Százas nagyságrendű azoknak az izraeli katonáknak a száma, akiket sikerült támogatni

A Gázai övezetben harcoló izraeli katonák számára gyűjt adományokat és vásárol felszerelést a Kidma Egyesület. A szervezet vezetője, Nagy Ákos a Kibicnek mondta el, hogyan sikerült megszervezni és lebonyolítani ezt a cseppet sem egyszerű feladatot.

„Az október 7-i események mindenkit leforráztak, másokhoz hasonlóan bénultan figyeltem a híreket, pörgettem a közösségi oldalakat”

– meséli Nagy Ákos, a Kidma Egyesület elnöke.

„Pár nappal a terrortámadás után jelent meg egy magyar nyelvű Facebook-bejegyzés, amelyben egy tartalékosként behívott magyar srác kért segítséget felszerelései beszerzéséhez. A srácot személyesen nem ismertem, de még a karanténidőszakban volt egy szochnutos Zoom-megbeszélés, amiben ő meghívottként mesélt arról, milyen katonának lenni az izraeli hadseregben. Egyértelmű volt, hogy valós és fontos kérésről van szó, így innentől pillanatokon belül felpörögtek az események. Felvettem vele a kapcsolatot és aztán a Kidma Egyesület hátterével elkezdtem egy online kampányt, ami gyakorlatilag azóta is több hullámban fut” – emlékszik vissza a Kidma vezetője, hogyan kezdődött a jelenleg is zajló harcokban résztvevő izraeli katonák megsegítését célzó tevékenység megszervezése.

Nagyon fontos, hogy csak olyan felszereléseket, kéréseket teljesítettek, amelyek konkrét katonákhoz, egységekhez köthetők. Tehát soha nem küldtek ki hasznosnak tűnő dolgokat, csak azt próbálták beszerezni, amit Izraelből egészen pontosan megjelöltek. Ezt azért nagyon fontos tisztázni, mert kezdetben elsőre elég meghökkentő dolgokra kértek támogatást: alsóneműkre, zoknikra stb. Nyilvánvaló, hogy ezek Izraelben is kaphatók, de a hirtelen behívott katonákhoz nem biztos, hogy éppen eljutott, vagy aktuálisan nem biztos, hogy mindent be tudtak szerezni a katonai bázison. Aztán ez a része megoldódott, és ilyesmiket már régen nem kérnek.

Több körben is küldtek ki úgynevezett taktikai pólókat, ezek speciális anyagból készülnek, és mind a mai napig hiány van belőle kint. Ugyanez volt a helyzet a megerősített katonai kesztyűkkel és profi fejlámpákkal is – ezekből is hiány van, kis túlzással bármennyi elfogyott volna. A látható katonai ruházat esetében mindig arra kérték az igénylőket, hogy előzetesen egyeztessenek a parancsnokaikkal, hogy az engedélyezett-e az egységüknél. Különböző protokollok vannak a ruházatra az egyes alakulatoknál, de az is számít, hogy valaki sorkatona vagy tartalékosként behívott.

Ez nyilván a beszerzést nem könnyítette meg. Azt is fontos tisztázni, hogy a Kidma Egyesület kényelmi, egészségügyi és passzív védelmi eszközöket küldött ki. Utóbbiak közül nagyon nagy igény volt kevlár sisakokra és golyó- és repeszálló mellényekre. Ezek exportengedély-kötelesek, a kevlár felszerelések a szavatosság miatt pedig kifejezetten problematikusak. Hiába kért helyből mindenki ilyet, az első tapasztalatok után sajnos le kellett mondani arról, hogy efféle dolgokra gyűjtsünk pénzt. Ráadásul ezek a katonai felszerelések, ha minőségiek, olyan drágák, hogy arra érdemi mennyiségben a magyar adományozói hajlandóság mellett nem nagyon jött volna össze elég pénz.

Az első kör az igények összegyűjtése volt. Mivel a katonák ekkor már szolgálatba álltak, ezért a kapcsolattartás sem volt egyszerű, de az elején ez még viszonylag könnyebben ment. Aztán, amikor megindultak a szárazföldi műveletek a Gázai övezetben, és forrósodott a helyzet északon is, már sokkal nehezebb volt a kapcsolattartás.

Ha befutottak az igények, akkor mikroadományozási kampányokat indított a Kidma Egyesület: konkrét dolgokra, konkrét összeget kértek. Ez eleinte nagyon jól működött. Idővel azonban az adományozói kedv lanyhult és a kérésekre lassabban jött össze a pénz. Viszont az első hetek után már volt annyi tartalék, hogy a kérés ismeretében megelőlegeztek dolgokat, és közben várták, hogy összejöjjön a szükséges támogatás. Logisztikai szempontból ugyanis a beszerzés volt a szűk keresztmetszet. Meg kellett találni azokat a kereskedőket, akik értenek is a dolgukhoz, és van készletük vagy stabil európai beszerzési forrásaik. Ráadásul az sem mindegy, hogy emberileg megbízhatók-e.

