Mi is az a Pikler-szemlélet és tulajdonképpen ki is volt a szemlélet névadója, Pikler Emmi, akinek a nevét ma intézet, társaság, díj és bölcsőde is őrzi? Hogy ezekre a kérésekre választ kapjunk, végigolvastuk a Magyarországi Pikler-Lóczy Társaság 2020-ban megjelent Interjúk Pikler Emmivel című könyvét.
Pikler Emmi 122 évvel ezelőtt, 1902-ben született Bécsben, Emilie Madeline Reich néven. Emmi hatéves korában költözött Budapestre a szüleivel. Osztrák anyját, aki óvónőként dolgozott, már igen fiatalon, 1914-ben elvesztette. Annak ellenére, hogy kiskorától Budapesten élt és tizenkét éves korától főként magyar apja nevelte, a német maradt az anyanyelve. Magyarul folyékonyan beszélt, de akcentusa és szokatlan mondatfűzése haláláig megmaradt. A gimnázium után Bécsbe ment egyetemre, ahol gyermekorvosként végzett. Ebben az időben ismerte meg Pikler György tanárt, akivel 1930-ban házasodtak össze.
Először Triesztben telepedtek le, mert György itt kapott matematika tanári állást egy rendkívül haladószellemű iskolában, a Keleti-tengeri kollégiumban. A bentlakásos gimnáziumban a gyerekeknek saját önkormányzatuk volt, amivel a tanárok és az intézmény vezetői majdnem mindenről egyeztettek. A diákok csoportokra voltak osztva, és minden csoportnak volt egy „mamája” és egy „papája”, akikhez a gyerekek személyes gondjaikkal fordulhattak. Az iskolában nem volt kötött tanrend, így György megengedhette magának, hogy az év túlnyomó részében egyetlen tételt tanítson a diákjainak. Ennek az egy tételnek a segítségével megtanította őket gondolkodni, érteni és érdeklődni, így a diákok az év utolsó két hónapjában könnyedén elsajátították az összes többi anyagot is.
| Péter (Pikler) György (1903–1969): matematikus, közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, a közgazdaság-tudományok doktora. 1948-tól haláláig a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke. Nevéhez fűződik a KSH átszervezése, a korábbi statisztikai szemlélet és gyakorlat megváltoztatása. Részt vett a Nyers Rezső-féle új gazdasági mechanizmus kidolgozásában. Annak bukása után csempészéssel vádolták meg, majd letartóztatták. A rabkórházban bizonytalan körülmények között hunyt el, a hivatalos álláspont szerint öngyilkos lett. |
Emmi 1935-ben honosíttatta diplomáját, és innentől a háború végéig Budapesten dolgozott gyerekorvosként. Pionír gyermekgyógyászati és nevelési elveit először kétkedve fogadták – eredményeit látva azonban egyre inkább elismerték szakmai körökben. Élete azonban ezt követően sem volt könnyű. Emminek, az egyre erősödő zsidóüldözések mellett azzal is meg kellet küzdenie, hogy kommunista férjét 1936-ban bebörtönözték, és csak a felszabadulás után engedték szabadon. Lányukat, Annát (1931–) emiatt közel tíz évig a férje nélkül volt kénytelen nevelni.
1945-ben György (aki később Péterre magyarosította a vezetéknevét) megszökött a börtönből és Szegeden kapott magas állást a párttól. Pikler Emmi is Szegedre utazott lányukkal, Annával, ahol bekapcsolódott az ún. Nemzeti Segély munkájába. Ennek keretében olyan gyerekeket fogadtak az élelmiszerhiánnyal küszködő Budapestről, akik „már félig éhen haltak”. Ezek a gyerekek vagy árvák voltak, vagy a szüleik túl szegények voltak ahhoz, hogy elegendő élelemmel lássák el gyerekeiket. Emmi visszaemlékezései szerint sokan járni sem tudtak, annyira le voltak már gyengülve, amikor hozzájuk kerültek. A legtöbb ott dolgozó azonban nem értett a gyerekekhez, ezért Emmi néhány kollégájával együtt (Halász Jenny, Eisler Irén) tanítani kezdett néhány helyi parasztlányt, abban bízva, hogy később úgyis szükség lesz képzett kisgyermekgondozókra, óvodapedagógusokra stb.
1946-ban Emmi – részben a Szegeden kitanított lányokra támaszkodva – létrehozta a Lóczy utcai gyermekotthont, ahol rászoruló gyerekeket neveltek Pikler különleges elvei szerint. Pikler Emminek és kollégáinak az volt a célja, hogy az árvák és a gondozók közötti különleges viszony és a gyerekeknek nyújtott nagy fokú szabadság kettősével elérjék, hogy
„[…] a ránk bízott csecsemőkből testileg-lelkileg egyaránt ép gyerekeket nevelünk, akik az intézeti nevelés hátrányait nem mutatják.”
Az 1950-ben publikált könyve, mely A szocializmusban nincsenek árva gyerekek címmel jelent meg, éppen ezt a módszert és célt igyekezett terjeszteni és népszerűsíteni az országban.
