Március 20-án, szerda este Rachel Korazim zsidó oktatási tanácsadó hatalmas tudással, tapasztalattal és különleges érzékkel mutatta meg néhány összegyűjtött, október 7. után született izraeli költeményen keresztül az eseményekkel kapcsolatos, olykor ellentmondásos érzelmeket egy online Zoom-eseményen.
Rachel Korazim éppen Budapesten tartózkodott októberben, mint az évnek ebben a szakában mindig, és itt érte a tragikus hír, ami után csak nagy nehézségek árán tudott visszatérni Izraelbe.
Ezen az alkalmon tizenegy költeményt mutatott be kilenc szerzőtől. Rachel héberül olvasta fel a verseket, és nyelvi szempontok alapján elemezve mutatta be a hallgatóságnak az eredeti szöveget, aztán meghallgathattuk a magyar változatot Fritz Zsuzsa előadásában. Az eseményen elhangzott verseket Komoróczy Szonja, Balázs Gábor, Fritz Zsuzsa, Kardos Ági, Szilágyi Erzsi és Shiri Zsuzsa fordították le magyarra.
Rachel számára az egyetlen korábban ismert név, Michael Zac, a többiek egy fiatalabb nemzedék képviselői. Zac gyermekként vándorolt ki a Szovjetunióból. Költészetének fő témája az emigráció volt. Zaccal telefonon beszélt a Hamász támadása utáni sokkoló napokban. Egyetlen stabil pont van még az életben – mondta Zac: a kutyát ki kell vinni minden reggel.
Az első vers így született, ahogy Michael reggel 6-kor kivitte a kutyát Modiin városban. A költő nem azt mondja, hogy írtam, hanem azt, hogy megjöttek a szavak.
Michael Zac: Optikai csalódás
Döbbenetes –
minden ugyanúgy
néz ki.
Miközben
semmi
nem maradt
ugyanaz.
Japán haikura hasonlító forma, amelyben az az Izrael amit eddig ismertünk, nincs többé. Ha ránézünk a békésen alvó városokra, olyan, mintha nem változott volna semmi. De a felszín alatt új realitás született.
Lital Kaplan (szociális munkás)
– A polgári védelem társalgási parancsai
Mi újság? – törölve, helyette kérdezendő:
Mit vesztettünk?
Mi ment tönkre?
Mi maradt?
Mi a pálya? – betiltva, helyette bevezetni:
Mi esett szét?
Mit temettünk?
A pimasz „Hogy vagy?” helyett
borús arccal barátunkra nézünk, és megkérdezzük
Hogy áll a háborúd?
És erre a szigorúan és egyértelműen megvétózott
szokásos „nálam minden ok”
válasz helyett:
azt kell felelni,
hogy „minden szétrepedt”,
És az igazsághoz ragaszkodók
azt felelik, „minden veszve”, „minden veszve”.
Természetesen nincsenek ilyen valós parancsok. Az ironikus cím arra utal, hogy mostantól elfogytak a szavak, és nem tudjuk többé, hogyan és miről lehetne társalogni.
Ez egy nagyon nehezen fordítható vers volt, mivel irtó fontosak voltak az eredeti héber kifejezések.
Ma nisma – mi hallatszik (sma) ezt a hangot folytatva a költő játszik a hangokkal, a kérdés hangokról szól és ezzel játszik. A következő sorban ugyanaz a költészeti technika, egy betű változik, de a jelentése teljesen mássá válik.
Ma slomeh – békében vagy? Egész vagy? Lehet valakihez manapság Izraelben fordulni, hogy békében vagy? Egész vagy?
Zeldát, a híres izraeli költőnőt parafrazeálva:
Hogy vagy?
Hakol beszeder – minden rendben
Hakol beszedek – minden megrepedt
A nyelv szinte minden aspektusát sikerült összehozni ebben a versben, hogy tisztában legyünk vele,
milyen nehéz ma bármiről is beszélni.
Ászáf Gur (újságíró): Kádis
jitgádál vejitkádás smé rábá
magasztaltassék és szenteltessék nagy neve a világon
de senki nem jött
szombat reggel több ezren hívták
a nevét üvöltve
könnyezve könyörögtek jöjjön már
de ő épp megpihent minden munkájától
semmilyen isten nem jött el
semmilyen isten nem hozott megnyugvást
csak a sátán ünnepelt zavartalanul
fel-alá táncolt a kibucok és a vérbefulladt fesztivál között
tudósítónk csak folytatja a jelentést
és közben néha nyeli a könnyeit
van itt egy szénné égett kisbaba
meg van egy elrabolt kisbaba
meg van egy megárvult kisbaba
meg van egy most született kisbaba
még mindig anyja teteméhez köti a köldökzsinór
még azt se volt ideje megtudni mi lesz a neve
amit majd felvésnek a kicsinyke sírkőre
úgyis egyezik születése és halála dátuma
hát így néz ki a kibuc miután a sátán beugrott látogatóba
visszaadjuk a szót a stúdiónak
csend most lőnek
rakétázás is van
csak kormány nincs
csak irgalom nincs
csak sikoltozás és képek
kitörölhetetlenül
kétezer-huszonhárom
október hetedike
Istent felelősségre vonni régi zsidó hagyomány, gondoljunk például Ábrahámra, a prófétákra vagy Chaim Nachman Bialik íróra. Nem kell félni a zsidó világban attól, hogy rákérdezzünk Istennél, miért csináltad ezt? – mondja Rachel Korazim.
A Kádis első sorait szándékosan nem fordították le. A halálról azonban ezek a sorok még nem mondanak semmit, csak arról, hogy nagy az Isten. Smé rábá.
