Szakértők szerint a Hamász és a Hezbollah évtizedek alatt komoly hálózatokat építettek ki európai országokban, amelyek a terroristák lobbitevékenységét, propagandáját és finanszírozását segítik. A hatóságok csak lassan lépnek, ha egyáltalán.
A múlt héten egy fenyőfa alá elrejtett fegyvereket találtak a hatóságok Dél-Bulgáriában. A fegyverek négy feltételezett Hamász-taghoz kapcsolódtak, akiket decemberben tartóztattak le Németországban és Hollandiában azzal a gyanúval, hogy európai zsidó célpontok elleni támadást készítettek elő – idézi a Times of Israel cikke a Der Spiegel című német lapot. Ugyanebben a hónapban Dániában hét, a Hamászhoz köthető személyt tartóztattak le hasonló vádakkal.
A letartóztatások rávilágítottak az Izrael-ellenes dzsihádista terrorcsoportok gyakran figyelmen kívül hagyott európai tevékenységeire, és kérdéseket vetettek fel a nyugati befolyásukkal és műveleteikkel kapcsolatos hálózatokról.
Lorenzo Vidino, a George Washington Egyetem szélsőségességgel foglalkozó programjának igazgatója szerint a Hamász körülbelül 30 éve jelen van Európában, ami nyílt titok, de a nyomozások ezügyben nagyrészt sikertelenek voltak. A Hamász vezető személyiségeinek felelősségre vonása „teljes katasztrófa” volt – jegyezte meg a kutató -, mivel az európai országok inkább arra fordították korlátozott forrásaikat, amit közvetlenebb biztonsági fenyegetésnek véltek.
Danny Citrowicz, az izraeli hírszerzés veteránja, a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének kutatója hasonló észrevételeket tett a Hezbollah kapcsán, és óva intett attól, hogy alábecsüljük a libanoni síita terrorszervezet európai területen terjeszkedő hálózatát. Európában a fő terrorfenyegetésnek a szunnita csoportokat tekintik, mint például az al-Kaidát és az Iszlám Államot, és nem igazán látni, hogy a síita radikalizmus ellen lépnének fel. Úgy gondolják ugyanis, hogy nagyobb halakkal kell foglalkozniuk.
Vidino a Muszlim Testvériség európai és észak-amerikai hálózatainak szakértője, azé a transznacionális iszlamista mozgalomé, amelyből a Hamász született. Az európai tevékenységét illetően a Hamász a Testvériség modelljét követi, amely egy külső és egy belső körön alapul, magyarázta Vidino. A külső kör az ügyet támogatók hatalmas hálózatából áll, azokból az emberekből, akik ideológiailag szimpatizálnak a Hamász programjával, beleértve a helyi aktivistákat, értelmiségieket és politikusokat.
Míg a belső kör, amely nagyon titkos, szűk és elitista, mindössze néhány tucat palesztinból áll, akiknek régóta fennálló családi kapcsolataik vannak a Hamásszal. Vidino szerint ezek nagyon karizmatikus egyének, akik régóta működnek ezekben az országokban, jó beágyazottsággal rendelkeznek és legtöbbször politikai menedékjogot kapnak.
A Hamász kétszínűsége az általa folytatott tevékenységek típusában is megmutatkozik. Van egy látható közdiplomáciai tevékenység, és van egy kevésbé látható, illegális oldal, amely magában foglalja a terrorakcióihoz szükséges pénzgyűjtést, amelyet többnyire jótékonysági szervezetek álcája alatt végez.
Vidino aggasztónak találja, hogy a Hamász európai illegális tevékenységének sötét oldala az utóbbi időben úgy tűnik, hogy magában foglalja a zsidó és izraeli célpontok elleni támadások tervezését is, amint az a decemberi letartóztatásokból kiderült. A Hamász jelenlétének legális, láthatóbb oldala a nyilvános rendezvények, éves összejövetelek és utcai tiltakozások megrendezése, amelyek gyakorisága és intenzitása október 7. óta drámaian megnőtt.
