A brit tőzsdeügynök, akinek több száz gyerek köszönte meg az életét

Sir Nicholas Winton és társai 669, többségükben zsidó gyereket menekítettek ki a nácik által megszállt Csehszlovákiából a háború kitörése előtt. A történetét elmesélő film hamarosan a hazai mozikban is látható lesz.

A 78 éves Nicholas Wintont, egy volt tőzsdeügynököt 1988 februárjában meghívták a BBC That’s Life! (Ez az élet!) című műsorába azzal, hogy abban szó lesz majd azokról az 50 évvel ezelőtt történt eseményekről, amelyeknek ő is aktív részese volt. Winton társaival együtt 669, zömében zsidó gyereket menekítettek ki Csehszlovákiából a II. világháború kitörése előtt, de a történetét csak ’80-as évek végén kezdte felkapni a brit sajtó, köszönhetően annak, hogy az embermentésről előásott dokumentumokat Winton felesége elvitte Elisabeth Maxwellnek, a cseh-brit zsidó médiamágnás, Robert Maxwell holokauszt-kutató feleségének.

A That’s Life! egy szórakoztató magazin volt, ennek megfelelően nagyon népszerű, de a maga módján komolyabb témákhoz is bátran hozzányúlt. Wintont a közönség első sorába ültették le, a műsort vezető Esther Rantzen pedig mesélni kezdett a gyerekmentés történetéről, majd egyszer csak megjegyezte, hogy az egyik megmentett, Vera Gissing is a közönség soraiban foglal helyett, méghozzá pont Winton mellett. A műsor egyik következő adásában, amikor Rantzen megkérte a közönséget, hogy amennyiben most is van valaki köztük, aki Wintontnak köszönheti az életét, az legyen szíves felállni – mindenki felállt.

Ez Piers Morgan brit tévés szerint a televíziózás valaha látott legjobb pillanata, az ebből összevágott videó a különféle közösségimédia-platformokon több tízmilliós megtekintésnél jár. A megható jelentet a BBC stúdiójában a könnyeivel küszködő Wintonnal ezek után nem maradhatott ki abból a nagyjátékfilmből sem, amely a 669 gyermek megmentésének történetét meséli el.

Az Egy élet című film februárban érkezik a magyarországi mozikba (én egy különleges vetítés keretében láttam, amelyet Az Élet Menete Alapítvány, a Bálint Ház, Izrael Állam Nagykövetsége, a Mazsihisz, a MAZS Alapítvány és a ZsiFi szervezett a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából), és bizonyára azokat is erősen megérinti majd, akik egyébként jól ismerik a történtek részleteit.

Az Egy életet Winton lányának apjáról írt, azonos című bibliográfiája inspirálta. Barbara Winton, aki már nem élhette meg a bemutatatót, betekintést engedett a filmeseknek apja levelezésébe és irataiba, cserébe csak annyi kérése volt, hogy az idős Wintont Anthony Hopkins játssza el a filmben. A kétszeres Oscar-díjas színész a forgatókönyv elolvasása után rábólintott a felkérésre (a fiatal Winton szerepében Johnny Flynn látható), erős alakítása pedig komolyan rányomja a bélyegét a filmre, amely néhány esetben olyan cselekményeket is Wintonnak tulajdonít, amelyeket a valóságban mások hajtottak végre.

Nicholas Winton az egyik megmentett gyermekkel 1939-ben (Fotó: Wikimedia Commons)

A film a késő hetvenes éveiben járó Wintont követi, akinek odahaza dán származású felesége, Grete (Lena Olin alakításában) azért morog odahaza, mert a sok régi lom miatt már nem férnek el a lakásban. Winton el is kezd rendet rakni, eközben a keze ügyébe akad az általa megmentett gyerekek fotóit, névlistákat és a szülők leveleit tartalmazó albumára, majd gondolataiban visszarepül 1938 decemberébe. Ekkor éppen Svájcba készül síelni barátaival, de egyikük, Martin Blake lemondja a vakációt, mivel Prágába utazott menekülteknek segíteni. Ezt követően Winton is a nácik által fenyegetett Csehszlovákiába veszi az irányt.

Blake és Winton a Csehszlovákiai Menekültek Brit Bizottsága nevű szervezetnél önkénteskedett, amely azoknak a főleg zsidó családoknak próbált segíteni, amelyek a náci Németország által annektált Szudétavidékről menekültek el. A Csehszlovákiából való kimenekítésükbe egyébként egy helyi zsidó szociális munkás, Marie Schmolka kezdett bele, aki elég méltatlanul maradt ki a filmből. Mivel Nagy-Britannia csak a kísérő nélküli gyerekeket volt hajlandó befogadni, ezért Winton és a Bizottság munkatársai, köztük Doreen Warriner (Romola Garai) és Trevor Chadwick (Alex Sharp) megkezdték a Kindertransport szervezését. Winton először Prágában gyűjtötte be az adatokat, készített fotókat a gyerekekről, majd odahaza, többek között édesanyja segítségével gyártotta a papírokat, adományokat gyűjtött a költségekhez és újsághirdetésekben befogadó családokat keresett.

