A zsidóság mindig sokat foglalkozott a szexualitással, a kora középkortól kezdve pedig kulturális jelenséggé vált a zsidóknak a felfokozott kéjvággyal, szexuális devianciákkal való összekötése. Később mindez a filmvászonról köszönt vissza.
Takáts Márk Dávid, az ELTE Esztétika tanszékének mesterszakos hallgatója a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon elemezte a filmvásznon megjelenő zsidó szexualitás kódoltságát. Mit mondanak el ezek az archetipikus karakterek a zsidóságról, és milyen fényt vetnek a kortárs zsidóság önképére?
Bevezetésként az előadó elmondta, a zsidóság mindig sokat foglalkozott a szexualitással. Ennek egyik fő oka, hogy a szexualitás átszövi az életünket, és mint ilyen, a Tóra törvényeinek erre is vonatkozniuk kell. A törvények igazából a filozófiai vizsgálódás egyfajta módszerei, egyfajta apropó, hogy a világról filozófiai módszerekkel gondolkodhassunk.
A kora középkortól kezdve folyamatos kulturális jelenség lett a zsidóknak a felfokozott kéjvággyal, szexuális devianciákkal való összekötése. Ezek a bizarr asszociációk a kívülállók számára a körülmetéléssel is összefüggnek. De a holokauszt alatt is fontos és folyamatosan visszatérő volt a náci narratíva számára a zsidóság szexuális aberrációja, mint téma.
Otto Weininger zsidó származású filozófus elmélete szerint, filozófiai értelemben a nő a teljes üresség, és folyamatosan arra vágyik, hogy a férfi feltöltse őt a világával, mivel nincs saját világa. Ezért a nő másra sem tud gondolni, mint a szexre.
Weininger szerint a zsidóknak önmagukban nincs ontológiai értéke, a zsidóság azt jelképezi a valóságban, amit a nő jelképez a nemiségben. Mivel a zsidóknak történelmileg meghatározottan nem volt földjük, a semmiben lógnak a világban, és ezt az ürességet próbálják folyamatosan kitölteni az állandó szexuális élettel. Valamint a hagyományos házasságközvetítéssel. Ez egyfajta kivetése a saját szexualitásnak a többiekre.
A szexuális prizma, amelyen keresztül a zsidó kultúrát vizsgáljuk, egy nagyon érdekes nézőpont, azonban nem tudunk erről univerzális értelemben beszélni, hiszen számtalan különböző zsidó közösség létezik a világ más és más pontjain, mind más hatásokkal, elvárásokkal és történelmi traumákkal, magyarázta Takáts Márk Dávid.
Az előadáson bemutatott filmrészletekben a 21. század elején nagyon hasonló sztereotípiák köszönnek vissza, mint amilyeneket a 20. században még ellenük használtak fel, csak immár zsidók által működtetve.
Az 1940-ben bemutatott Jud Süss, az egyik leggonoszabb náci propagandafilm. Leni Riefenstahl filmjeivel – amelyek irányultságuktól és mondanivalójuktól eltekintve mégis komoly sokszor művészi értékkel bírnak – ellentétben ez egy ék egyszerűségű, didaktikus film. Valódi történeten alapul, szexuális devianciával vádolnak egy becsvágyó és üzletileg sikeres zsidót, Joseph Süsst, majd halálra ítélik, amennyiben nem keresztelkedik meg. A főszereplő hiába borotválja le a szakállát és szabadul meg a zsidó kódoktól, mégis rajta marad a bélyeg. Végül nem hajlandó kikeresztelkedni, inkább a halált választja.
Hasfelmetsző Jack abban az időben kezdte szedni áldozatait, amikor nagyon sok kelet-európai zsidó bevándorló özönlötte el Londont. A gyilkost alakját akkoriban folyamatosan antiszemita elképzelések vették körül. A felrajzolt fantomképe természetesen horgas orrú, kaftános. A gyanú első hónapjaiban 150 embert tartóztattak le, ebből 70 zsidó volt. Egyrészt azért terelődött a gyanú egy zsidó elkövető figurájára, mert szexuális indíttatásúak voltak a gyilkosságok, másrészt zárt közösségeken belül élő nőket választott magának.