Természetesen nem nevezik magukat Hamásznak, tette hozzá a kutató, megjegyezve, hogy a terrorcsoportot az egész Európai Unióban betiltották. Olyan nevük lesz, mint Külföldi Palesztinok Konferenciája, Palesztinok ilyen-olyan országban, Palesztin diákok külföldön és így tovább. De ha egy kicsit ásunk, kiderül, kik állnak ezen egyesületek mögött, és milyen kapcsolataik vannak otthon, a palesztin területeken. Mindig ugyanaz a 20-25 emberből álló csoport. A propagandájuk, a közösségi médiamintáik, minden a Hamászra utal, és ez nagyon nyilvános és látható.
Ez a Muzulmán Testvériség tipikus taktikája, mutat rá Vidino. Millió különböző nevet találnak ki a szervezeteiknek, két okból: Először is, azt a benyomást akarják kelteni, hogy ez egy széleskörű mozgalom, így amikor egy nyilvános rendezvényt szerveznek, 50 résztvevő szervezet lesz, vagy ha közzétesznek egy nyilvános levelet, 50 aláíró csoport lesz. Másodszor, ha az egyik ilyen csoportot a bűnüldöző szervek lekapcsolják, nos, akkor ott van az összes többi.
Ezek a látható propaganda-csápok mind az európai országok helyi muszlim közösségeit célozzák meg, hogy mozgósítsák támogatásukat, de lobbiznak az európai civil társadalomnál és politikusoknál is, és a helyi közvéleményt is bevonják az újságokba írt véleménycikkek, vallásközi párbeszédek stb. révén.
Vidino szerint a Hamász európai jelenlétének fő központjai a kontinens nyugati részén vannak, olyan nagy országokban, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország, valamint olyan kisebb országokban, mint Hollandia, Ausztria és Belgium. Különösen Belgium régóta ismert arról, hogy a dzsihádista terror egyik melegágya Európában.
Michael Freilich belga képviselő az egyetlen zsidó képviselő a belga szövetségi parlamentben. A Times of Israelnek arról beszélt, hogy januárban parlamenti vizsgálatot kezdeményezett a belga igazságügyi miniszternél az EUPAC – Európai Palesztin Politikai Kapcsolatok Európai Palesztin Tanácsa nevű, nemrég Brüsszelben létrehozott lobbicsoporttal kapcsolatban. A csoport igazgatótanácsának tagjai között szerepel Majed Al-Zeer, akit a német hatóságok azzal vádolnak, hogy ő a Hamász németországi képviselője és kulcsfontosságú összekötője Európában.
Al-Zeer közismerten közel állt Iszmail Hanije Hamász-vezetőhöz, aki egyszer nyilvánosan gratulált neki, amiért egy Al-Zeer által akkoriban vezetett civil szervezet, a londoni székhelyű Palesztin Visszatérési Központ (PRC) tanácsadói státuszt kapott az ENSZ-ben. A PRC tagadta a Hamásszal való kapcsolatát. Al-Zeer és Hanije egy keltezés nélküli képen is szerepelnek egymás mellett állva egy rendezvényen.
Miután az Egyesült Királyságban és Németországban élt, Al-Zeer részt vett az EUPAC 2022 májusában Brüsszelben történt megalapításában. A civil szervezet célja, hogy konferenciák, szemináriumok, kampányok és médiamegjelenések révén az európai színtér szereplőivel együtt „felhívja a figyelmet a palesztin ügyre”.
Freilich képviselőnek a német hatóságok által a Hamász egyik kulcsemberének tartott személy belgiumi tevékenységére vonatkozó megkeresésére a belga igazságügyi minisztérium nem volt hajlandó közölni, hogy van-e folyamatban lévő vizsgálat, de Freilich megdöbbenésére elismerte, hogy a belga biztonsági szolgálatok tudják, hogy a Hamász Belgiumban különböző egyesületeken keresztül aktív, lobbizásra és pénzgyűjtésre összpontosító tevékenységet folytat.
A lobbitevékenység célja a Hamász imázsának megőrzése, gyakran a palesztin ügy támogatásának álcája alatt. Belgiumban eddig nem észleltek szélsőséges üzeneteket, amelyek a Hamászhoz kötődő szervezetektől származnak, állt az igazságügyi minisztérium válaszában. Freilich pedig értetlenül állt kormányának a terrorcsoporttal szembeni laza hozzáállása előtt.
