A Gázai övezetben harcoló izraeli katonák létfontosságú eszközök beszerzésében kértek segítséget. Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány vezetője és Verő Tamás, a Frankel zsinagóga főrabbija azonnal az ügy mellé álltak.
A háború első napjaiban több Facebook-poszt látott napvilágot, harcoló egységek magyar származású vezetőitől, amelyben segítséget kértek létfontosságú eszközök beszerzésében. Izraelnek hirtelen közel 350 ezer tartalékos katonát kellett behívnia, de még ennek a különleges országnak sem voltak tele a raktárai a szükséges felszerelésekkel. Ezt tapasztalva Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának elnöke és Verő Tamás, a Frankel zsinagóga főrabbija azonnal megkezdte az adományozás megszervezését.
„Egy Izraelben élő, nagyon régi kedves közös barátunk keresett meg minket Verő Tomival, azzal, hogy egy ejtőernyős egységnél nagy szükségük lenne speciális vízhatlan táskákra a katonáknak” – meséli Gordon Gábor. Izraelben ugyanis már teljesen kifogytak a katonai raktárak és még a speciális sportüzletek is.
Gordon Gábor és Verő Tamás magánemberként állt az ügy mellé.
„Szerintem ezért vagyunk mi, a diaszpórában élő zsidók vagy zsidóbarát emberek, hogy segítsünk, ha Izrael bajba jut”
– jelenti ki Az Élet Menete Alapítvány vezetője.
Azonnal átgondolták a tennivalókat. Mivel nem akarták sem a Frankel zsinagóga, sem Az Élet Menete Alapítvány hivatalos közösségi oldalain meghirdetni, a Facebookon a személyes profiljukon posztolták a felhívást. Így kezdődött az első gyűjtés.
Természetesen azt sem szerették volna, hogy a saját bankszámlájukon keresztül menjen a gyűjtés, ezért Az Élet Menete Alapítvány könyvelőjével egyeztetve abban maradtak, hogy utalhatnak az adományozók az alapítvány számlaszámára, „Adomány IZR” megjegyzéssel. Így ezt elkülönítve tudja kezelni a könyvelőiroda.
A beszerzett eszközök kiküldése már nem volt olyan egyszerű, de az EL AL budapesti reptéri csapata mindenben a segítségükre voltak. Az volt Gáborék következő nagy feladata, hogy Tel-Aviv felé utazó embereket keressenek az ismeretségi körükben, akik vállalják, hogy egy csomagot is magukkal visznek.
„Ez az a pont, ami békeidőben a legijesztőbb lenne egy Izraelbe utazó ember számára, mert az EL AL biztonsági embereinek, minden alkalommal az első kérdésük, hogy van-e nálunk olyan csomag, ami nem a miénk és nem mi csomagoltuk. Ezek a küldemények pedig pontosan ilyenek voltak. Innentől kezdve szó szerint olyan volt, mint a kémfilmekben”
– ecseteli Gordon Gábor.
Az EL AL csapatával felvette a kapcsolatot, és minden alkalommal tájékoztatta őket, hogy ki az utas, mi van nála, és pontosan kinek adja át, amikor megérkezik a Ben-Gurion repülőtérre. Valamint azt, hogy melyik egységnek megy a küldemény, szóval a biztonság 100 százalékos volt, természetesen nem sérült semmilyen biztonsági előírás, ezt nagyon fontos elmondani.
A biztonság kedvéért még írtak a „futároknak” egy hivatalos papírt is, amelyben az előbb említett adatok, nevek és elérhetőségek pontosan szerepeltek, ha mégis bármilyen problémájuk akadt volna útközben, vagy kint a repülőtéren mielőtt még átadják a csomagot.
„A segítőinkről nem szeretnék bővebbet mondani, mert nem vagyok felhatalmazva rá” – mondja Gordon Gábor –,
„de egyet mindenképpen szeretnék kiemelni közülük. Egy tizennégy éves kislányt, akire nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy elvállalta ezt a feladatot, csakúgy, mint az anyukája, akivel együtt kísértük egészen a tranzit bejáratáig őt Budapesten. Kint pedig barátok várták, és autóval vitték a bentlakásos iskolába, ahol tanul ez a csodálatos magyar kislány, aki az iskolai szünet, az őszi ünnepek után visszament Izraelbe, annak ellenére, hogy a háború még nagyban zajlott. Ő volt a mi kis hősünk!”
Végül közel 1,5-2 millió forint érkezett, 60-70 nagyszerű adományozótól. Ebből az összegből vízhatlan speciális táskákat vásároltak, speciális taktikai kesztyűket (nem volt egyszerű Magyarországon felhajtani ilyeneket, mert boltonként kb. 2-3 db volt, és itt közel 100 db-ra volt szükség). Volt egy adományozó fiatalember, aki szemüvegekkel foglalkozik, és felajánlott speciális, törhetetlen taktikai szemüvegeket, amelyeket a homokos sivatagban is jól tudnak használni a katonák.
Igazán felemelő visszajelzéseket kaptak. Olyan videóüzeneteket és fényképeket, amikor célba értek a dolgok, és a katonák megköszönik és mutatják, hogy ott van a kezükben az adomány. Azonban van olyan egység is, akik taktikai kesztyűket kértek, amelyeket a szokásos módon megszereztek és kiküldtek, ez kb. 1-1,5 hetet vett igénybe, de amikor a kinti kapcsolattartó elvitte nekik a kesztyűket azzal szembesült, hogy már nincsenek a táborhelyükön, és ez így ment 2-3 héten keresztül, mert közben Gázába vezényelték őket.
Volt olyan megkeresés, hogy egy különleges kommandós egységben szolgáló katona magyar származású nagypapája írt, hogy ha lehet, ezekből a speciális taktikai kesztyűkből az ő unokája egységének is küldjenek, mert nagy szükségük lenne rá. Két hét múlva a nagypapa kezében voltak a kesztyűk.
A Moran különleges alakulat katonái videóüzenetben köszönték meg a taktikai kesztyűket:
„Most éppen nincs folyamatban gyűjtés, mert nagyon sok egyéb teendő van a holokauszt 80. emlékévével kapcsolatban. Azért a fél szemem természetesen mindig az izraeli eseményeket figyeli” – mondja Az Élet Menete Alapítvány vezetője –, „és nagyon bízom benne, hogy egyre kevesebb katonai eszközre lesz szükség a megoldáshoz. De ami 2023. október 7-én történt, az most már mindig ott lesz Izrael és a zsidó nép történelmében, mert mondjuk ki, sajnos megismétlődött, amiről azt gondoltuk, hogy soha többé nem fog újra megtörténni zsidó emberekkel”.
„Számomra, aki a holokauszt borzalmaival foglalkozom az év 365 napján, felfoghatatlan, hogy 2023-ban bárhol a világon megtörténhessen az, ami Izraelben sajnos október 7-én megtörtént. Ez is azt mutatja, hogy sokan nem tanultak az eddigi háborúkból, legyen az bárhol is a Földön, és még mindig hatalmas szükség van arra, hogy beszéljünk róla, és oktassuk az egymás mellett békében élés fontosságát, és a másik ember elfogadását, mert a szélsőséges eszmék jelen vannak még mindig az egész világon.”
„Egyik nap olvastam egy bejegyzést, aminek azt hiszem az volt a címe, hogy Izrael valószínűleg nem fogja megnyerni ezt a háborúját. Egyből oda kommenteltem, hogy ilyen címet nem adhat egy izraeli újságíró a cikkének, mert Izrael, ha nem nyeri meg ezt vagy bármelyik háborúját, akkor nemhogy Izrael szűnik meg, hanem veszélybe kerül az egész világ zsidósága is, de tovább megyek, nagyon úgy néz ki, hogy nemcsak a zsidósága…”
A Kidma Egyesület hasonló adománygyűjtéséről ebben a cikkünkben írtunk:
Százas nagyságrendű azoknak az izraeli katonáknak a száma, akiket sikerült támogatni
