Seres László: Izraelnek a saját népét kell megvédenie

Június második hétvégéjén, a Csányi5-ben megrendezett Limmud Nap témája az október 7-i terrortámadás volt, a háború és annak hatása a világ zsidó közösségeire. A Limmud Magyarország eseményének utolsó előadásán Seres László újságíró arra kérdésre kereste a választ, hogy mi az oka a napjainkban komolyan fellángoló Izrael-ellenességnek.

„Október 7. megváltoztatta a világot. Október 7. pogrom volt, olyan vízválasztó, amelynek megtörténte után a világ már nem lesz többé ugyanaz”

– kezdte megfejtését Seres László, aki szerint számunkra azóta megszűnt a társadalmi integráció magától értetődősége. Október 7. után körülbelül tíz percig tartott az együttérzés a zsidók iránt, és még el sem temették az áldozatokat, amikor a világ máris azzal kezdett foglalkozni, hogy aggódjon a esetleges jövőbeli „aránytalan izraeli válaszcsapás” miatt.

Az újságíró úgy látja, a nemzetközi sajtó egyáltalán nem abban érdekelt, hogy kicsit is segítse feldolgozni a történteket, Izrael pedig nem tudja kezelni a médiát. Szerencsére a magyar baloldal a nyugatival ellentétben egyelőre nem tematizálja a palesztin-izraeli kérdést. A nyugati médiamunkások fejében azonban évtizedek óta ott van a hamis tudás Izraelről.

1967 óta véget ért az empátia rövid időszaka a zsidókkal szemben, megszűnt az a fajta együttérzés, amit a nemzetközi progresszió szokott érezni az áldozatok iránt. És azt, hogy ki lehet áldozat, kizárólag ők döntik el, véli Seres. Így szerinte sokkal arcátlanabbul lehet kiállni a pogrom elkövetői mellett, és az ellen, hogy a zsidóknak joguk van a saját földjükhöz és annak megvédéséhez.

Újra előkerültek a klasszikus antiszemita toposzok, például az őshonos társadalmak világuralomra törő leigázóiról szólók. Seres László úgy látja, az új radikális baloldal, a woke mozgalom kifordítja a tettes-áldozat viszonyt és előre meghatározza, ki a tettes: a fehér, északi, heteronormatív népesség, akik uralják a pénzvilágot.

Az egyetemek, az akadémiai szféra és az NGO-k maguknak vindikálják, hogy kijelölje a társadalmi diskurzust. A társadalmi szervezetek, a metoo mozgalom, a feministák és a jogvédők nem voltak hajlandóak tudomást venni a pogrom során elkövetett brutális erőszakról, és hallgatásba burkolóztak ezzel kapcsolatban. Pedig a morál nem lehet érzelmi kérdés, jelentette ki az újságíró.

Véleménye szerint az USA első számú egyetemi vezetőinek szenátusi meghallgatásán vérfagyasztó volt a cinizmus, amellyel kikerülték a kérdéseket és megengedően kontextusfüggőnek nevezték azt, hogy a zsidó nép kiirtására való felszólítás ellenkezik-e egyetemük szabályzatával. Az ENSZ főtitkár pedig egyenesen relativizálta a Hamász barbár támadását azzal a kijelentéssel, hogy az eset nem vákuumban történt. Seres szerint ez az új fasizmus, ami a saját kettős mércéjükből logikusan következik, és ez az a közöny, ami miatt kialakulhatott a pogromhangulat és a tényleges veszélyhelyzet a zsidók számára.

Az, hogy Izrael mindig elveszti a médiacsatát, évtizedek óta így van, és teljesen kormányfüggetlen tény. Izrael születése óta önvédelmi háborút kénytelen vívni, és ezt soha nem tudta átvinni a világsajtóban. Teljes képtelenség, hogy a világ egyszerre követeli a terrorvezérek és Izrael demokratikusan választott vezetőinek ugyanolyan számonkérését, hangsúlyozta előadásában Seres László.

Mindez pedig szerinte az „előítéletes és félművelt” sajtónak köszönhető, amely folyamatosan átkeretezi a valóságot. Nem a hírrovatokban kellene helyet kapnia az értelmező újságírásnak és az állandó uszításnak.

Izrael permanensen védekező pozícióban van, amit bűntudatként interpretál a sajtó. Izraelnek azonban nem feladata megnyerni a PR háborút, nem az ő dolga felvilágosítani a „tájékozatlan és rosszindulatú” sajtót. Az újságíró úgy látja, Izraelnek önzőnek kell lennie az érdekérvényesítésben, és saját népét kell megvédenie. „Biztos vagyok benne, hogy Izrael találni fog politikai megoldást a gázai helyzetre” – jelentette ki.

Seres László elmondta, ma is ugyanazokat a nézeteket vallja, mint harminc éve, ennek ellenére ezek az eszmék ma már szélsőjobboldalinak számítanak. Véleménye szerint végre tudomásul kell vennünk, hogy „a radikális baloldal elárulta a zsidóságot”, ezért el kell köszönnünk tőle. Hiszen mindig fontosabbnak fogja tartani, hogy higgyen a saját normáiban, minthogy hajlandó legyen elfogadni Izrael áldozat szerepét. A nyugati baloldal szerinte nem hajlandó meglátni, hogy Izrael mennyire nyitott és szabad társadalom. Az izraeli Pride-ot például hazug módon szimpla greenwashingolásnak bélyegzik, ami csak eltereli a figyelmet a kolonizáló politikáról.

Seres szerint az új fasizmus balról érkezik, és semmiképpen nem szabad meghunyászkodnunk az ellenségeink előtt. Ahol csak lehet, meg kell próbálnunk konfrontálódni, és elmondani az igazunkat.