Emmi ugyanakkor szerette volna, ha az ő szemléletével gondozott és nevelt gyerekek fejlődését tudományos módszerekkel is lehetne vizsgálni. Ennek a törekvésnek az eredménye lett az, hogy 1964-ben létrejött az Egészségügyi Minisztérium Csecsemő- és Kisgyermekgondozási és Nevelési Módszertani Intézete. Az intézmény és a Pikler-módszer világhírét Myriam David, gyermekpszichiáter és Geneviève Appell, gyermekpszichológus 1973-as könyve (A Lóczy – Sajátos gondoskodás – Gondoskodás a csecsemőkről, a kisgyerekekről) hozta el. A gyermekotthont és az intézetet Emmi vezette 1978-ig. Utolsó éveiben a tudományos munkában még részt vett, de a gyerekekkel közvetlenül már nem foglalkozott. 1984-ben, nyolcvankét éves korában hunyt el Budapesten. Az Intézet 1986-ban vette fel Pikler nevét.
A Pikler-módszer
Emmire – saját elmondása szerint – nagy hatással volt Clemens von Pirquet, osztrák gyermekgyógyász és Salzer professzor, aki gyermeksebészként dolgozott. Mind a ketten vallották, hogy gyerekek gyógykezelése sokkal könnyebb és eredményesebb, ha megfelelően bánnak velük. A legnagyobb hatást a progresszív nevelési módszerek terén mégis a férje, György gyakorolta rá. Pikler Emmi saját elmondása szerint a lánya születése előtt nagyon sokszor nagyon mereven ragaszkodott az orvosi előírásokhoz. Jól példázza ezt, hogy szülni is úgy indult el Triesztből Bécsbe, hogy kiszámolta, hogy melyik időszakban kellene a szakkönyvek szerint születnie a gyerekének. Egy nappal ez előtt indult el, de azt mondta, hogy
„Eszem ágába nem jutott, hogy én [az utazás] közben is szülhetek.”
Amikor Anna, a lánya elért egy bizonyos kort, akkor Emmi azt mondta a férjének, hogy most már fel kellene ültetni ezt a gyereket, mire a György azt kérdezte, hogy „Minek? Majd föl fog ülni.” Emmi rögtön belátta, hogy igaza van a férjének, majd fel fog ülni magától a gyerek. Anna egyéves korában még csak hason feküdni és megfordulni tudott. Egy házinéni egyszer azt is mondta nekik, hogy „Hát ez nyomorék, ez a gyerek.”, de ők nem voltak türelmetlenek, hiszen „Anna nagyon vidám volt, jókedvű és nagyon sokat mozgott, [csak] esze ágában se volt felülni.” Végül persze felült, sőt felállt, és járni is megtanult, bár sokkal később, mint a kortársai. Emmi látta, hogy Anna boldog volt azzal, hogy önállóan és a saját üteme szerint tudta elsajátítani a komplexebb mozgások mikéntjét.
A Pikler-szemléletnek éppen ez a lényege. A szülő vagy más gondviselő felnőttől szeretetteljes figyelmet, érzelmi és fizikai biztonságot kap. Ugyanakkor ezen túlmenően a lehető leginkább hagyják, hogy a gyerek a saját ütemében fedezze fel a világot és benne saját magát, azáltal, hogy maga tapasztalja meg a környezetét.
„Minél több cselekvésre van alkalma, annál jobban tudja megítélni saját cselekedeteinek következményeit, annál jobban tud tervezni, tudja megérteni, hogy mi az, amire képes […]”.
Emmi arra biztatta gyermekorvosként a szülőket, majd a gyermekotthon vezetőjeként az alkalmazottait, hogy a lehető leginkább engedjék egyedül játszani és kísérletezni a gyerekeket, hogy a kellő autonómiának köszönhetően ki tudjanak bontakozni a maguk teljességében. A Pikler-szemlélet azt is fontosnak tartja, hogy a gyerekek már egészen kis koruktól a lehető legtöbb időt töltsék a szabadban.
Emmi szilárdan hitt abban, hogy „Egészen másfajta tudásra tesz szert az a gyerek, aki önálló kísérletek révén jut el valamihez, mint az, aki készen kapja a megoldást.” Pikler a kutatásai során arra jutott, hogy a nagyobb autonómiát teret engedő nevelésben részesülő kisgyerekek a fejlődésük későbbi szakaszaiban is sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak voltak.
Napjainkban – A Pikler-szemlélet a világban
A Pikler Intézetet 2011-es megszűnéséig Emmi lánya, Tardos Anna vezette. Napjainkban működik a Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány fenntartásában a Lóczy Lajos utcában egy Pikler Ház, amely magába foglal egy pedagógiai műhelyt és a Pikler Emmi Bölcsődét. A Lóczy Alapítvány a Gyermekekért pedig szakemberek továbbképzését végzi magyar, spanyol, angol, francia nyelven, valamint kisgyermekes szülőknek nyújt lehetőséget tanácsadásra, konzultációkra.
Napjainkban a világ számos országában működnek Pikler Társaságok, melyek Emmi szemléletét vallják, oktatják, népszerűsítik. Ilyen például a Pikler-Lóczy USA, melynek mottója „Well-being for the Children of the World. – Peace begins with babies.” Magyarul:
Jóllétet a világ gyermekeinek. – A béke a babákkal kezdődik.
