Pikler Emmi, a csecsemők egészséges fejlődésének zsidó őrangyala

Mi is az a Pikler-szemlélet és tulajdonképpen ki is volt a szemlélet névadója, Pikler Emmi, akinek a nevét ma intézet, társaság, díj és bölcsőde is őrzi? Hogy ezekre a kérésekre választ kapjunk, végigolvastuk a Magyarországi Pikler-Lóczy Társaság 2020-ban megjelent Interjúk Pikler Emmivel című könyvét.

Pikler Emmi 122 évvel ezelőtt, 1902-ben született Bécsben, Emilie Madeline Reich néven. Emmi hatéves korában költözött Budapestre a szüleivel. Osztrák anyját, aki óvónőként dolgozott, már igen fiatalon, 1914-ben elvesztette. Annak ellenére, hogy kiskorától Budapesten élt és tizenkét éves korától főként magyar apja nevelte, a német maradt az anyanyelve. Magyarul folyékonyan beszélt, de akcentusa és szokatlan mondatfűzése haláláig megmaradt. A gimnázium után Bécsbe ment egyetemre, ahol gyermekorvosként végzett. Ebben az időben ismerte meg Pikler György tanárt, akivel 1930-ban házasodtak össze.

Pikler Emmi (Fotó: butzemillen.lu)

Először Triesztben telepedtek le, mert György itt kapott matematika tanári állást egy rendkívül haladószellemű iskolában, a Keleti-tengeri kollégiumban. A bentlakásos gimnáziumban a gyerekeknek saját önkormányzatuk volt, amivel a tanárok és az intézmény vezetői majdnem mindenről egyeztettek. A diákok csoportokra voltak osztva, és minden csoportnak volt egy „mamája” és egy „papája”, akikhez a gyerekek személyes gondjaikkal fordulhattak. Az iskolában nem volt kötött tanrend, így György megengedhette magának, hogy az év túlnyomó részében egyetlen tételt tanítson a diákjainak. Ennek az egy tételnek a segítségével megtanította őket gondolkodni, érteni és érdeklődni, így a diákok az év utolsó két hónapjában könnyedén elsajátították az összes többi anyagot is.

Péter (Pikler) György (1903–1969): matematikus, közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, a közgazdaság-tudományok doktora. 1948-tól haláláig a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke. Nevéhez fűződik a KSH átszervezése, a korábbi statisztikai szemlélet és gyakorlat megváltoztatása. Részt vett a Nyers Rezső-féle új gazdasági mechanizmus kidolgozásában. Annak bukása után csempészéssel vádolták meg, majd letartóztatták. A rabkórházban bizonytalan körülmények között hunyt el, a hivatalos álláspont szerint öngyilkos lett.

Emmi 1935-ben honosíttatta diplomáját, és innentől a háború végéig Budapesten dolgozott gyerekorvosként. Pionír gyermekgyógyászati és nevelési elveit először kétkedve fogadták – eredményeit látva azonban egyre inkább elismerték szakmai körökben. Élete azonban ezt követően sem volt könnyű. Emminek, az egyre erősödő zsidóüldözések mellett azzal is meg kellet küzdenie, hogy kommunista férjét 1936-ban bebörtönözték, és csak a felszabadulás után engedték szabadon. Lányukat, Annát (1931–) emiatt közel tíz évig a férje nélkül volt kénytelen nevelni.