Mindez a mai napig tartó kulturális folyamat, ezek a szexuálisan túlfűtött zsidók még mindig visszaköszönnek a filmvászonról.
Stanley Kubrick 1999-es Tágra zárt szemek című filmjében az egyik meghatározó szereplő, a Sydney Pollack által alakított, kódolt zsidó karakter. Ámbár egyszer sem hangzik el, hogy zsidó, ott vannak a jellegzetes kódok: göndör haj, markáns szemöldök, szőrös mellkas. A karakter neve Ziegler, foglalkozása orvos. Szexuális devianciája visszaköszönő attribútum. Teljességgel lenézi a nőket, szívtelen, szexista karakter.
Eyes Wide Shut Billiard Dialogue
Kubrick’s EWS (1999) – Ziegler (Sydney Pollack) explains the world to Dr.Bill (Tom Cruise) ZIEGLER: Bill, I happen to know quite a lot about what you’ve been doing for the past 24 hours. The reason I wanted to talk to you is that I think you may be harbouring one or two misapprehensions about last night, which I would like to clear up.
A Tom Cruise által játszott figura kiüresedett házasságban él. Egy befolyásos barátja, Ziegler révén titokban besurran egy okkult szexrituálékat végrehajtó rendezvényre, ahol felfedik a kilétét, meg akarják büntetni, de az egyik, maszkot viselő lány felajánlja érte cserébe az életét. Tom Cruise karaktere ezek után elkezd nyomozni a titkos társaság és a lány után.
Ziegler alakjában visszaköszön Joseph Süss szerepe, aki egyfajta futtatóként van jelen, a zsidó, akinek közreműködésével válnak érintetté az emberek a szexuális devianciákban. Az antiszemita elképzeléseknek állandó résztvevője a szálakat a háttérből mozgató zsidó.
A zsidó karakterek bemutatása a 20. század vége felé elkezd kissé macsósodni. Nagyon sok zsidó költözött New Yorkba, mintegy második Izraelbe, ahol a zsidó közösség abszolút otthonra talált. Letépik magukról a stigmákat, nagyon sok új zsidó macsóval találkozunk, aki csak a szexre tud gondolni, semmibe veszi a nőket és állandóan káromkodik. Ennek az újonnan megjelenő típusnak egyik emblematikus alakja Ziegler.
A Ben Stiller által rendezett 2008-as Trópusi vihar című vígjátékban szintén Tom Cruise játszik, ám itt ő van zsidónak maszkírozva. Konkrétan a film Zieglerévé maszkírozzák, amikor zsidó karaktert csinálnak belőle.
Milyen eszközökkel kódolják a zsidó szerepet? Lekopaszítják a haját, majomszerűen szőrös a keze és a mellkasa – óriási kontraszt az előző filmben játszott goj szerepéhez képest. A karakter neve szintén negatív jelentéshordozó: Grossman. Parodisztikusan túltolt macsóság és keménykedés jellemzi, amely óriási ellentétben áll a korábbi korok feminin zsidó férfialakjaival. Mindez annak köszönhető, hogy a zsidóság elkezdi magát otthon érezni a világban – és ez el is tart pár évtizedig, egészen a közelmúltig. Innentől a zsidó filmkészítők nem félnek saját magukat kifigurázni, ami emancipatorikus hatalmat mutat a közösség részéről.
Les Grossman (BEST MOMENTS) – Tropic Thunder
✩ Check out the funniest scenes from Tom Cruise’s hilarious cameo, as Les Grossman in 200’s Tropic Thunder. ✩ TM & © Paramount Pictures Fair use. Copyright Disclaimer: Under Section 107 of the Copyright Act 1976, allowance is made for “fair use” for purposes such as criticism, comment, news reporting, teaching, scholarship, and research.