Az első vonat a kis számozott táblákat a nyakukban viselő gyerekekkel 1939. március 14-én gördült ki a prágai pályaudvarról, egy nappal azelőtt, hogy a nácik megszállták a várost. Ezt további hét másik követte, összesen 669 gyerek megmenekülését segítve. A kilencedeik szerelvény szeptember 3-án, a II. világháború kitörését követően indult volna el, rajta 250 gyerekkel, azonban a nácik feltartóztatták a vonatot. A rajta lévő gyerekek közül szinte senki sem élte túl a holokausztot.

Wintont is magával sodorta a háború, először a Vöröskeresztnél önkénteskedett mentőautók sofőrjeként Franciaországban, majd a brit légierőnél szolgált. A háború után menekültekkel foglalkozott és különféle cégeknél volt pénzügyes. A gyerekek menekítésének történetéről egészen 50 éven át hallgatott, míg a felesége – és nem ő maga, mint a filmben – rá nem bukkant a padláson az albumra, amelyet aztán a That’s Life! műsorban lapozgatva mutatták meg az egész világnak.

A menekült zsidó gyerekekért tett erőfeszítései, az elesettek iránt való törődése során Winton családi háttere is megmutatkozik. Német zsidó szülei a 20. század elején emigráltak Londonba, és bár Wintont megkeresztelték, ő inkább vallástalannak tartotta magát. A filmben leginkább édesanyja, Babi Winton (Helena Bonham Carter) hivatott a megtestesítője lenni annak az otthonról hozott humanitásnak, amely a judaizmusban a tikun olám, a világ jobbá tételének fogalmában teljesedik ki. Nem véletlenül nyilatkozta Bonham Carter a brit Jewish News-nak, hogy a a DNS-ében volt, hogy eljátssza ezt a szerepet. A színésznő anyai ágról az ismert francia zsidó Fould bankárcsalád leszármazottja, nagyapja, Eduardo Propper de Callejón pedig spanyol diplomataként zsidók ezreinek segített elmenekülni a megszállt Franciaországból.

Nicholas Winton Prágában 2007-ben (Fotó: Li-sung / Wikimedia Commons)

„Aki egy életet megment, az egész világot menti meg”

– szól a talmudi idézet, amely alapján a film a címét kapta, és amely az idős Martin Blake (Jonathan Pryce) szájából is elhangzik, amikor a filmbéli Winton arról panaszkodik neki, hogy folyton azokra a gyerekekre gondol, akiket nem sikerült megmenteni.

Nicholas Winton ugyan nem tudott mindenkit megmenteni, azonban a lánya által írt könyv szerint több mint 6000 leszármazottja született a megmentett gyerekeknek, ennyien köszönhetik tehát neki az életület. Többen közülük a filmben is feltűnnek, a híres tévés jelenetben ők játszák el a stúdió közönségét, és állnak fel, mint egykor a szüleik tették. A BBC News 2015-ös cikke szerint egyébként több mint 370 megmentett gyereket sosem sikerült később beazonosítani, a lap azt feltételezi, hogy ők nem ismerték megmenekülésük teljes történetét. A többiek viszont a That’s Life! adását követően jó kapcsolatot ápoltak Winttonnal, aki a gyerekeinek nevezte őket, egészen a 2015-ben, 106 éves korában bekövetkezett haláláig.

Winton késői elismerése sem maradt el, 2003-ban II. Erzsébet lovaggá ütötte az embermentő tevékenységért, a cseh kormány több kitüntetést adományozott neki, 2008-ban Nobel-békedíjra is felterjesztették. Egy cseh iskola felvette a nevét, a prágai főpályaudvaron pedig szobor őrzi az emlékét. Budapesten a Dohány utcai zsinagóga kertjében állítottak emléktáblát a tiszteletére.

Winton szobra a prágai főpályaudvaron (Fotó: David Sedlecký / Wikimedia Commons)

Bár Wintont szeretik a brit Schindlerként emlegetni, a két történetet nehéz összehasonlítani, ahogy az Egy élet sem lett egy újabb Schindler listája, és ez egyáltalán nem baj. Nicholas Winton és a cseh Kindertransport története már régen mozivászonra kívánkozott, és James Hawes rendező egy hibáktól nem mentes, de mindenképpen élvezetes filmet készített, amelyet nem lenne érdemes kihagyni.

Az Egy élet című brit filmdráma február 15-től látható a mozikban.

Még több Kibic

Négy díjat is kapott a holokauszt-túlélő magyar építész történetét elmesélő film a BAFTA-gálán

2025.02.17.9 óra ago
A Brutalista mellett egy másik zsidó témájú film is elismerést kapott a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia díjkiosztóján.

A Lefkovicsék gyászolnak is díjat kapott a 44. Magyar Filmszemlén

2025.02.10.1 hét ago
13 év után a Corvin mozi adott otthont az eseménynek.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »