Az év elején egy Kossuth téri ház lakásának falából előkerült iratok erősen kapcsolódnak a holokauszt budapesti történetéhez.
Nemzetközi szenzáció lett abból, hogy 2015-ben közel 7000 darab lakás adatszolgáltatási ív került elő egy Kossuth téri ház lakásának falából. Az előkerült iratok többek között arra mutatták rá, hogyan jelölték ki a csillagos házakat 1944-ben. A lakásívek Budapest Főváros Levéltárába kerültek, ahol már akkor is sejtették, hogy kell lennie további iratanyagnak. Így amikor 2024 januárjában ugyanannak a háznak egy másik lakásában találtak falba rejtett iratokat, már annyira nem lepődtek meg a Levéltár munkatársai.
Az újonnan megtalált anyag egy részét kedden, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján mutatták be a sajtó képviselői számára. Ahogy Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltára főigazgatója rámutatott, nem véletlenül erre a napra időzítették az eseményt. Az előkerült iratok ugyanis összefüggnek a holokauszt budapesti történetével.
Ebben a Kossuth téri épületben működött az 1944 júliusában felállított Budapest Székesfőváros és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosának hivatala, amely a ház több lakását is irodaként használta. A most előkerült, egy iratfolyóméternyi anyag is ennek a hivatalnak az iratait tartalmazza, és általa keresztmetszetet kapunk ennek a korszaknak egy nagyon fontos szeletéről. A leletek döbbenetes képet festenek az időszak lakhatási váláságáról, és általában a lakosság hozzáállásáról a kialakult helyzethez, mondta főigazgató.
A most előkerült anyagot restaurálást követően digitalizálni fogják, csakúgy mint a 2015-ben megtalált lakásíveket, amelyek a feldolgozás után elérhetővé váltak a Hungaricana weboldalon. Egy kisebb mintát már be tudtak mutatni a sajtónak, és néhány anyag digitalizálása is megtörtént, amelyek a tematikus holokauszt.archivportal.hu oldalra kerültek fel.
A megtalált iratok azért is fontosak, mert rengetek holokauszt-áldozat sorsáról a mai napig nem tudunk semmit, a feltárt iratok pedig segíthetnek néhányuk esetében kideríteni, mi történt velük, mondta Sipos András főosztályvezető, főlevéltáros. 2015-ben, miután a lakásívek előkerültek, a világ minden tájáról érkezett megkeresés a Levéltárhoz, azt tudakolva, esetleg található a dokumentumok között olyan adat, amely az ismeretlen sorsú hozzátartozóról mondhat el új információt.
A II. világháború idején tragikus volt a budapesti lakáshelyzet, nem voltak üres lakások, és ez csak fokozódott 1944-ben a német megszállás és a zsidók összeköltöztetése után. A helyzet további súlyosbodását jelentette, hogy azok a nem zsidó lakosok, akik korábban a csillagosnak kijelölt házakban éltek, szintén lakást kerestek. A német megszállást követően ráadásul megkezdődtek a rendszeres bombázások, ami a kibombázottak elhelyezésével tovább súlyosbította a helyzetet.
Akkoriban megszűnt a szabad lakáspiac, a megüresedett lakásokat be kellett jelenteni, azokat a hatóság igénybe vehette, és bérlői kijelölési joga is volt. Ezeket a feladatokat látta el 1944 júliusától a belügyminiszter alá rendelt Budapest Székesfőváros és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosának hivatala. Ennek a hivatalnak az ügyviteli iratai kerültek most elő a Kossuth téri ház falai mögül, amelyek többek között lakáskérelmeket, igénybevételi döntéseket és az ezekkel kapcsolatos eljárásokat tartalmazzák. Az iratok betekintést adnak abba, hogy milyen öldöklő harc folyt a lakásokért, és ez hogyan fonódott össze a zsidókérdéssel és a holokauszttal, fogalmazott Sipos András.
Ezeket az iratok eddig teljes egészében megsemmisültnek hitték. Különös értéke ennek az irategyüttesnek, hogy számos átlagember saját kezűleg írt lakáskérelmét tartalmazza indoklással. Így nagyon jól látható a lakosság hozzáállása a helyzethez. A bemutatott iratok között volt olyan, amelyiken valaki azért igényel egy „zsidó lakást”, mert korábban egy olyan házban lakott, amelyet csillagos háznak jelöltek ki, és el kellett onnan költöznie. De olyan kérelem is beérkezett, amelyben valaki nagyobb lakást szeretett volna, mert nem volt megelégedve addigi lakhatási körülményeivel.
A zsidóság csillagos házakba történő tömörítése a deportálás előkészítését szolgálta ugyan, de hivatalosan ezt úgy indokolták, mint a zsidók által indokolatlanul nagy mértékben birtokolt lakótér kiegyenlítését, illetve egyfajta lakhatási igazságtételt a keresztény, nem zsidó társadalom javára. A csillagos házak kijelölésénél az is egy fontos szempont lett volna, hogy a nagyobb lakások a nem zsidóknak jussanak.
Az egyik most megtalált irat egy 12. kerületi, Denevér úti villa zsidó tulajdonosát feljelentő kertész levelét tartalmazza. A kertész szerint a villa tulajdonosa az érvényben lévő rendelet kijátszása érdekében színlelt bérleti szerződést kötött a vele egy házban lakó katonatiszttel, hogy a villát más ne tudja igénybe venni. A villa, amelyet nyaralásra használt tulajdonosa már a 2015-ben előkerült lakásíveken is szerepelt zsidó házként megjelölve. A kertész azt is kérelmezte, hogy a hivatal a nyomorúságos szolgálati lakása helyett a villa egyik szobáját különítse el, és utalja ki a számára.
Ez utóbbi kérést a kormánybiztos hivatala elutasította, de nyomozót küldött az ügy kivizsgálására. A hivatal – magyarázta Sipos András – egy saját nyomozói csapattal is rendelkezett, amely feladata volt, hogy ellenőrizze az egyes lakások helyzetét a polgárok bejelentései alapján. A lakhatási helyzet orvoslása annyira fontosnak számított akkoriban, hogy még akkor is készültek nyomozati jelentések, amikor már a szovjet csapatok a főváros bekerítésén dolgoztak.
Az iratokból az is kiderült, hogy a budapesti lakáskeresők nem általában fordultak kérelemmel a hivatalhoz, hanem maguk nézték ki az igénybe vehetőnek gondolt kakásokat, és azokra nyújtották be a kérelmeket. A zsidók által lakott lakásokra persze más kritériumok vonatkoztak.
Hogy ki és miért falazta be ezeket az iratokat, az a mai napig rejtély, amelyet a most előkerült iratok alapján sem sikerült egyelőre megfejteni. Annyi biztosnak tűnik, hogy szervezett akció keretében próbálták így elrejteni a papírokat. Általános utasítás volt ugyanis, hogy az irattárakat biztonságba kell helyezni, hogy azok ne kerüljenek az ellenség kezére, bár ennek megvalósításával a többség nem igazán foglalkozott.
A most megtaláltnál sokkal kényesebb iratok is az ellenség kezére kerültek, vagy megsemmisültek. Nincs is más példa arra, hogy egy hivatal irattárát ilyen módon helyezték volna biztonságba. Az valószínűsíthető, hogy 1944 végén a kormánybiztos itt az átlagnál komolyabban vehette a feladatot, és mivel az elszállítást már nem tudta megoldani, ezért saját kezdeményezésére befalaztatta az iratokat.
