Bár az 1924-es párizsi olimpia művészeti versenyén ezüstérmet kapott, mégsem volt más alkotás, amely megelőzte volna stadiontervét az építészet versenyszámban. Hajós Alfréd nem csak kiemelkedő sportteljesítményével, de magas színvonalú épületeivel is öregbítette Magyarország hírnevét.
Javában zajlanak a nyári olimpiai játékok Párizsban, ahol 100 év után rendezték meg újra a világ legnagyobb sporteseményét. Az 1924-es párizsi olimpiai játékokon azonban nem csak a sportolókat díjazták, de sporttal kapcsolatos művészeti versenyeket is rendeztek öt kategóriában: irodalom, zene, szobrászat, festészet és építészet. Utóbbi versenyszámban ugyan nem hirdettek győztest, de a második helyezettnek járó ezüstérmet két magyar építészmérnök, Lauber Dezső és Hajós Alfréd közös stadiontervének ítélték oda.
Magyarország első olimpiai bajnokaként Hajós ezzel az eredménnyel egyike lett azon két olimpikonnak, akik sportolóként és a művészeti versenyben is érmet tudtak nyerni. Rajta kívül csak Walter W. Winans amerikai sportlövő és szobrásznak sikerült hasonló bravúrt elérnie, bár ehhez talán az is hozzájárult, hogy művészeti versenyeket csak 1912 és 1948 között rendeztek az olimpiákon. Hajós párizsi sikerét követően, még 1928-ban és 1932-ben is elindult a művészeti versenyen, de nem lett érmes.
A Budapesten zsidó családban, Guttmann Arnold néven született Hajós Alfréd 1924-ben 46 éves volt, ekkor már elismert építészmérnökként szerzett újabb hírnevet magának. Már 18 évesen olimpiai bajnok volt Athénban, 100 és 1200 méteres gyorsúszásban lett aranyérmes. Az úszás mellett tornázott, atletizált és futballozott, 1898 és 1904 között a Budapesti Torna Club (BTC) labdarúgójújaként két magyar bajnoki címet is szerzett, a nemzeti válogatottban két mérkőzésen lépett pályára. A válogatottat szövetségi kapitányként három barátságos meccsen irányította, majd néhány évig játékvezetőként tevékenykedett.
Építész diplomája megszerzése után, Alpár Ignác, a historizáló, eklektikus építészet vezéralakjának, majd Lechner Ödön, a magyar stílusú szecesszió úttörőjének irodájában dolgozott. A magyar építészet e két mestere komoly hatással volt Hajós korai munkásságára, aki Villányi Jánossal közösen leginkább ebben a két stílusban alkotott. Sok pályázatra adtak be nyertes terveket, legyen az szalámigyár Rákospalotán, gimnázium Kőszegen, Vakok intézete Szombathelyen vagy a Magyar Általános Hitelbank palotája[Szabadkán. Miskolc belvárosában több szecessziós palota is a Hajós és Villányi tervezőiroda munkájának eredménye. Kiemelkedő épületük még a Magyar Református Egyház Zsinati Központja a 14. kerületi Abonyi utcában, valamint a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének Székháza az 5. kerületi Alkotmány utcában, és persze a híres Aranybika szálló Debrecenben, amely1915-ben nyitotta meg kapuit.
Hajós Alfréd a különféle funkciójú épületek tervezése közben sem szakadt el a sporttól, Villányival közösen 1913-ban készítették el egy nemzeti stadion tervét, amelyet a Keleti pályaudvar mellett lévő lóversenytér helyére álmodtak meg, és amely része lett volna Magyarország 1920-as olimpiai pályázatának. Ez a stadion nem épült fel, mint ahogy nem valósult meg Hajósék olimpiai ezüstérmes stadionterve sem. Az építész azonban hosszú évtizedekig a Nemzeti Stadion felépítésének egyik meghatározó szószólója volt. Egyszer még halálos fenyegetést is kapott 1934-ben amiatt, mert a stadion helyszínének Óbuda helyett akkor éppen Vizafogót javasolta.
„Tisztelettel értesítjük, hogy legyilkoljuk jövő hónapban a következő okok miatt: Öreg zsidóktól telekspekulánsoktól sok pénzt kapott, hogy elgáncsolja az obudai stadiont”
– írta Hajósnak az ismeretlen fenyegetőző.
Miközben Hajós a nemzeti stadion álmát kergette kitört az első világháború, amikor nem hogy stadionok, de nagyjából semmi sem épült fel. Hajós előbb hadmérnökkért, majd a fronton teljesített szolgálatot, ahol „a 10. Isonzó csatában, ellenséges tűzben különös teljesítményt nyújtott”, amiért kitüntették.
A háború és Trianon után a győztes hatalmak korlátozták a magyar hadsereg létszámát, aminek következményeként az ifjúság testnevelésére és a professzionális sportra irányult a figyelem. Így az 1920-as években egymás után kezdek épülni a sportpályák, stadionok és uszodák. 1921-ben az Újpesti Torna Egylet (UTE) vezetősége is úgy döntött, hogy közadakozásból egy új stadiont építenek a labdarúgócsapat számára. Az építkezést jelentős mértékben támogatta Aschner Lipót, a Egyesült Izzó vezérigazgatója is. A terveket Hajó Alfréd készítette, aki ekkor már Villányi János nélkül dogozott. A Megyeri úti stadion volt Magyarországon az első, amely vasbetonból készült, és az első olyan létesítmény, amelyet egyáltalán stadionnak neveztek.
A magyar válogatott és több budapesti klub is az újpesti stadionban játszotta mérkőzéseit. Korábban viszont az 1896-os millenniumi ünnepségekre átadott Millenáris Sporttelep volt a hazai focimeccsek kiemelt helyszíne. Hajós maga is sokszor megfordult itt, játékosként, edzőként és játékvezetőként egyaránt. A ’20-as évekre azonban elavulttá vált a sporttelep, amely kerékpáros pályája már nem felelt meg a nemzetközi követelményeknek. A létesítményt a XXXI. kerékpáros világbajnokság előtt, 1928-ban Hajós Alfréd és Mattyók Aladár tervei alapján újították meg. Az általuk modernizált velodrom hossza 415 méter lett, a pályát a kanyarokban 36 fokban döntötték meg, aminek következtében a versenyzők nagyobb sebességet tudtak elérni. Az új kerékpáros pálya akkoriban komoly nemzetközi elismerést váltott ki.
Mattyók pár évvel később részt vett Hajós fő műve, a Nemzeti Sportuszoda tervezési munkálataiban is. Hajós Alfréd pályázaton nyerte el a lehetőséget, hogy fedett uszodát tervezzen a Margitszigetre. Az épület már nem a Hajóstól korábban megszokott eklektikus és szecessziós irányzat jegyében született, inkább a modernebbnek számító art déco stílusjegyeit hordozza magán. Az akkoriban újdonságnak számító vasbetonszerkezeteket Gergely Jenő és Pécsi Eszter, az első magyar mérnöknő tervezte. Az 1930-ban, Horthy Miklós jelenlétében átadott létesítmény Európa legnagyobb fedett úszócsarnokának számított a maga 33 m hosszúságú és 18 m széles úszómedencéjével. Az átadást követően Hajóst kormányfőtanácsossá nevezte ki a kormányzó.
Hajós Alfréd a később róla elnevezett Nemzeti Sportuszodán kívül számos más uszodát és strandfürdőt és sporttelepet tervezett Budapesten, Szegeden vagy éppen Balassagyarmaton. Az általa tervezett győri versenyuszoda 1931-ben nyílt meg a Mosoni-Duna és a Rába találkozásánál. A konstruktív, modern szellemű építészeti stílus a győri uszoda öltözőépületén is megmutatkozik, a margitszigeti uszoda fél-hengeres megoldása pedig más, későbbi épületén is megjelenik, így a 2. kerületi Napraforgó utcában létrejött kísérleti lakótelepen felépített, 17. szám alatti családi házon, vagy az Andrássy út és a Munkácsy Mihály utca sarkán lévő szállodaépületen.
Utóbbi házat Hajós a Pesti Izraelita Hitközség megrendelésére tervezte 1937-ben. A hitközség szállodabérháznak szánta az új épületet az onnan elköltöztetett zsidó fiúárvaház helyén. A sors fintora, hogy 1944-ben ismét árvaház lett belőle, itt működött a Nemzetközi Vöröskereszt egyik zsidó gyermekeket mentő otthona, ahová a nyilasok többször is betörtek, lakóinak egy részét meggyilkolták, többeket pedig a Dunába lőttek. A zsidó fiú-árvaház sok lakójának megmentője, Gidófalvy Lajos őrnagy emlékét a ház falán tábla őrzi, amelyet közvetlenül Hajós Alfréd márványtáblája alá helyeztek el.
Hajós érdemeinek elismeréseként mentességet kapott a zsidótörvények alól, de a nyilas hatalomátvételt követően neki is bujkálni kellett. Eközben más zsidó származású sportolót próbált menteni, amiben az olimpiai bajnok vízilabdázó Halassy Olivér – aki házában több zsidó sportolót bújtatott – segített neki. Halassy tragikus halálát követően Hajós Alfréd mondott gyászbeszédet a temetésén.
A háború után Hajós cégeit államosították, és mivel nem volt hajlandó részt venni az állami propagandában, komoly lehetőséget már nem kapott. Nagy álma, a nemzeti stadion ugyan valósra vált, de az 1953-ban megnyíló Népstadion már nem az ő tervei alapján épült fel. Hajós Alfréd 1955-ben hunyt el 77 évesen, halálát specifikus tüdőbaj okozta. Síremléke a Kozma utcai izraelita temetőben található, nem messze attól a nagyszabású holokauszt-emlékműtől, amelyet szintén ő tervezett.
A Testnevelési Egyetemen állítják fel Hajós Alfréd első magyarországi köztéri szobrát
