Zsidó üzletemberek, akik nemcsak saját üzleti sikereikre koncentráltak, hanem mindig szem előtt tartották a közösség és a társadalom jólétét is. Mindketten a holokauszt áldozatai lettek.
Budapest történelme tele van olyan kiváló emberekkel, akik maradandó nyomot hagytak a város fejlődésében és a közösség életében. Közülük két kiemelkedő személyiség Richter Gedeon és Goldberger Leó. Mindketten zsidó származásúak, akik nemcsak az üzleti életben alkottak maradandót, hanem jelentős mértékben hozzájárultak Budapest kulturális és társadalmi életéhez is.
Richter Gedeon, a magyar gyógyszeripar úttörője 1872-ben született Ecséden, zsidó családban. Orvosi és gyógyszerészeti tanulmányait Budapesten végezte, majd 1901-ben megnyitotta saját gyógyszertárát. Richter Gedeon nevéhez fűződik az első magyar gyógyszergyár alapítása 1907-ben, amely a mai napig működik, és nemzetközi hírnevet szerzett magának.
Richter Gedeon különleges tehetsége abban állt, hogy felismerte a gyógyszeriparban rejlő lehetőségeket és számtalan újítást vezetett be. Kutatásai révén új gyógyszereket és gyógyászati termékeket fejlesztett ki, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem világszerte ismertek és elismertek lettek.
Hírnevét az első organoterápiás készítménye, a vérnyomást növelő mellékvesekéreg-hormon kivonatot – adrenalint – tartalmazó Tonogen suprarenale hozta meg. Az 1921-ben felfedezett, sertés-, illetve szarvasmarha-hasnyálmirigyből előállított inzulin üzemszerű termelése Magyarországon először a Richterben indult el, és 1944-ig folyamatos volt.
Gyára hamarosan a magyar gyógyszeripar egyik legmeghatározóbb szereplőjévé vált, és jelentős mértékben hozzájárult a magyar gazdaság fejlődéséhez.
Ő kapta meg elsőként Az év történelmi üzletembere emlékdíjat. Újító ember volt, aki hitt a munka, a folyamatos kutatás, fejlesztés és innováció erejében, a tisztességes versenyben és mindenekelőtt a magyar szellem erejében.
Azonban nemcsak a gyógyszeriparban alkotott maradandót, hanem a zsidó közösségért is sokat tett. Aktívan részt vett a zsidó kulturális és jótékonysági szervezetek munkájában, támogatta az oktatást és a szociális ellátást. A II. világháború alatt számos értékes gyógyszeradománnyal segítette a betegek gyógyítását. Ezért több elismerésben részesült a Vöröskereszttől és más nemzetközi karitatív szervezetektől.
Emberi nagysága és önzetlensége példaértékű volt mind a zsidó közösség, mind a tágabb értelemben vett magyar társadalom számára.
Richter Gedeont 1942-ben megfosztották vezérigazgatói tisztségétől, majd saját gyárából is kitiltották. 1942-től munkatársai útján otthonából illegálisan irányította a céget. 1944 őszén még távozhatott volna Svájcba, de nem akarta elhagyni vállalatot és az országot, beköltözött a csillagos házba, a nemzetközi gettóba. 1944. december 30-án a nyilasok lőtték bele a Dunába, 19 nappal később Pest felszabadult.
Goldberger Leó, az ipar és a kultúra mecénás 1878-ban született gazdag zsidó családban, amely generációk óta az ipar és a kereskedelem területén tevékenykedett. A család tulajdonában lévő textilgyár, a Goldberger Textilművek már az 1800-as évek közepétől meghatározó szereplője volt a magyar textiliparnak. Leó, aki a családi vállalkozás vezetését vette át, jelentős fejlesztéseket hajtott végre, és modernizálta a gyárat.
Felvett nevén dr. Buday-Goldberger Leó a magyar textilipar egyik nevezetes alakjává vált, aki a 20. század első évtizedeiben igen nagy szerepet vállalt annak korszerűsítésében. Számos újdonságot vezetett be, felismerte a század elején megjelent rézoxidban rejlő lehetőségeket, amelyből a természetes selyemhez hasonló fényes, puha szöveteket készítettek. 1919-ben ezek felhasználásával megkezdte „Parisette” márkanevű termékeinek gyártását. Az 1930-as években bevezette a filmnyomást, több világkiállításon kaptak díjakat.
Az 1785-ben alapított Goldberger-gyár elnök-vezérigazgatója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Külkereskedelmi Intézet igazgatósági tagja, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa, 1935-től felsőházi tag.
Goldberger Leó üzleti sikerei mellett elkötelezett támogatója volt a művészeteknek és a kultúrának. Számos művészeti és kulturális intézményt támogatott, és mecénásként tevékenykedett a magyar művészeti élet számos területén. Nevéhez fűződik a Goldberger Textilmúzeum megalapítása, amely a magyar textilipar történetét és a család hozzájárulását mutatja be.
Kapcsolatot tartott írókkal, tudósokkal, színészekkel; különböző szakmai és társadalmi egyesületekkel, jótékonysági intézményekkel, amelyek közül többnek a vezetőségében is szerepet vállalt. Mecénási tevékenysége inspirációként szolgálhat a mai vállalkozók számára is.
Bár jó kapcsolatot ápolt személyesen Horthy Miklóssal és családjával, ez sem tudta megmenteni attól, hogy 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásának napján a Gestapo elfogja és koncentrációs táborba hurcolja.
1945. május 5. Mauthausenben halt meg, pár nappal a tábor felszabadulása után.
Richter Gedeon és Goldberger Leó élete és munkássága jól mutatja, hogy a zsidó származású üzletemberek milyen jelentős mértékben hozzájárultak a polgárosodó Budapest fejlődéséhez és gazdag kulturális életéhez. Nemcsak saját üzleti sikereikre koncentráltak, hanem mindig szem előtt tartották a közösség és a társadalom jólétét is.
Példaértékű életművük a mai napig meghatározó része Budapest történelmének és kulturális örökségének.
2023 novemberében jelent meg Nádor Éva: Micsoda évtizedek! – Budapesti zsidó polgárok című könyve kiemelkedő zsidó személyiségekről, akik megváltoztatták Budapest arculatát a dualizmus kori modernizáció idején, amikor jól megfért egymás mellett a rendkívül erős magyarság- és a zsidó identitástudat. A könyv bemutatójáról a Kibic is tudósított:
Egyéni, különleges történeteket a magyarországi zsidóság aranykorából
