Herzl cionizmusa vagy zsidó felsőbbrendűség. Yuval Noah Harari szerint ezek közül kell választania a ma 76 éves Izraelnek.
Izrael Állam 76. függetlenségi napját (jom haacmaut) ünnepli, de nincs ünnepi hangulat. Az elhurcoltak és hozzátartozóik, valamint a gyászoló családok szenvedése elviselhetetlen, és több százezer másik családot is kísért a fronton lévő katonák és az otthonukba visszatérni nem tudó evakuáltak sorsa miatti aggodalom. Az október 7-i borzalmak emlékeztettek bennünket arra, hogy hol élünk, és világossá tették számunkra, hogy mindannyian szembesülünk a gyilkosság, a nemi erőszak és az üldöztetés veszélyével. A legrosszabb még csak most következhet, és bármelyik nap beleránthatnak minket egy regionális háborúba a Hezbollah-hal, Iránnal a többi csatlósaival.
Ennek az egzisztenciális veszélynek a fényében elengedhetetlen, hogy alaposan megvizsgáljuk helyünket a világban és az izraeli társadalom hosszú távú céljait. Nem szabad megvárni, amíg a háború véget ér. A háborúelmélet legfontosabb alapelve azt mondja, hogy a háború csak egy katonai eszköz a politikai célok eléréséhez. Ha nem tűzzük ki helyesen politikai céljainkat, akkor minden csatát megnyerhetünk, de a háborút mégis el fogjuk veszíteni. Mik tehát a politikai céljaink? Attól függ, hogyan határozzuk meg magunkat, Izrael Államot és a judaizmust egyaránt. Mint ismert, ezekre különböző definíciók léteznek. Évek óta állhatatos küzdelem zajlik Izrael karakteréért, és nem fogjuk tudni megnyerni a Hamász, a Hezbollah és Irán elleni háborút, ha nem tudjuk eldönteni, kik vagyunk, és mi a helyünk a világban.
Az államért folytatott küzdelem két fő világnézet között zajlik. Az egyik oldalon a cionizmus áll, egy modern nemzeti mozgalom, amely a 19. században alakult ki, és amely hasonló más modern nemzeti mozgalmakhoz, mint például a görög, lengyel és palesztin. A cionizmus alapvető állítása az, hogy a zsidók nemzetet alkotnak, ezért a zsidóknak nemcsak egyéni emberi jogaik vannak, hanem nemzeti önrendelkezési joguk is.
Az anticionista tüntetők szerte a világon azt kiabálják, hogy a cionizmus rasszizmus, hogy a cionizmus a zsidók felsőbbrendűségét hirdeti más emberi lényekkel szemben, és megtagadja a palesztinoktól jogaikat és létüket. Ez hamis propaganda. A cionista elképzelésben semmi sem jelenti azt, hogy a zsidók felsőbbrendűek lennének más emberi lényeknél – görögöknél, lengyeleknél vagy palesztinoknál –, és a zsidó nemzet létének és jogainak cionista elismerése nem követeli meg a palesztin nemzet létezésének és önrendelkezési jogának tagadását. Lehetséges cionistának lenni és elismerni a palesztinok jogát, hogy biztonságban és méltóságban élhessenek szülőföldjükön. Ennek egyértelmű példája az 1947-es cionista beleegyezés az ENSZ felosztási tervére, amely magában foglalta egy palesztin állam létrehozását Izrael állama mellett, valamint az izraeli közvélemény körében a kétállami megoldás széles körű támogatottsága az oslói folyamat időszakában.
Azok, akik azt állítják, hogy a cionizmus rasszizmus, maguk is rasszisták, mert úgy gondolják, hogy a világ összes lakója közül egyedül a zsidóknak nem lehetnek nemzeti érzelmei vagy nemzeti törekvései. Miután a Columbia Egyetem diáktüntetésének egyik vezetője azt mondta, hogy „a cionistáknak nincs joguk élni”, később ezt azzal magyarázta, hogy egyszerűen ellenzi a rasszizmust, de valójában azt mondta, hogy minden zsidót meg kell ölni, akinek nemzeti érzelmei vannak.
