A holokauszt nemzedékei című kötet a traumatizált generációkkal kapcsolatos kérdéseket feszegeti, ezen túl Erős Ferenc munkásságának és különleges személyiségének is emléket állít. Könyvbemutatón jártunk.
Szerda este az Animula Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet, A holokauszt nemzedékei bemutatóján több mint száz érdeklődő jelent meg az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen. A Virág Teréz Traumakutató Csoport által megjelentetett és Gerlóczy Sári illusztrálta könyv témája a traumatizált generációk a szociális és kulturális térben.
Váradi Júlia bevezetője után a könyvet Pléh Csaba pszichológus, akadémikus mutatta be, majd megszólaltak a szerzők és a szerkesztők: Kroó Adrienn, Takács Mónika, Bakó Tihamér, Zana Katalin, Richter Júlia, Heller Mária, Vörös Kata, valamint Bárdos Katalin, aki édesanyja, Virág Teréz szellemi örökségét viszi tovább.
Virág Teréz, pszichoanalitikus Magyarországon elsőként folytatott kiemelkedő tevékenységet a holokauszt-trauma valamint a másod- és harmadgenerációs trauma kutatásában és feldolgozásában. A kutatócsoportot 2020-ig Erős Ferenc egyetemi tanár vezette, az ő munkásságának és különleges személyiségének szintén emléket állít a könyv.
A kötetben összegyűjtött tanulmányok annak a konferenciának az előadásai, amelyet még Erős Ferenc szervezett azzal a céllal, hogy új nézőpontokat adjon a második és harmadik nemzedék soához való viszonyában. Hirtelen halála miatt a konferencián már nem tudott részt venni, de a kötet híven tükrözi újító szándékát, nyitottságát és interdiszciplináris érdeklődését. Tanítványai között szeretetteljes, családias légkört alakított ki, a visszaemlékezések alapján briliáns asszociációs képessége egész kis univerzumokat épített bármilyen gondolatmorzsából, amit kincsként jellemeztek a tanítványok.
„Ez a felkavaró könyv még akkor született, amikor nem is sejtettük, hogy október 7-én megváltozik a világunk, s azóta még inkább fájdalmakkal teli a mód, ahogyan erről a témáról beszélni lehet, hiszen a hétköznapjainkban újra megjelent az iszonyat”
– mondta Pléh Csaba.
Már az is az eldöntendő kérdések közé tartozik, lehet-e tudományos diskurzus témájává tenni a holokausztot. Komoly intellektuális kihívás a történelemelmélet és metaelmélet átfogó diskurzusában elhelyezni a soát – tette hozzá az akadémikus, aki szerint a következő kérdésekre kell válaszokat keresni:
- Milyen kapcsolat van a történelmi emlékezet és a történelem elemzés között?
- Hogyan lényegül át a személyesen átélt diszkurzív emlékezet kollektív emlékezetté, hogy a harmadik generáció számára már csoporttudattá váljon?
A kötet két kulcsszava a nemzedéki kérdések és a traumák. A trauma szó az utóbbi százötven évben lényeges jelentésváltozáson ment át. A 19. század utolsó harmadában még pusztán egyedi, személyes élmény volt, majd később alakult a pszichológia tudománya számára nem egyszeri, hanem hosszan tartó, kiterjedt eseménnyé. Így vetődhet fel a kérdés, hogy vannak-e embercsoportokhoz köthető tragikus élmények, illetve csoportfelelősségek – magyarázta Pléh Csaba.
Az tabuk és elhallgatás kapcsán elhangzott, hogy a holokauszt után a zsidó megszüntetett szóvá vált egy olyan eszmerendszer jegyében, amely a világot úgy kívánta berendezni, amelyben senki vallását nem ildomos firtatni. A korabeli szovjet filmek jól példázzák ezt a világlátást. Szergej Bondarcsuk Emberi sors című filmjében szó sem esik zsidókról, a német fasiszták az orosz nép elnyomóiként jelennek meg, és őket zárják lágerekbe.
Az eseményen szó esett a transzgenerációs atmoszféráról, ami abban nyilvánul meg, ha a szüleink borzalmakat élnek át, mi pedig beleszületünk az ő világukba, sajátunk lesz az az élmény, amit ők megéltek és átadnak. A harmadik generáció mindezt már közvetetten kapja, azt éli, amiről nem is feltétlenül tud.
A szavak nélküli élmények atmoszférájában az átvivő közeg tudattalanul közvetít. Azt, hogy ezek a traumák mennyire hagynak nyomot a személyiségben, Virág Teréz fedezte fel, és írta le a meglepő eredményt, miszerint a generációk során átadódva sokszor nem csökken, hanem éppen nő. Aránytalan szorongások jöhetnek elő, megmagyarázhatatlan félelem egyes szavaktól vagy helyzetektől.
A kötetben szereplő írások arra keresik a választ, hogy megélt negatív, tragikus élményeink hogyan ágyazódnak be régebbi veszteségeink, szorongásaink, félelmeink emlékébe, ezáltal hogyan tesznek sérülékennyé vagy éppen ellenállóvá bennünket.
A harmadik generáció új lehetőségeket hozott a csend konspirációjában felnőtt másodgeneráció számára is. Ez egybeesett a rendszerváltás idejével, sok olyan téma került napvilágra, amiről korábban nem lehetett beszélni. Ebben az időszakban még voltak túlélők, akiktől lehetett kérdezni a nagyszülő-unoka kapcsolatra alapozva, amely jellegében teljesen más, mint egy szülő-gyerek viszony.
Szakemberként láttok-e pozitív változást amiatt, hogy az elmúlt pár évben mindez felszínre kerülhetett és ezáltal talán könnyebb a feldolgozás? – tette fel el a kérdést a zárszóban Váradi Júlia.
Nehéz erre pozitív választ adni – mondta Bárdos Katalin, a kötet egyik szerkesztője –,
akkor tudna igazán előre mozdulni ez a probléma, ha lenne róla össztársadalmi párbeszéd feldolgozás és valódi szembenézés.
