A pokol falába karcolták neveiket, mielőtt elhalt sorszámokká változtatták őket

Január 28-án, vasárnap délután sok más tárgy mellett Rajk László 2004-2014 között Auschwitzban készített „hiányzó folytonosság, hiányzó sors” rajzaival a holokausztnak is mementót állító izgalmas és megrázó kiállítás nyílt meg az Art Departmentben.

A név mint statisztikai adat

A név mint emlék

A zsidóság és a név

„Azt találjátok, hogy három név van, amin az embert hívják: egy, amin az apja és az anyja hívja, egy, amin az emberek hívják, és egy, amit ő maga érdemel ki magának. A legjobb mind közül az, amit saját magának érdemel ki.” ( Midrás Tanhumá, Vajakhel 1.)

A zsidó tradícióban központi elem, mindennek alapja az írás, és valamennyi betű szentséget hordoz. A név is szöveg: az írásnak kijáró tisztelet övezi, sőt néha már-már mágikus többletjelentést hordoz. Isten nevét sem leírni, sem kiejteni nem szabad: csupán négy betű jelzi a kimondhatatlant.

A Mementó – az emlékezés gesztusa című kiállítás megnyitója hegedűszólóval indult, az első vonóhúzásra elcsendesült az Art Departmentben összegyűlt, sűrű tömeg. Johann Sebastian Bach: Adagio-ját Kállai Lajos Zsolt, a Bartók Béla Konzervatórium diákja szívhez szólóan adta elő.

Rajk Judit, a hely házigazdája 2020 óta készült erre a kiállításra Farkas Zsófia kurátorral együtt. A kurátor által összeállított tárlat két világ találkozásáról mesél. A név sokféle rétegéről: identitásról, egyediségről, emlékezetről, Rajk László 2004-2014 között Auschwitzban készített frottázsain és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményi darabjain keresztül.

Az auschwitzi kiállítás megújítása során Rajk László fedezte fel a nyomokat, amelyekre mások addig nem igazán figyeltek fel. Téglába karcolt személy- és helységneveket és dátumokat 1944-ből. Lefényképezte a szöggel vésett, alig látható és lassan eltünedező feliratokat. Azoknak az embereknek utolsó üzeneteit, akiket a nácik az emberi személyiség minden attribútumától meg akartak fosztani, de ők legalább a nevük kezdőbetűjét hátrahagyták. Valami jelet arról, hogy ők is léteztek.

Sok küzdelem és kompromisszum vezetett idáig mindhárom jelentős gondolkodó, Rajk László, Gyekiczki András ás Gerő András részéről, akik azóta sajnos már mindhárman elhunytak. De az általuk indított gondolkodás, amely fontosnak tartotta, hogy ezekre a feliratokra az ottani látogatók felfigyeljenek, megújította az auschwitzi kiállítást, amelyet eleinte Rajk László, majd özvegye, Judit kísért figyelemmel minden évben.

Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója bevezetőjében kijelöli a koordinátákat és elhelyezi az időben a mondottakat: 5784 svát hónap 18-a van.

Miért fontos számunkra az évente felidézett egyiptomi kivonulás? Mert a zsidók a rabszolgaságban sem változtatták meg a nevüket és ruházatukat, továbbra is megtartották személynevüket az apai névvel. A név mindenki számára egyben a saját emlékműve is. Rajk László pedig éppen ezt tapasztalhatta meg, mivel hat éves korára már a hatodik nevet kapta, így különleges érzékenységgel fordult az auschwitzi mementó jelentősége felé, ahol nincsenek sírkövek.

Néhányan jelet akartak hagyni maguk után a figyelmes szemlélőknek, és éppen Rajk Lászlóra volt szükség ahhoz, hogy ezek, a 7. blokk falának tégláiba karcolt nevek fennmaradjanak. Ezek az emberek, haláluk előtt, szüleiktől kapott szép neveiket a pokol falába karcolták, mielőtt elhalt sorszámokká változtatták őket.

Rajk László, az ókori zsidó törzsek számát idéző tizenkét műve mind a próféciát támogatják, hogy honfitársaink neve örökre megmaradjon az emlékezetünkben – fejezte be beszédét, elcsukló hangon Toronyi Zsuzsanna.

A szívszorító szavak után Bach C-dúr Prelúdiumát hallgathattuk meg, Mohácsi Dávid előadásában. Végül Farkas Zsófia kurátor mondott pár szót a kiállítás megszületésének körülményeiről:

„Egyáltalán nem bántuk meg, hogy elhúzódott, így volt idő a kiforrottabb és átgondoltabb megtervezésre, és ami különleges jelentőséget is ad a megnyitónak, hogy Rajk László 75. születésnapjához és egyben a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjához is tudtunk kapcsolódni.”

Az egészen megrázó frottázsok hátoldalának textúrájában mind a mai napig ott vannak Auschwitz kézzelfogható emlékei, a Soá öröksége, a haláltábor és lakóinak, szó szoros értelmében vett porrá lett lenyomata.

A kiállítás megtekinthető 2023. március 31-ig, ( a Paulay Ede utca 19. I. emelet) minden szombaton és vasárnap 15–18 óra között, vagy előzetes időpont-egyeztetéssel: [email protected] Az Art Department programjait a Terézvárosi Önkormányzat támogatja.