A következő sor: Senki nem jött. Ez a két sor héberül, mintha baljós dobütések lennének. Azért nem jött, mert Isten nem dolgozik szombaton? Senki nem jött, semmilyen isten. Háromszori ismétlés nagyon fontos az imában, ugyanezzel a technikával dolgozik a költő. A költő nem tudja értelmezni, hogy Isten és október 7. egyszerre létezzen a világban – ahogy Auschwitz idején is elrejtette az arcát…
Elchanan Nir: 2023 október 7.
Ha ismertek olyanokat, kik hajlandók sírokat ásni,
küldjétek őket hozzám, mert nincs elég emberünk.
Jöjjenek a Herzl-hegyre, reggel tízre,
Legyen náluk ásó és egy üveg víz.
Október 7. mint fogalom, a hét gyásznappá változik: süve. A szövegben benne van a kifejezés: a gyász és a halál.
Adi Blechman Szofer: Beeri
Mindjárt itt a tél,
zokogó felhők öntözik a földet,
melyből vörös szőnyeg nő;
elsőként a szellőrózsa virul,
de senki nem jön gyönyörködni benne.
Majd a boglárka jelenik meg,
de nincs körülötte fesztivál;
végül a pipacs virágzik. Csend.
Nincs senki.
A védett virágokat
már ősszel letépték.
A harcmező vörös virágai jól ismert fogalmak a nyugati költészetben az I. világháború óta. John McCrae Flandria mezején című költeménye óta a pipacs az elesett katonák jelképévé vált. Ebben a versben újabb jelentéstartalommal bővül ez a szimbólum.
Izraelben néhány évtizeddel ezelőtt szép hagyományai voltak a tu bisvát és purim közötti sétáknak a természetben, és Rachel fiatal korában mindig rengeteg vadvirággal tértek haza. Ez azonban olyan méreteket öltött, hogy szinte teljesen kipusztultak a vadvirágok. Azóta minden iskolában és közintézményben ki vannak függesztve a poszterek a védett vadvirágok képével. Ez az egyetlen óriási oktatási kampány, ami igazán sikeres volt Izraelben, Rachel Korazim szerint.
Az évente megrendezett Piros dél fesztivál a Negevben, ahol piros pipacsokkal vannak tele a mezők, ebben az évben elmarad…
Itaj Lev: Anyának mindig igaza van
Anya azt mondta, mire felnövök, már nem lesz hadsereg.
Anyának igaza volt.
Még fel sem nőttem, és már most sem volt hadsereg.
Nem volt ott, amikor kintről kiabálást hallottam.
Nem volt ott, amikor apát annyira ijedtnek láttam.
Nem volt ott, amikor kívülről berúgták az ajtót.
Nem volt ott, amikor bebújtam az ágy alá.
Nem volt ott, amikor hárman tartottuk a biztonsági szoba ajtaját.
Nem volt ott, amikor az idő csak úgy megállt.
Nem volt ott, amikor hirtelen bejöttek.
Nem volt ott, amikor apát letépték anyáról.
Anya azt mondta, mire felnövök, nem lesz hadsereg.
Anyának igaza volt.
És most csak meg akartam mondani neki, hogy mindig igaza van.
Sírtam, kiabáltam, és ő még mindig csendben van.
Talán a legmegrázóbb vers mind közül. Amit Rachel Korazim többgenerációs izraeli hazugságnak nevez: az izraeli dalok, amelyek arról szólnak a gyerekeknek, hogy eljön a nap, amikor nem lesz hadsereg.
A vers narrátora egy gyermek, ami különösen felkavaróvá teszi az olvasását.
És eljött a nap, amikor tényleg nem volt ott az izraeli hadsereg, akikben minden körülmények között megbíztunk, és azt hittük, sosem történhet meg az, ami miatt a soá túlélők Izraelbe alijáztak, hogy soha ne maradjanak zsidók védelem nélkül.
Irisz Eliasz Kohen: Remény
ha egyetlen igaz ember van Gázában
az biztosan nő
anya vagy testvér
akinek mellkasa rejtekében szív dobog
a pusztítás közepette
a romok között
a gyűlölet fogságában
összeszed egy gyereket
az ellenség fiát
lágyan suttog a fülbe
megitatja
tej, egy falat kenyér,
mintha saját fia volna
A megrendítő előadás végén álljon egy cseppnyi reménysugár. Az izraeli himnusz: HaTikva, a remény.
A költő rabbi, aki az itt maradottakkal foglalkozik, ők lesznek új közössége, akiket össze kell tartani és segíteni. A gyász valahogy enyhül majd, de a túlélők itt vannak velünk.
| Rachel Korazim irodalomtanár, teljes munkásságában, minden tevékenységében megjelenik a zsidóság valamely aspektusa. Világszerte megszólítja a közönséget olyan innovatív előadásokkal, amelyek Izrael legjobb íróinak történetei, versei és dalai köré épülnek. Elgondolkodtató előadásai ablakot nyitnak az izraeli társadalomra, és arra hívják a hallgatókat, hogy új módon foglalkozzanak az országgal és történelmével. A Covid-járvány korai napjaitól kezdve világszerte több száz résztvevőből álló tanulóközösséget hozott létre, akik hetente többször foglalkoznak a héber költészet és irodalom tanulmányozásával a Zoomon. 2008-ig Rachel az Izraeli Zsidó Ügynökség Oktatási Minisztériumának távoktatási programok akadémiai igazgatója volt. Izraelben született, az izraeli hadseregben (IDF) tisztként szolgált a nők központi kiképzőbázisán, majd tagja volt az IDF nigeri (Nyugat-Afrika) delegációjának. A Haifa Egyetemen végzett, doktori fokozatot szerzett zsidó oktatásból. Így mutatja be magát: Made in Hungary, born in Israel. |
Az online esemény itt visszanézhető:
Napjaink költészete Izraelben
No Description