Péter (Pikler) György és Pikler Emmi (Forrás: Interjú Pikler Emmivel (1983))

1945-ben György (aki később Péterre magyarosította a vezetéknevét) megszökött a börtönből és Szegeden kapott magas állást a párttól. Pikler Emmi is Szegedre utazott lányukkal, Annával, ahol bekapcsolódott az ún. Nemzeti Segély munkájába. Ennek keretében olyan gyerekeket fogadtak az élelmiszerhiánnyal küszködő Budapestről, akik „már félig éhen haltak”. Ezek a gyerekek vagy árvák voltak, vagy a szüleik túl szegények voltak ahhoz, hogy elegendő élelemmel lássák el gyerekeiket. Emmi visszaemlékezései szerint sokan járni sem tudtak, annyira le voltak már gyengülve, amikor hozzájuk kerültek. A legtöbb ott dolgozó azonban nem értett a gyerekekhez, ezért Emmi néhány kollégájával együtt (Halász Jenny, Eisler Irén) tanítani kezdett néhány helyi parasztlányt, abban bízva, hogy később úgyis szükség lesz képzett kisgyermekgondozókra, óvodapedagógusokra stb.

1946-ban Emmi – részben a Szegeden kitanított lányokra támaszkodva – létrehozta a Lóczy utcai gyermekotthont, ahol rászoruló gyerekeket neveltek Pikler különleges elvei szerint. Pikler Emminek és kollégáinak az volt a célja, hogy az árvák és a gondozók közötti különleges viszony és a gyerekeknek nyújtott nagy fokú szabadság kettősével elérjék, hogy

„[…] a ránk bízott csecsemőkből testileg-lelkileg egyaránt ép gyerekeket nevelünk, akik az intézeti nevelés hátrányait nem mutatják.”

Az 1950-ben publikált könyve, mely A szocializmusban nincsenek árva gyerekek címmel jelent meg, éppen ezt a módszert és célt igyekezett terjeszteni és népszerűsíteni az országban.

Emmi ugyanakkor szerette volna, ha az ő szemléletével gondozott és nevelt gyerekek fejlődését tudományos módszerekkel is lehetne vizsgálni. Ennek a törekvésnek az eredménye lett az, hogy 1964-ben létrejött az Egészségügyi Minisztérium Csecsemő- és Kisgyermekgondozási és Nevelési Módszertani Intézete. Az intézmény és a Pikler-módszer világhírét Myriam David, gyermekpszichiáter és Geneviève Appell, gyermekpszichológus 1973-as könyve (A Lóczy – Sajátos gondoskodás – Gondoskodás a csecsemőkről, a kisgyerekekről) hozta el. A gyermekotthont és az intézetet Emmi vezette 1978-ig. Utolsó éveiben a tudományos munkában még részt vett, de a gyerekekkel közvetlenül már nem foglalkozott. 1984-ben, nyolcvankét éves korában hunyt el Budapesten. Az Intézet 1986-ban vette fel Pikler nevét.

A Pikler-módszer

Emmire – saját elmondása szerint – nagy hatással volt Clemens von Pirquet, osztrák gyermekgyógyász és Salzer professzor, aki gyermeksebészként dolgozott. Mind a ketten vallották, hogy gyerekek gyógykezelése sokkal könnyebb és eredményesebb, ha megfelelően bánnak velük. A legnagyobb hatást a progresszív nevelési módszerek terén mégis a férje, György gyakorolta rá. Pikler Emmi saját elmondása szerint a lánya születése előtt nagyon sokszor nagyon mereven ragaszkodott az orvosi előírásokhoz. Jól példázza ezt, hogy szülni is úgy indult el Triesztből Bécsbe, hogy kiszámolta, hogy melyik időszakban kellene a szakkönyvek szerint születnie a gyerekének. Egy nappal ez előtt indult el, de azt mondta, hogy

„Eszem ágába nem jutott, hogy én [az utazás] közben is szülhetek.”

Amikor Anna, a lánya elért egy bizonyos kort, akkor Emmi azt mondta a férjének, hogy most már fel kellene ültetni ezt a gyereket, mire a György azt kérdezte, hogy „Minek? Majd föl fog ülni.” Emmi rögtön belátta, hogy igaza van a férjének, majd fel fog ülni magától a gyerek. Anna egyéves korában még csak hason feküdni és megfordulni tudott. Egy házinéni egyszer azt is mondta nekik, hogy „Hát ez nyomorék, ez a gyerek.”, de ők nem voltak türelmetlenek, hiszen „Anna nagyon vidám volt, jókedvű és nagyon sokat mozgott, [csak] esze ágában se volt felülni.” Végül persze felült, sőt felállt, és járni is megtanult, bár sokkal később, mint a kortársai. Emmi látta, hogy Anna boldog volt azzal, hogy önállóan és a saját üteme szerint tudta elsajátítani a komplexebb mozgások mikéntjét.

