Esty Lebovics, egy modernkori sadchen Budapesten
Hogyan működik ma egy hagyományos zsidó házasságközvetítő? Kik fordulnak hozzá? És mi történik, ha a szülők elképzelései nem egyeznek a gyerekekével? Esty Lebovics sadchennel Borgula András beszélgetett a Sálom utca kortárs zsidó kulturális és művészeti fesztiválon.
Az Európai Zsidó Kultúra Napján, szeptember első vasárnapján rendezték meg a Sálom utca elnevezésű eseményt, az Erzsébetvárosi Önkormányzat, a MAZS Alapítvány, a Csányi5 és a Gólem Központ közös szervezésében. A jobbnál jobb programok között egy újkori matchmaking beszélgetésen jártunk, ahol a főszervező, Borgula András, a Gólem Színház vezetője kérdezte Esty Lebovicsot.
Ezen a forró vasárnapon meglepően sokan voltak kíváncsiak a zsidó párkeresés intézményére, amelynek hagyományait Esty Lebovics élesztette újjá a közelmúltban. Esty egyfajta egészséges elhivatottságot érez a sadchenségre, amit pénzügyi területen végzett munkája és a családja mellett micvaként vállal.
„Matchmakernek lenni óriási felelősség. És külön szakma, amiből nekem csak képzeletbeli diplomám van”
– mondja Esty. Ennek ellenére maximális elkötelezettséggel és hozzáértéssel teszi, amit tennie kell. Hiszen párosan szép az élet…

Beszélt külföldi sadchenekkel, és egy nem zsidó társkeresőt működtető szakemberrel is, mielőtt belevágott volna ebbe a nemes feladatba. És természetesen látta a Netflix Keresem a párom sorozatának ide vonatkozó részeit.
Elmondása szerint rengeteg visszajelzést kapott arról, hogy hiánypótló amit csinál. Jelenleg Magyarországon ő az egyetlen „hivatalos” sadchen. De ő inkább összekötő kapocsnak nevezi magát, mint társközvetítőnek.
„Egyáltalán nem az számít, ki hogy néz ki, hanem van, akinek nincs ideje vagy nem tud olyan könnyen ismerkedni, vagy egyszerűen nincs jókor jó helyen, hogy pont összefusson azzal, akit az Örökkévaló neki kijelölt”
– mondta Esty Lebovics.
Esty szerencsésnek vallja magát, hogy mindig is zsidóként élhetett, sosem tagadták származását, nem volt titok a zsidósága. Ez sajnos nem mindenkinek adatott meg, ezért szívesen fogad bárkit, aki akár egy kicsit is jidise, de a hozzá forduló párkeresők között ortodox jelentkezők is vannak.
Ahogy mondja, a „zsidóságfaktorra” nagyon fontos odafigyelnie, hiszen ebben a szakmában ez az egyik kritikus pont. A másik pedig az, hogy aki hozzá fordul, az valóban az-e, akinek mondja magát. A hozzá forduló lányok, fiúk, hölgyek, urak (hiszen 18-tól 120 éves korig bárkinek szívesen segít) biztosak lehetnek abban is, hogy Esty nagyon odafigyel arra, hogy harmadik félhez ne jusson ki információ, hiszen a társkeresés nagyon bizalmas folyamat.
Bár a vallásos körökben klasszikusan a szülő fordul a sadchenhez olyan kéréssel, hogy gyermekének szeretne egy jóravaló párt, Esty mégis megkéri a szülőket, hogy a ‘gyermek’ közvetlenül keresse őt fel, hiszen az adatok felvétele mellett mindenképpen legalább egyszer személyesen is elbeszélget a jelentkezőkkel. És persze sok esetben a gyermek elképzelési mások, mint amit esetlegesen ráerőltet a szülő, így amíg nem fordul komolyra a dolog, vagy a párkereső kimondottan nem kéri, bejelentkezés után Esty már a szülőknek sem ad ki információt.
Sadchen, házasságközvetítő, a héber sidduch (házasság) szóból képződött német en képzővel. A zsidók családi életét régebben a szigorú elzárkózás jellemezte. Ez különösen az asszonyokat és leányokat akadályozta meg a szabad mozgásban. A családi tisztaság féltése kihatott az életformákra is és így az a társadalmi érintkezés, amely a barátok és ismerősök körének kitágítására vezet a máshitűek között, a zsidók között nem alakulhatott ki a korlátlan érintkezésig. A két nembeli fiatalságnak alig volt arra alkalma, hogy összetalálkozzon és a szabad választás elvét érvényesítse a házasságban. A fiatalok összeházasodását rendszerint a szülők bonyolították le és abban inkább az ő akaratuk, mint a fiataloké érvényesült. (Forrás: Magyar Zsidó Lexikon, 1929) |
Ha elmegy hozzád valaki, akkor van egy nagy füzeted, amit felcsapsz, és fellapozod, hogy ki is lenne neki jó, mint ahogy a filmekben láthatjuk? – kérdezte Borgula András.
„Tulajdonképpen igen, csak egy kicsit modernebb kivitelezésben”
– felelte Esty. „Az Excel-tábláimat senki nem láthatja, de a jelentkezők fotóit is csak papíron mutatom meg. Elektronikusan nem küldök senkinek semmit, mert azzal bárki visszaélhet. Illetve az adatlapon van egy olyan kérdés is, hogy az illetőt megnézhetik-e valamilyen közösségi média felületen, és ha igen, akkor akkor azt megengedem.”
Na és hogy működik a folyamat? Hogy lehet hozzád bejelentkezni? – érkezett az újabb kérdés.
„Van egy egyszerű saját készítésű honlapom (www.esty.hu), ahol röviden leírom, hogy miről is van szó. De egyéb úton is megtalálnak (ajánlásokkal, facebook-on: Esty Lebovics néven). E-mail címem [email protected]. Legjobb, ha ide írnak egy e-mailt. Ezután küldök egy részletes tájékoztatót. Ebben leírom azt is, hogy ez nagyon bizalmas dolog, tehát vállalom azt, hogy harmadik személy részére nem adok ki semmiféle információt, illetve az adatlapon is van egy kérés a jelentkezők felé, hogy ők se adják tovább az információkat illetéktelen személynek.

Van egy általam összeállított kérdésekből álló, kitöltendő adatlap, és két fényképet is bekérek. Valamint egy személyes beszélgetésre hívom a jelentkezőt. A face to face jelenlét nagyon fontos, hiszen egy »idegenről« sose tudhatom számok és betűk alapján, hogy ki is ő. Néha persze még így sem, de talán egy nagy lépést megspórolok másoknak. Aztán persze az emberek változnak, is, így garanciát nem tudok vállalni.”
És mi van, akkor, ha olyan jelentkezik, aki nem zsidó, de zsidó párt szeretne? – tette fel a kérdést a Gólem Színház vezetője.
„Kérdezték is már, hogy keresztény társközvetítést is vállalok-e. De azt vissza kellett utasítanom, mert sajnos az időm és teherbírásom sem engedi. Amellett, hogy mindenkinek szeretném megtalálni a basertjét (a neki rendelt társát jiddisül – a szerk.), célom az is, hogy a zsidóságtól eltávolodott embereket újra összehozzam. Amennyiben egy nem zsidó fordul hozzám, az első beszélgetés után fel tudom mérni, hogy van-e relevanciája a további együttműködésünknek. És persze olyanokkal is találkoztam már, akik nagyon vonzódtak a zsidósághoz, aztán hosszú családkutatás után kiderült, hogy azért, mert ők is kicsit azok.
A „papírokkal nem rendelkezők” hátterét nagyon nehéz „lenyomoznom”. Még a zsidóknál sem mindig könnyű a dolgom. És természetesen, ha egy zsidó származású hölgy kifejezetten zsidó párt keres, neki nem ajánlhatom a nem zsidót.”

És mi ennek a folyamata, kérsz-e érte pénzt? – érdeklődött Borgula András.
„Eredetileg teljesen ingyen akartam csinálni, de aztán egy pár hétig a szakértők tanácsa miatt a jelentkezőktől elkértem 10 ezer forintot. De ahogy a jelentkezőkkel beszélgettem, kellemetlennek éreztem a pénzről beszélni, úgyhogy jelenleg ingyenes a vállalásom.”
A beszélgetés vége felé a közönség is kérdezhetett. Az egyik hallgató biztos volt abban, hogy több hölgy jelentkezik mint férfi, de Esty Lebovics ezt rögtön megcáfolta. És azt is, hogy kevés jelentkező lenne.
„Annyian vannak, hogy már nem tudok kiszállni a sadchenkedésből.”
Esty nekem elárulta azt is, hogy kezdő munkavállalótól kezdve üzletemberen át nyugdíjasok is fordulnak hozzá. De többet nem mondhatott.
Végszóként hozzátette:
„A sok pozitív visszajelzés megerősít abban, hogy van miért csinálnom. Értékítélet nélkül beszélgetek mindenkivel, és úgy érzem, minden korosztállyal megtalálom a hangot. És azt gondolom, ahhoz is van érzékem, hogy kik azok, akik illenek egymáshoz. De igyekszem, amennyire lehet objektív maradni. Szóval lehet, hogy én pont erre születtem… Persze óriási felelősség, de remélem, hogy az Örökkévaló is egy kicsit súg majd nekem.”
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