„Miért ismerik el [hogy a Hamász aktív az országban], majd azt mondják, hogy nos, mi megengedjük nekik, hogy működjenek, mert Belgiumban nem csinálnak semmi szélsőségeset? Épp most mondták, hogy adománygyűjtést folytatnak, és ez állítólag illegális egy ilyen szervezet esetében. Ennek számomra nincs értelme” – háborodott fel Freilich.
Vidino elmondta, hogy az európai országok bűnüldöző hatóságai már régóta tudják, hogy kik a Hamász európai magjának tagjai, de úgy tűnik, hogy nem képesek vagy nem hajlandóak a szükséges forrásokat befektetni a felelősségre vonásukhoz. A Hamász nyugati finanszírozási hálózatai ellen az elmúlt 25-30 évben folytatott nyomozások nagyrészt sikertelenek voltak.
A fő probléma az, hogy a Hamász nem igazán volt prioritás az európai bűnüldözés számára. A biztonsági erők korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek. Egy olyan ország, mint Belgium, inkább az Iszlám Állam tagjainak felkutatásába fekteti erőforrásait, akik közvetlenebb biztonsági fenyegetést jelentenek. Ráadásul a Hamász feltételezett külföldi vezetői ellen indított jogi eljárásoknak kellemetlen következményei lehetnek.
Iszlamofóbiával fognak vádolni, és kampányokat indítanak, és megvannak a politikai támogatóik, a „sorstársaik” és a „hasznos idióták”, hangsúlyozta Vidino, aki példaként Jeremy Corbyn volt brit munkáspárti vezetőt említette, aki „barátként” emlegette a Hamászt és a Hezbollahot. A Hamász nagyon ügyes abban, hogy opportunista szövetségeket kössön azzal, aki előmozdítja az ügyét, tette hozzá a kutató. Vannak embereik, akikkel együtt dolgoznak különböző intenzitással. Szükség esetén más iszlamistákkal is együttműködnek, de amikor rendezvényeket szerveznek, utcai tüntetéseket vagy akár adománygyűjtést, akkor nem okoz nekik gondot, ha baloldaliakkal csinálják, mert azok nyilvánvalóan nagy számokat vonzanak.
Bár az európai biztonsági és hírszerző szolgálatok megközelítése a Hamásszal szemben október 7. után talán megváltozik, tekintettel az európai területen elkövetett támadások veszélyére, a hálózatok felszámolása még mindig akadályokba ütközik. A tevékenységük nagy része nyilvános. A tiltakozások, a közösségi médiakampányok, a Facebook-oldalak, mindez a mozgósítás nem illegális, ez a szólásszabadság, mutatott rá Vidino.
Még ha adománygyűjtésről van is szó, a múltban sok jogi ügy elbukott, mert a pénz útját nehéz bizonyítani. Először is, sok esetben a pénzt készpénzben küldik, amit lehetetlen követni. Sok esetben a pénzeket jóléti szervezeteknek küldik, például iskoláknak, kórházaknak, árvaházaknak, zakat [iszlám jótékonysági] bizottságoknak, amelyeket a Hamász ellenőriz, de ezt bonyolult bizonyítani.
Európa termékeny talajt jelent az Irán által támogatott libanoni Hezbollah terrorcsoport műveletei számára is, különösen, ha pénzügyi források gyűjtéséről van szó. A Hezbollah mint szervezet egyre növekszik, fizetéseket kell adnia, ösztöndíjakat kell finanszíroznia a harcosai családjainak és özvegyeinek, és így tovább. Van egy felső határa annak, hogy mennyi támogatást kaphat Irántól, ezért az adománygyűjtés nagy részét külföldön végzi, beleértve Európát is – mondta Danny Citrinowicz, a libanoni terrorcsoport szakértője.
Az amerikai külügyminisztérium 2018-as értékelése szerint Irán évente legalább 700 millió dollárt biztosít a Hezbollahnak. Az iráni gazdaság azonban nehéz helyzetben van, szankciók sújtják, és az ingadozó gáz- és olajáraktól függ. A Teherántól független, stabil pénzáramlás érdekében a Hezbollah elképesztően kifinomult globális kábítószer-kereskedelmi és pénzmosási hálózatot épített ki.
Egy 2017-es képviselőházi nyilatkozatban, amelyet a Washington Intézet idézett, egy DEA különleges ügynök a következőképpen jellemezte az egyik ilyen hálózatot: „A kokaint Dél-Amerikából Afrikába szállították; Afrikában, Európában és a Közel-Keleten értékesítették; a készpénzt ezután Bejrútba vitték, és pénzváltókban helyezték el; majd a Libanoni Kanadai Bankon keresztül a pénzt használt autók vásárlására küldték amerikai cégektől; végül az autókat Afrikába küldték továbbértékesítésre”. A tisztviselők szerint a nyereség nagy része a Hezbollah-hoz került.
Európa a libanoni csoport számára az adománygyűjtés egyik fő központjaként szolgál, nemcsak a tiltott tevékenységeihez, hanem a Hamászhoz hasonlóan fedőszervezetként működő jótékonysági szervezeteken keresztül is. Németország például 2014-ben betiltotta a Libanoni Árva Gyermekek Projekt nevű civil szervezetet, miután a terrorcsoporttal való kapcsolatokat fedezett fel. A szervezet 3,3 millió euró adományt gyűjtött össze, amelyet állítólag libanoni gyerekeknek szántak.
A Hezbollah a múltban is végzett terrorcselekményeket Európában. 2012-ben egy francia-libanoni Hezbollah-tag a bulgáriai Burgaszban izraeli turisták ellen hajtott végre támadást, amelyben hatan meghaltak. 2015-ben a Hezbollah egyik tagjánál nyolc tonna bombakészítő anyagot találtak ciprusi otthonában, amelyet a szigeten lévő izraeli célpontok elleni terrortámadásokhoz szántak. Mára azonban a munkamódszere megváltozott, és a terrorcsoport inkább a radar alatt marad. Ennek következtében európai jelenléte sokkal alattomosabbá vált.
A mozgalom beszivárgott a síita gyülekezetekbe, és a mecsetekbe járókat a saját ideológiájával sulykolja, azzal a szándékkal, hogy létrehozzon egy több tízezer fős potenciális támogatói csoportot, amelyet a céljaira felhasználhat – mondta Citrinowicz. A főként Libanonból, Iránból, Irakból, Pakisztánból és Afganisztánból származó európai síiták térítésének célja nem az, hogy „adjunk nekik fegyvert, és menjenek, lőjenek le néhány izraelit”.
Az befolyásolás célja inkább az, hogy olyan támogatói platformokat hozzanak létre, amelyeket szükség esetén aktiválni lehet használni, például hogy futárok segítségével készpénzt utaljanak a Közel-Keletre, vagy hogy biztonságos házakat, autókat vagy lakásokat béreljenek a Libanonból érkező Hezbollah-tagoknak – magyarázta Citrinowicz. Az emberek egy része részt vesz a terrorcsoport gazdasági műveleteiben is. A Hezbollah és Irán nem a saját embereiket használja fel ilyen jellegű tevékenységre. Amikor úgynevezett külső terrorista képességeket kell toborozniuk, akkor a mecseteikhez vagy vallási központjaikhoz fordulnak.
Egyes országok biztonsági erői kezdenek ráébredni a fenyegetésre. Novemberben a német rendőrség országos méretű műveletet indított a síita dzsihádisták ellen, 54 helyszínen tartottak razziát egy hamburgi iszlám központ elleni nyomozás keretében, amely állítólag kapcsolatban állt Iránnal és a Hezbollahal. Citrinowicz szerint azonban a síita terrorfenyegetést még mindig nagymértékben alábecsülik Európában, mivel a bűnüldöző szervek a szunnita dzsihádista csoportokra, például az Iszlám Államra összpontosítanak, amely a Hezbollahal ellentétben aktívan toboroz harcosokat Európában.
Továbbá, míg a Hezbollah katonai szárnya az egész EU-ban törvényen kívül van helyezve, addig politikai szárnya továbbra is legális több országban, például Franciaországban, amely így igyekszik megőrizni diplomáciai befolyását a korábbi közel-keleti protektorátusával, Libanonnal szemben.
Citrinowicz szerint azonban nincs különbség a katonai szárny és a politikai szárny között. Ez csak egy mesterséges megkülönböztetés.