Négy fiúval szemben
A fő világnézet, amely ma Izraelben verseng a cionizmussal, a zsidó felsőbbrendűség ideológiája. Ezt az ideológiát a vallási fanatikusok hirdetik, akik úgy vélik, hogy a zsidók valóban felsőbbrendűek a többi embernél, ezért helyénvaló többletjogokat adni a zsidóknak mások jogainak rovására. A cionizmus és a zsidó felsőbbrendűség ideológiája közötti harc a hazaszeretet és a rasszizmus harca. A hazaszeretet az izraeliek iránti szeretet érzése, amely az izraeli kultúrához, valamint változatos és fejlődő hagyományainkhoz fűződő kapcsolaton alapul, míg a rasszizmus az idegenek és a kisebbségek iránti gyűlölet érzése, amely azon a meggyőződésen alapul, hogy felsőbbrendűek vagyunk náluk. A hazafiak a hadseregben szolgálnak, és adót fizetnek, hogy javítsák Izrael lakóinak életét; a rasszisták azzal vannak elfoglalva, hogy utálják és üldözzék azokat, akik különböznek tőlük.
A zsidó felsőbbrendűség gondolatát eredetileg egy jelentéktelen kahanista kisebbség vallotta magáénak. Ám az utóbbi években ez a rasszista ideológia egyre jobban nyomja a cionizmus lábát, és nemcsak az Ocma Jehudit (Zsidó Erő) párt támogatja, hanem Benjamin Netanjahu koalíciójának számos tagja, sőt maga a miniszterelnök is. Végül is mi Netanjahu és koalíciójának politikai elképzelése? Tételezzük fel, hogy Izraelnek nemcsak a Hamászt, hanem a többi ellenségünket is sikerül teljesen legyőznie, és minden célját meg tudja valósítani – milyen lesz a térségünk tíz vagy húsz év múlva? Netanjahu és partnerei válasza egyszerű. Akárcsak az Izrael-ellenes tüntetők szerte a világon, a Netanjahu-koalíció is a „Folyótól a tengerig!” szlogen rabja. A Netanjahu-kormány 2022 decemberi alapvető irányelveinek első része kimondja, hogy „a zsidó népnek kizárólagos és vitathatatlan joga van Izrael földjének (Erec Iszrael) minden területéhez”. Netanjahu, Itamar Ben-Gvir, Becalel Szmotrics és szövetségeseik tagadják a palesztin nemzet létét és jogait, víziójukban pedig egyetlen államot látnak a Jordán folyó és a Földközi-tenger között, amelyet a zsidó felsőbbrendűség ideológiája ural. E vízió szerint 2034-ben négyféle ember fog élni a folyó és a tenger közötti egyetlen országban:
- Először is „teljes” zsidók, akik teljes jogokat élveznek majd.
- A második helyen azok a zsidók, akik „elfelejtették, mit jelent zsidónak lenni”, akik csökkentett jogokat fognak élvezni.
- A harmadik helyen a palesztinok, akik Izrael állampolgárai, akik bizonyos jogokat élveznek.
- És végül egy negyedik és elnyomott csoport: több millió palesztin állampolgárság és jogok nélkül.
E vízió szerint a zsidók „teljes mértékben” egyértelmű felsőbbrendűséggel rendelkeznek a biztonság, az oktatás, a lakhatás, a foglalkoztatás és a mobilitás terén, miközben több millió embernek még szavazati joga sem lesz a választásokon.
Az anticionista propaganda szerte a világon azt állítja, hogy a Netanjahu-koalíció zsidó felsőbbrendűségének víziója a cionizmus elkerülhetetlen eredménye, és hogy a cionizmus és a zsidó felsőbbség nem választható el egymástól. De ez az állítás egyenértékű azzal a gondolattal, hogy a hazaszeretetnek rasszizmushoz kell vezetnie, és aki elkezdi lengetni a nemzeti zászlót, az elkerülhetetlenül rasszistává válik. Ez a történelmi determinizmus tényszerűen téves és politikailag veszélyes, mert monopóliumot ad a rasszistáknak az emberek nemzeti érzéseire. Izraeli összefüggésben azt mondja, nincs politikai alternatíva a Netanjahu-koalíciónak. Ha a patriotizmus rasszizmus, akkor az izraeli hazafiaknak nincs más választásuk, mint továbbra is Netanjahura szavazni. Pontosan ezt állítja évek óta maga Netanjahu is, de az igazság az, hogy a cionista ellenzéknek még mindig van esélye Netanjahu leváltására, és toleránsabb irányba terelni Izraelt.
Nagyon sok forog kockán itt, nem csak Izrael, hanem a zsidók számára az egész világon. Ha a zsidó felsőbbrendűség eszméje legyőzi a cionizmust, az a zsidók és az egyetemes igazságosság, az emberi jogok, a demokrácia és a humanizmus eszméi között létrejött történelmi szövetség végét jelenti. A judaizmus szövetséget köt a rasszizmussal, a diszkriminációval és az erőszakkal. Ilyen helyzetben, egy jövőbeli háborúban számíthatunk-e arra, hogy az Egyesült Államok és a nyugati demokráciák a segítségünkre lesznek, fegyverekkel látnak el, rombolókat és repülőgép-hordozókat küldenek védelmünkre? Nemcsak Izrael lakosainak, hanem a világ minden részén élő zsidóknak is meg kell küzdeniük a következményekkel. A londoni és a New York-i zsidók talán azzal próbálnak majd érvelni, hogy ami Izrael államban történik, az nem képviseli hűen a judaizmus szellemét. De helyzetük hasonló lesz a 20. század közepén Londonban és New Yorkban élő kommunistákéhoz, akik megpróbálták elmagyarázni, hogy amit Sztálin művel a Szovjetunióban, az valójában nem kommunizmus. Nem fog menni. Ha Izraelt meghódítja a zsidó felsőbbrendűség ideológiája, ez lesz a judaizmus arca az egész világon.
Titusnak igaza volt
A zsidó felsőbbrendűség győzelme nemcsak térben, hanem időben is következményekkel fog járni. Ez meg fogja változtatni a cionista vállalkozás történelmi jelentőségét. Herzl Tivadar már 1902-ben felismerte a zsidó felsőbbség gondolatát, mint a cionista vállalkozás egzisztenciális veszélyét. Herzl Ősújország című könyvében, amelyben Izrael leendő államáról írt, egy képzeletbeli párt felemelkedését jósolta, Geyer rabbi vezetésével, amely rasszista világnézetet próbál rákényszeríteni az országra. Herzl figyelmeztetett, hogy Geyer rabbi „felbujtó, és ellopja Mennyei Atyánk véleményét”, és keményen bírálta azt az elképzelést, hogy a zsidók felsőbbrendűek más embereknél, és ezért különleges jogok illetik meg őket a zsidó államban. Herzl olyan államot képzelt el, amely a zsidók nemzeti otthona, de minden lakójának egyenlő jogokat biztosít. Herzl azt írta, hogy „nem kérdezzük meg az embert, hogy melyik fajhoz vagy valláshoz tartozik. Embernek kell lennie. Számunkra ez minden.” Herzl attól tartott, hogy ha a zsidókat megkísértik Geyer rabbi rasszista gondolatai, az tönkreteszi az országot. A zsidók kötelessége, írta Herzl, hogy támogassák a „véleményszabadságot, türelmet, minden emberi lény iránti szeretetet, akkor lehet Cion igazán Cion. Ha választasz valakit a Geyer-pártiak közül, nem vagy méltó arra, hogy az isten napja a mi szent földünkön a fejedre süssön”. Ezt jósolta meg Herzl 1902-ben.