„Ne felejtsük el, hogy az ukrajnai háború miatt eleve jól fogynak a katonai felszerelések, október 7. után pedig nem csak a Kidma Egyesület kezdett el keresni katonai kiegészítőket, hanem más zsidó szervezetek is, és hát gondolom, hogy az izraeli fürkészek is portyára indultak…”

– magyarázza Nagy Ákos.

A beszerzés mellett a komolyabb kihívást a szállítás jelentette. Feladós csomagokba rendezték az árukat, és azokat poggyászként juttatták ki. Ehhez mindig kellett valakit találni, aki úgymond a nevére vette és vállalta, hogy a Ben-Gurion reptéren felveszi a csomagot, és aztán a kezébe adja a címzettnek. Ebben nagyon nagy segítség volt a Szochnut, különösen Cseri Anita, valamint az El Al csapata.

Sokszor volt úgy, hogy a Kidma Egyesület milliós árukészletet küldött ki, és csak azzal a személlyel álltak kapcsolatban, akinek először odaadták a csomagokat, a logisztikai lánc többi szereplőjével viszont nem. Olyanok segítettek, akik sem Nagy Ákost, sem a címzettet nem ismerték. Ez egy bizalmi dolog volt, csupa jó szándékkal. Mindenesetre kézből kézbe jutott minden küldemény és 24 óránál sosem tartott tovább a folyamat. Mindezt fotókkal dokumentálták és az adományozók felé átláthatóan kommunikálták. Nagyon fontos volt, hogy lássák, a pénzük jó helyre kerül és az adományuk azonnal hasznosul.

Megérkezett az izraeli tartalékosokhoz a magyarországi adományokból vásárolt felszerelés

Október közepe óta január elejéig összesen 5 344 264 forint adományt kapott a Kidma Egyesület, a dollár és PayPal számlákra összesen 5387 dollár adomány futott be. Ez az összeg 234 utalásból jött össze, ennél az egyéni adományozók száma kicsit kevesebb, mert voltak, akik többször is segítettek a Kidmán keresztül. Az adományok zöme általános segítségként futott be az éppen aktuális kampányhoz kapcsolódóan, és voltak célzott adományok is egy-egy csapatnak. Kisebb részben a túszok ügyére figyelemfelkeltő kampányra is érkezett célzott támogatás. Az adományozói körből ki kell emelni két közösségi adományozót. A Maccabi VAC szolidaritási futást szervezett és a nevezési díjat ajánlották fel, a Bét Sálom Zsinagóga pedig hanukai és születésnapi ajándékok árát küldte át.

„Szerintem ezek nagyon fontos kezdeményezések voltak”

– mondja a Kidma elnöke.

Elsősorban magyar gyökerű katonák kéréseit teljesítették. De természetesen egész egységük számára mentek ki felszerelések, mert csapatban dolgoznak, és evidens, hogy erre figyelemmel kell lenni. Olyan is volt, hogy közvetítőkön keresztül jelentkeztek egységek, nekik elsősorban a beszerzésben segítettek, mert volt szponzoruk, aki a Kidma Egyesület által beszerzett árukat kifizette, Ákos felhajtotta, majd kiküldték.

„Tudom, fontos volna megmondani hány embernek segítettünk, de erre nem tudok egzakt választ adni. Szerintem százas nagyságrendű azoknak az izraeli hadseregben szolgáló katonáknak a száma, akiket ezzel-azzal sikerült támogatni” – mondja Nagy Ákos.

„Ismerős katonáktól, kapunk személyesebb üzeneteket, ezeket a Kidma Facebook-oldalára ki szoktuk tenni. Vannak egységek, akikkel áttételesen vagyunk kapcsolatban, ha befut egy fotó tőlük, akkor az már jó. Ők most háborúznak, nyilván nem elsődleges prioritásuk, hogy a támogatók és segítők felé kommunikáljanak. Szerintem ez teljesen rendben van, azt hiszem ezt a legtöbb adományozónk is érti.”

December végén kicsit belassultak a dolgok, és év elején úgy tűnik, hogy átalakul az izraeli hadsereg stratégiája is. Egységeket vonnak ki, a tartalékosok egy részét visszaengedik a polgári életbe.

„Az biztos, hogy a gázai háború eltart még egy ideig, és senki sem tudja, mit hoz a jövő az északi régióban. Ezt csak azért mondom, mert ha nincs is most túl sok konkrét kérés, akkor sem tudjuk, hogy mire készüljünk. Jelenleg egy sérült katona számára gyűjtünk, akinek például 48-as bakancsra van szüksége. De a Szochnuttal, a Maccabi VAC-cal és civil szakértőkkel azon is dolgozunk, hogy a leszerelő katonák és hozzátartozóik számára szakszerű pszichológiai támogatást tudjunk nyújtani. A háborúnak hosszú lesz az árnyéka...” – hangsúlyozza a Kidma vezetője.

„Ezen túl fut még a figyelemfelhívó kampányunk az elrabolt kiskorúakra, akik közül még mindig sokakról nem tudunk biztosat. Az ő ügyükre a magyar közvélemény figyelmét is folyamatosan fel kell hívni.”