A Centropa alapítója szerint azzal, hogy az archívum az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának gyűjteményébe került, a tudósok, az oktatók és a nagyközönség világszerte hozzáférhet ehhez az egyedülálló gyűjteményhez.
Bársony Erzsébetet és fiát, Fényes Ervint három napra egy marhavagonba zárták, amely az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor felé indult. 1944. július 12-e volt, és nagyon meleg. Nem volt élelmük, sem vizük, csak a ruháik.
Erzsébet jegygyűrűjét és Ervin cipőjét a rendőrök elvették Budapesten, ahol összeterelték őket. Az asszony 35 éves volt. A 15 éves, magas fiú hegedűn játszott. Erzsébet folyton azt mondta neki, hogy üljön le a zsúfolt vagonban, hogy kevesebb helyet foglaljon.
Amikor megérkeztek, azonnal szétválasztották őket, ahogy a több tízezer embert, akik ugyanezen a megpróbáltatáson mentek keresztül. „Ott álltam eltompultan” – emlékezett vissza Erzsébet. Hirtelen Ervin megjelent mellette. Elhagyta a helyét, hogy elbúcsúzzon tőle. Könnyes szemmel megölelte és megcsókolta, és azt mondta neki, hogy ne aggódjon. „Anya, majd meglátod, még találkozunk.”
Soha többé nem találkoztak.
Bársony Erzsébet visszaemlékezését 60 évvel később a Centropa rögzítette Budapesten. A 96 éves asszony nem sokkal később meghalt. Történetét most a Washington Post abból az apropóból elevenítette fel, hogy a Centropa archívuma a Washingtonban lévő Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumához került.
A múzeum tavaly év végén véglegesítette az archívum megvásárlását. A Centropa (ami Magyarországon Centropa Alapítvány néven van jelen) egy 2000-ben Bécsben és Budapesten alapított nonprofit szervezet, amely idős zsidók élettörténeteinek összegyűjtésére és megőrzésére jött létre, főként Közép- és Kelet-Európában. A archívuma 25 ezer digitalizált családi fényképet és dokumentumot, valamint 45 ezer oldalnyi interjút tartalmaz 11 nyelven.
A Centropa kutatói a 2000-es években több mint 1200 emberrel készítettek interjút 20 országban, többek között Magyarországon. Az archívum nem kifejezetten holokauszt-projekt, hanem a helyi zsidó életet mutatja be a második világháború előtt, alatt és azután.
Zachary Paul Levine, az USA Holokauszt Emlékmúzeumának levéltári és kurátori igazgatója szerint a Centropa archívuma hihetetlen mennyiségű információt tartalmaz, amely megvásárlása a múzeum holokausztról szóló feljegyzéseket tartalmazó gyűjteményének jelentős bővítését jelenti. A Postnak a múzeum nem kívánta megmondani, mennyit fizetett az archívumért, de Levine úgy véli, az összeg fedezi az anyag értékét és a gyűjtés munkájának egy részét.
Levine azt is elmondta, hogy a múzeum azt tervezi, hogy az archívumot tavasszal elérhetővé teszi a saját honlapján. Amellett az archívum anyaga a Centropa honlapján továbbra is elérhető marad. Amíg viszont a Centropa honlapját évente mintegy 250 ezer látogató keresi fel, addig a washingtoni holokauszt-múzeum honlapját mintegy 36 millióan látogatják.
„Azzal, hogy az archívum az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának gyűjteményébe kerül, a tudósok, az oktatók és a nagyközönség világszerte hozzáférhet ehhez az egyedülálló gyűjteményhez, amely elmélyíti a holokauszt és annak ma is fennálló európai örökségének megértését”
– fogalmazott a múzeum közleménye szerint a Centropa alapítója, Edward Serotta.
Stuart E. Eizenstat, a múzeum elnöke szerint a Centropa történetei nem is lehetnének időszerűbbek. „A holokauszt visszhangja továbbra is hallatszik. Ezt látjuk a globális antiszemitizmus riasztó növekedésében. Putyin elnöknek a holokausztról és a nácizmusról szóló hazugságaiban, amelyekkel próbálja igazolni Ukrajna brutális megszállását” – mondta.
Eizenstat azonban nem csak a most zajló háború miatt tartja fontosnak az Ukrajnában rögzített interjúkat. Ezek egyrészt gyermekkori történetekkel szolgálnak az 1920-as évek stetljei életéről, a Sztálin által az 1930-as években kikényszerített éhínség túléléséről, a náci Németországból való 1941-es menekülésükről, vagy arról, hogyan harcoltak a Vörös Hadseregben, egyesek egészen Berlinig.
Másrészt pedig a háború utáni történeteik ugyanilyen tanulságosak, mivel sokan szenvedtek a háború utáni sztálini antiszemitizmustól, amikor elüldözték őket a munkahelyükről, nem engedték be őket az egyetemre, vagy látták, hogy a kommunizmus nevében üldözik a barátaikat és a családjukat.
A Centropa saját közleményében üdvözölte, hogy az archívuma a washingtoni holokauszt-múzeum gyűjteményébe került. Egyúttal hangsúlyozzák, hogy a két intézmény semmilyen módon nem kapcsolódik egymáshoz. A Centropa tovább folytatja saját oktatási tevékenységét.