Fontos hangsúlyozni, hogy Geyer rabbi útjának elutasítása és Herzl útjához való ragaszkodás nem jelenti a biztonság feladását. Pont ellenkezőleg. Herzl napjai óta a cionizmus tudta, hogyan kell összekapcsolni egyrészt a humanizmushoz és a demokráciához való hűséget, másrészt a hadsereg felépítését és a biztonság fenntartását. Sokkal inkább Geyer szellemi leszármazottai generációkon át azok, akik alábecsülték a hadsereg jelentőségét, mert vak hitük volt a mennyei segítségben. A Netanjahu által 2022 decemberében létrehozott zsidó felsőbbségi koalíció öt pártból áll. Négyük vezetői nem teljesítettek teljes szolgálatot az izraeli hadseregben (Becalel Szmotrics 28 évesen másfél évet, Arie Deri négy hónapot, Itamar Ben-Gvir és Jichák Goldknopf pedig egy napot sem szolgált). A zsidó felsőbbrendűség ideológiájának győzelme nemcsak Izrael Állam értékalapját, hanem biztonsági berendezkedését is aláássa.
A zsidó felsőbbrendűség ideológiája azzal fenyeget, hogy nemcsak a 150 éves modern cionizmus, hanem a több ezer éves premodern zsidó történelem jelentését is megváltoztatja. Kétezer évvel ezelőtt a fanatikusok szörnyű katasztrófát hoztak a zsidó népre. Vakon hittek az isteni segítségben, fellázadtak a Római Birodalom ellen. Vespasianus és fia, Titus római légiói legyőzték a zelótákat, várost városra foglaltak el, végül ostromgyűrűvel vették körül Jeruzsálemet. Johanán ben Zakáj rabbi úgy döntött, hogy megszökik az ostromlott városból. Hogy elkerülje a zsidó fanatikusokat, akik megölték volna, ha felfedezik, egy koporsóban bújt el. Egy jól ismert hagyomány szerint Johanán rabbi, amikor elhagyta a várost, megjövendölte Vespasianusnak, hogy ő lesz Róma császára. A tábornok nagyon örült a jóslatnak, és megígérte, hogy cserébe teljesíti Johanán rabbi minden kívánságát. – Add nekem Javnét és a bölcsességét – kérte a rabbi, és a tábornok beleegyezett.
Vespasianus császár lett, és elhagyta Júdeát, hogy elfoglalja a trónt Rómában. Fia, Titus hátra maradt, megostromolta Jeruzsálemet, és elpusztította a várost. Míg Johanán rabbi és az egész zsidó nép egyedülálló történelmi utazásra – egy tanulmányi útra – indult. A judaizmus maga mögött hagyta a vallási fanatikusokat, akik a lázadás tüzét szították, a leégett Szentélyt és az áldozati rituálékat – és a tanulás vallásává vált. A zsidók letelepedtek Javnéban, és tanultak. Letelepedtek Babilonban és Kairóban, és tanultak. Letelepedtek Galíciában és Brooklynban, és tanultak. Végül a zsidók visszatértek tanulmányútjukról Jeruzsálembe, és kihirdették, hogy felfedezték. Mit fedeztek fel a zsidók kétezer évnyi tanulás után? A zsidó felsőbbrendűség hívei szerint csupán felfedeztük azt, amit Vespasianus, Titus és légiósaik kezdettől fogva tudtak: a hatalomvágyat, a felsőbbrendűség érzésében rejlő örömöt és azt a sötét élvezetet, hogy a gyengébb embereket a lábunk alá tapossuk. Ha valóban ezt fedeztük fel a több ezer éves tanulás során, micsoda időpocsékolás volt! Ahelyett, hogy Javnét és annak bölcsességét kérte volna, ben Zakájnak meg kellett volna kérnie Vespasianust és Titust, hogy tanítsák meg neki azt, amit a rómaiak már tudtak.
Izrael Államnak megvan a katonai és emberi ereje ahhoz, hogy legyőzze a Hamászt, a Hezbollahot és Iránt. De ha a zsidó felsőbbrendűség eszméje legyőzi Herzl cionizmusát, és elfoglalja Izraelt, az ország letér az útjáról, a judaizmus pedig erkölcsi csődbe jut. Ha a több ezer éves tanulás során mégis felfedeztünk valamit, amit Titus nem tudott, akkor itt az ideje, hogy bebizonyítsuk.
Az írás eredetileg a Ynet-en jelent meg héber nyelven.