Akikhez képest a Neturei Karta már szinte mainstream

A Lev Tahor – Tiszta szív című abszurd – vagy a valóság abszurd? – darab nyílt próbája arra a kérdésre kereste a választ, hogyan készül a szektavezér.

Kedves nézőink, új darabunk nyílt próbáját fogjátok látni ezen az estén, ami egyébként nem is próba, és fogalmunk sincs mi fog ma történni. Bár szerettem volna azt mondani, de nem leszünk jó hangulatban

– ígérte Németh Virág, a Gólem Ifjúsági Társulat vezetője, és ezt maximálisan be is tartotta az élmény. Abszurd, végletekig túljátszott etűdöket látunk, ám a beszélgetős részekben, melyeket Virág, Balázs Gáborral, az OR-ZSE rektorhelyettesével oszt meg, a társulat vezetője mindannyiszor igyekszik hangsúlyozni, hogy mindez valóság, hiteles dokumentumokon alapuló tényábrázolás.

Balázs Gábor szerint nem is olyan egyszerű meghatározni a szekta fogalmát, hiszen a zsidó vallásban nincs centrális erőtér, központi vezető, nincs zsidó pápa, így a szélsőség mindig viszonyítás kérdése. A szekta a nagy valláshoz tartozó kis csoport, amely nem tartozik a fősodorhoz, tehát eretnek. Bár a zsidóságban ezt nehéz megállapítani, de az biztos, hogy a Lev Tahor nagyon szélsőséges álláspontot képvisel, ezen a színes és széles palettán náluk szélsőségesebbet nem lehetne találni. Hozzájuk képest a Neturei Karta már szinte mainstream.

1962. november 5-én Jeruzsálemben egy szekuláris családban megszületett Slomo Helbransz, egyfajta Messiás, a Lev Tahor (Tiszta szív) nevet viselő zsidó szekta későbbi megalapítója, a tálibok barátja. Ő az előadás főszereplője, központi alakja, csodarabbi, folyton menekülésben levő bűnöző. Hátborzongató eseményeket feldolgozó drámarészleteket látunk, volt és jelenlegi szektatagok interjúi, újságcikkek, periratok alapján. Az improvizációs technikákkal operáló darab ezen az estén díszletek és jelmez nélkül játszódik, felnagyított mozdulatokkal, hangokkal, gesztusokkal.

Tudjuk és látjuk, hogy a szektavezér is volt valaha gyerek, nehéz családi körülmények között felnőtt, magányos és kívülálló kisfiú, ahogy ez szokott lenni, és ami sok esetben predesztinálja erre a fajta kitűnésre a szektavezéreket a zsidóságon belül és kívül is. Természetesen a szektatagok között is sok a sérült ember, az ilyen szerveződések mindig magukhoz vonzzák a máshova beilleszkedni nem tudó személyiségeket.

Mivel ultraortodox körökben óriási hendikepnek számít, ha valaki nem vallásos családból jön, így ez a fajta kívülállás lehetetlenné teszi, hogy bárki bekerüljön a származás szerinti fősodorba, a generációk óta determinált dinasztikus vezetők közé. Az ambiciózus kívülről jövőknek pedig más lehetőségük nem marad, mint létrehozni egy jól elkülöníthető alcsoportot saját jól felismerhető jegyekkel, és az ilyen szerveződések mindig magukhoz vonzzák a marginális elemeket.

Nagyon nehezen megközelíthető téma, hogy mi visz rá valakit, hogy szektás legyen. Ennek a kutatásnak és az alkotásnak egy pontján olyan erős volt a társulat bevonódása, hogy azt hittük, véletlenül mi magunk is létrehoztunk egy szektát – említi Virág –, szerencsére nem vagyok ehhez sem elég karizmatikus, sem elég ambiciózus. De legyünk elővigyázatosak, mert a Lev Tahor is egy olyan szekta, amelynek vezetői kevéssé tűnnek kompetensnek.

A filmbejátszások alapján különös, gyermeteg saját belső nyelvet alakítottak ki a szektán belül, bizarr metakommunikációval, amit furcsán árnyal, hogy a vezető beszédhibáját is sokan átvették.

Ehhez a lelkiállapothoz a szereplők sokféleképpen készültek fel, egyikük a próbák előtt minden alkalommal bemelegítésképpen tizenöt percig nézi a falat, hogy ne legyenek túl komplex gondolatai, és kellően át tudja élni az agymosott létállapotot.

A humor ebben az esetben nem magától értetődő eszköze a színjátszásnak, hiszen mindaz, ami történik cseppet sem vicces, de talán, ahogy történik, az bizonyos nézőpontból lehet tragikomikus. Az alkotók szándéka sokkal kevésbé a nevetségesség, mint inkább a szektásság veszélyességének bemutatása.

Az biztos, hogy a néző kényelmetlenül érzi magát a tizenhárom éves kislány esküvői jelenetét nézve, a tálibokkal való tárgyaláson, hogy pusztítsák el Izraelt, és végig a furcsa bizarr párbeszédeken át, amelyek távolról a Szathmári Sándor által zseniálisan felrajzolt Kazohinia világát is megidézik. Értetlenül és viszolyogva nézzük, mi történik itt, és miért. A válaszon pedig hiába gondolkodunk.

A Lev Tahor – Tiszta szív című előadást legközelebb november 5-én lehet megtekinteni a Gólem Színházban.