A Takáts Márk Dávid következő példája a Superbad, avagy miért ciki a szex? című 2007-es film (Seth Rogen – Evan Goldberg) volt. A ’90-es évek elején óriásit ment az Amerikai pite, amelynek hatására a következő tíz évben Hollywood ontja magából a tinédzser szexkomédiákat. Így a tinédzserfilm vonatra a Superbad is felül, és emellett nagyon izgalmas a zsidó kódoltsága is.
Ebben a filmben egyetlen egyszer sem hangzik el explicit, hogy a karakterek zsidók lennének. Azonban zsidó nevük van, zsidó színészek szerepelnek benne, és nagyon hasonló személyiségtípusokat mutatnak be, mint az eddig tárgyalt filmek. Szinte visszatérhetünk a kiindulópontunkra, hiszen weiningeri karaktereket találunk a filmben, abban az értelemben, hogy itt is szexéhes zsidók jelennek meg. Hovatovább, még magához a filozófus Weiningerhez is hasonlítanak, mint fizikálisan gyenge, legkevésbé sem tökéletes testű zsidó fiúk, akik mentális problémákkal is küzdenek. Tipikus Woody Allen-i csetlő-botló karakterek.
Woody Allen éppen az esetlenségének felvállalásával vált egy hiperszexuális, maszkulin férfivé. Mint egyfajta szubverzív macsó mintapéldájaként jelenik meg az Agyament Harry című, 1997-es filmjében, amelyben arról van szó, hogy zsidó szerzőként milyen felelősséget érez aziránt, hogy zsidó szereplőket negatív fényben tüntessen fel. Mint a legtöbb filmjében, itt is saját magát játssza. A címszereplő, Harry nevű szerzőnek most jelent meg az új kötete, és ebben a regényben nagyon sok rokonát és barátját ábrázolja különböző elnagyolt karaktereken keresztül. Azonban eljön az idő, amikor fel kell vállalnia előttük, hogy elidegenített magától mindenkit.
A 2020-ban bemutatott Shiva Baby (Danielle és a süve) című filmben Danielle fiatal sugar babyként keres pénzt. Elmegy egy zsidó gyászszertartásra, egy süvére, ahova egyszer csak betoppan a sugar daddy-je a feleségével és a kisgyerekével. Danielle egyébként joghallgatónak adta ki magát, a férfi pedig azt nem mondta el neki, hogy családos.
Süve baby (Shiva baby) ✡ 10. Budapesti Zsidó és Izraeli Fesztivál
Angol nyelven, magyar felirattal 2020 |Egyesült Államok | amerikai-kanadai dráma| 77 perc Danielle egy biszexuális, végzős egyetemista New Yorkban, aki helyét keresi a világban, és tisztában van azzal, hogy az iskolából kikerülve nem fog tudni mit kezdeni diplomájával. Könnyed kapcsolata van Max-szel, aki sugar daddyként anyagilag is támogatja.
A rendező kínos jelenetek sokaságán keresztül vonultatja fel az amerikai filmekből ismert zsidó sztereotípiák teljes tárházát. Nagyon közel hozza a szereplőket a kameramozgással. Különösen izgalmas, hogy itt egy női szereplőn keresztül látjuk ezt a szexéhes, eddig macsós karaktert, aki a szexuális hatalmát próbálja felhasználni arra, hogy még kényelmetlenebbé tegye a helyzetet a sugar daddy számára azzal, hogy meztelen fotókat küldözget neki magáról a süvén, ahol mindketten ott vannak. Biszexuális karakter, aki ugyanazzal a szexuális túltengéssel beszél a saját szexualitásáról, ahogy azt a Superbadben láthattuk.
Mi lehet az oka, miért éri meg ennyire a piac számára ilyen karaktereket felvonultatni? Valamiért ez a fajta karakter rezonál a közönség igényeire, és sikeres filmeket gyártanak ezek bemutatásával. Folyamatos jelenség az amerikai popkultúrában. Kérdés, hogy mindez csak üzlet, vagy valóban van ebben a végtelenített tendenciában komolyan megbúvó antiszemitizmus?