Forrás: Interjú Pikler Emmivel (1983)

A Pikler-szemléletnek éppen ez a lényege. A szülő vagy más gondviselő felnőttől szeretetteljes figyelmet, érzelmi és fizikai biztonságot kap. Ugyanakkor ezen túlmenően a lehető leginkább hagyják, hogy a gyerek a saját ütemében fedezze fel a világot és benne saját magát, azáltal, hogy maga tapasztalja meg a környezetét.

„Minél több cselekvésre van alkalma, annál jobban tudja megítélni saját cselekedeteinek következményeit, annál jobban tud tervezni, tudja megérteni, hogy mi az, amire képes […]”.

Emmi arra biztatta gyermekorvosként a szülőket, majd a gyermekotthon vezetőjeként az alkalmazottait, hogy a lehető leginkább engedjék egyedül játszani és kísérletezni a gyerekeket, hogy a kellő autonómiának köszönhetően ki tudjanak bontakozni a maguk teljességében. A Pikler-szemlélet azt is fontosnak tartja, hogy a gyerekek már egészen kis koruktól a lehető legtöbb időt töltsék a szabadban.

Emmi szilárdan hitt abban, hogy „Egészen másfajta tudásra tesz szert az a gyerek, aki önálló kísérletek révén jut el valamihez, mint az, aki készen kapja a megoldást.” Pikler a kutatásai során arra jutott, hogy a nagyobb autonómiát teret engedő nevelésben részesülő kisgyerekek a fejlődésük későbbi szakaszaiban is sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak voltak.

Napjainkban – A Pikler-szemlélet a világban

A Pikler Intézetet 2011-es megszűnéséig Emmi lánya, Tardos Anna vezette. Napjainkban működik a Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány fenntartásában a Lóczy Lajos utcában egy Pikler Ház, amely magába foglal egy pedagógiai műhelyt és a Pikler Emmi Bölcsődét. A Lóczy Alapítvány a Gyermekekért pedig szakemberek továbbképzését végzi magyar, spanyol, angol, francia nyelven, valamint kisgyermekes szülőknek nyújt lehetőséget tanácsadásra, konzultációkra.

A Pikler Ház a Lóczy Lajos utcában (Fotó: pikler.hu)

Napjainkban a világ számos országában működnek Pikler Társaságok, melyek Emmi szemléletét vallják, oktatják, népszerűsítik. Ilyen például a Pikler-Lóczy USA, melynek mottója „Well-being for the Children of the World. – Peace begins with babies.” Magyarul:

Jóllétet a világ gyermekeinek. – A béke a babákkal kezdődik.

Még több Kibic

Gábor György előadásával indul a Limmud Magyarország új programsorozata

2025.02.07.17 óra ago
Jól kinézünk! címmel indít új programsorozatot a Limmud Magyarország Alapítvány, ahol a zsidó történelmet és hagyományokat a képek erejével és kreativitásával fogják újra felfedezni.

Emléktáblát avattak Budapesten Kulka Frigyes születésének 100. évfordulója alkalmából

2025.02.06.2 nap ago
Az európai hírű mellkassebész, Kulka János színművész édesapja egy évtizeden át lakott a Hold utcában.

Elkezdődött a Mazsihisz Szeretetkórház felújításának befejező szakasza

2025.02.04.4 nap ago
Az állami támogatásból megvalósuló fejlesztés mellett a kórház és a hitközség saját fejlesztéseként az előző év végén új fogászati CT-berendezést is kapott a kórház.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »