„Halála óriási veszteség a magyar és az európai feminizmusnak!” – írta róla Perintfalvi Rita, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke.
„2024. szeptember 16-án reggel Dr. Hrotkó Larissza, drága barátunk és harcostársunk elindult az örök élők útján és az Örökkévalóhoz költözött, akinek szeretetéről egész életében tanúskodott”
– írja Facebook-bejegyzésében Perintfalvi Rita, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének (MTÖE) elnöke. Az egyesületben Hrotkó Larissza 2002 óta volt a tagja.
A bejegyzés szerint az 1945-ben született „Larissza nyelvész, kultúratörténész, a zsidó vallástudomány doktora volt. Szakmai életét a nyelvtudomány területén kezdte a Berni ill. Szentpétervári Egyetemen.1969-ben diplomázott a szentpétervári egyetem germanisztika tanszékén. Értékezését a középkori német nyelv strukturális elemzéséről írta.”
„2002-ben védte meg vallástudományi diplomáját a Szapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Értékezésének címe: Jákób, az Örökkévaló kicsiny kedvence. (Bresit 25-49. fejezetének ritmikai elemzése és közösségi recepciójának vizsgálata.) 2006-ban kultúratörténészi oklevéllel fejezte be tanulmányait az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen. Értekezésének címe: A társadalmi folyamatok hatása a 20. század eleji diaszpórai zsidó irodalomra, amelyet Pap Károly és Zeev Jabotinsky regényei alapján írt meg. Ugyanitt PHD-fokozatot szerzett 2013-ban, disszertációjának címe: A zsidó nők és férfiak 18. század végi és 19. század eleji letelepedése Pesten, különös tekintettel a nők helyzetére. Legfrissebb kutatási témái közé tartozik: a zsidó közösség vizsgálata a jobboldali populizmus és etnoncionalizmus kontextusában.”
„Legfontosabb kutatási területei közé tartoztak: feminista elméletek, nőkutatás, zsidó vallás és kultúra, a zsidó kulturális antropológia, a feminista kultúrakutatás, a nyelvjárások, a nyelvfilozófiai és pszichoszemiotikai szövegelemzés” – írja Perintfalvi Rita, aki úgy tudja, Hrotkó Larissza tüdőgyulladással került nemrég kórházba.
„Így hagyott itt minket Larissza, akit magunk között csak »ősanyának« neveztünk, mert csodálatra méltó női erő lakozott benne. Akinek mindig volt egy jó szava mindenkihez, akinek szüksége volt rá és aki a szolidáris cselekedet, a társadalom perifériájára jutottak, a szegények, a menekültek támasza volt egész életében. Olyan életet élt, amire csak büszkeséggel tekinthet le az Örökkévaló. És emellett egy végtelenül derűs, életigenlő és az élet minden pillanatát élvezni tudó ember volt. Megtiszteltetés számomra, hogy ismerhettem és ilyen sokáig együtt dolgozhattunk az ESWTR magyar szekciójában” – zárja bejegyzését Perintfalvi, hozzátéve, hogy
„Halála óriási veszteség a magyar és az európai feminizmusnak!”
