Hogyan működnek a mindenki által elérhető leszármazási tesztek, és ezek mennyire megbízhatóak? Ezeket a kérdéseket vitatta meg Gervai Judit biológus és Falus András genetikus a Limmud Magyarország eseményén.
Jaj Istenem, zsidó vagyok! címmel tartott a Limmud Magyarország még októberben egy egynapos eseményt, amely célja az volt, hogy segítségére legyen azoknak, akiknek hirtelen szakadt a nyakukba saját zsidóságuk, és nem igazán tudnak mit kezdeni vele. A program felevezető előadásában Gervai Judit biológus és Falus András genetikus magyarázták el a származás tudományának genetikai alapjait a Rumbach zsinagógában, és megpróbáltak választ adni arra a kérdésre, hogy mennyire megbízhatóak azok az olcsó DNS-tesztek, amelyek százalékos arányban adják meg valaki származását.
Ahhoz azonban, hogy a származási tesztek alapvető működése érthető legyen, a két szakember megpróbálta felfrissíteni a hallgatóság genetikai ismereteit.
„Mi mindannyian egy két lábon járó információs adatbank vagyunk”
– kezdett bele a magyarázatba Falus professzor, aki hamar el is érkezett a kromoszómákba csomagolt DNS molekulák alapelemeihez, a négyféle nukleotidhoz, amelyek kombinációi tulajdonképpen az örökölt információt adják. Az emberek 99,5 százalékban vagy akár még ennél is nagyobb arányban egyformák, de még egy csimpánztól is csak olyan 1,5 százalékban térünk el.
A leszármazás visszakövetésének egyik nagyszerű módja a mitokondrium nevezetű sejtszervecske rövid DNS-e, amelyet kizárólag az anya örökít tovább. Ennek segítségével akár generációkra visszamenőlegesen is visszakövethető valaki származása az anyai ágon.
Pici változások azonban bekövetkeznek az emberi történet évmilliói során, és pont ezen változásoknak a követésével képesek a kutatók az ember migrációs útvonalait beazonosítani, mutatott rá Gervai Judit. Az apai ágról az Y-kromoszómán bekövetkezett változások követésével lehet akár 100 ezer évre visszamenőleg azonosítani migrációs útvonalakat. Mindez pedig azért fontos, mert a kereskedelmi leszármazási tesztek is használják ezt az információt.
Amikor mondjuk egy ember Kelet-Afrikából világhódító útjára indult DNS-ében egy egészen apró, úgynevezett pontmutációval, azt szépen tovább is adta leszármazottainak, akik továbbvándorolva szintén így tettek. Majd ez az aprócska kis eltérés egyre nagyobb arányban fog előfordulni egyes populációkban. Így tudják azonosítani a leszármazási útvonalakat a kutatók az apró eltérések alapján, amelyekből több millió is lehet.
Ezeket az információkat hasznosítják az olcsó, mindenki számára könnyedén elérhető DNS-teszteknél is, mondta el Gervai Judit. Az Y-kromoszómát az apák szinte változatlan formában adják tovább az utódoknak, ami nem csak az apasági vizsgálatoknál hasznos, de több generációra visszamenőleg is pontos képet ad az apai származási vonalról. Az egyes földrajzi területeken domináns ismétlődéseket keresnek az Y-kromoszómán, amelyeket modern genetikai módszerekkel azonosítanak.
A zsidóság szempontjából például meghatározták, hogy a kohaniták leszármazottjainak 46 százaléka nagyon hasonló Y-kromoszómával rendelkezik. Hat ismétlődő DNS szakaszt megvizsgálva öt ugyanolyan lesz a kohanitáknál. A mitokondriális DNS használatával pedig anyai leszármazási vonalakat tudnak azonosítani. Létezik olyan teória is, amely szerint a mitokondriális DNS vizsgálata alapján azt feltételezik, hogy az askenázi zsidóság egy jelentős része négy, 1000 évvel ezelőtt élt anyától származik.
Falus András a könyvnyomtatáshoz hasonlította a DNS-ben található pontmutációkat. Amikor elírnak egy-egy betűt, annak az egész könyv értelmezése szempontjából nincs jelentősége, de ha a ver helyett a vér szavak szerepelnek benne, az már feltűnő eltérés.
A különböző népcsoportok, amelyek sok száz évig nem vagy nem nagyon keveredtek egymással olyan csoportokat alkotnak, amelyek genetikailag elérhetnek a másiktól. Ebben az értelemben a populációk megkülönböztethetők egymástól. Akár még a zsidóságon belül is találhatunk ilyen eltéréseket.
A zsidóság genetikai értelemben nem homogén,
jelentette ki Falus András. A zsidóság ugyanis sok olyan etnikumból vagy részetnikumból áll, amelyek mindezek – a mitokondriális DNS, az Y-kromoszóma, a pontmutációk – alapján eltérnek egymástól. A vizsgálatok pedig azt állapították meg, hogy az egyes földrajzi régiókban élő zsidó és nem zsidó populációk nagyon hasonlítanak egymáshoz. Egyes földrajzi egységekben azért akadhatnak nagyobb eltérések, ami a keveredés mértékétől függ. A zsidók sok helyen befelé fordulók voltak, egymás között házasodtak, amivel fenntartották a kisebb különbségeket. Ilyenek a betegségek, így például egyes zsidó populációkban gyakrabban fordulnak elő az olyan betegségek, mint a Tay–Sachs-szindróma vagy a Gaucher-kór. Az indiai és az etióp zsidók viszont jobban keveredhettek, ezért teljesen hasonlítanak a környezetükben élő nem zsidókhoz.
A Latin-Amerikában élők akár negyede is szefárd zsidók leszármazottja lehet
Az egymás utáni nemzedékekben azonban nem csak a genetikai anyag öröklődik, hanem az a környezet is, amelyben az adott egyén él, és mindkettő egyszerre alakítja a személyt és annak mindenféle tulajdonságát, hívta fel a figyelmet Gervai Judit. A környezeti tényezők is apró változásokat hozhatnak létre a DNS-ben anélkül, hogy az alapvető bázissorrendet befolyásolnák.
Ami konkrétan a kereskedelmi forgalomban lévő genetikai teszteket illeti, azokat a két szakember nem tartja megbízhatónak. Maguk nem is használtak ilyeneket. Gervai Judit megjegyezte, hogy minél nagyobb egy minta, amellyel egy adott cég dolgozik, annál hihetőbbek az eredmények, hiszen jobbak a statisztikai lehetőségek arra, hogy ne tévedjenek nagyot.
A Falus András által felvázolt példában egy hölgy olyan eredményt kapott, amely szerint olyan genetikai állománnyal rendelkezik, ami alapján ötszörös eséllyel lehet emlőrákja, mint a normál populációnak. Igen ám, de ha a populációban az esély az emlőrákra egy százalék, akkor annak az ötszöröse is csak öt százalék, ami nagyon messze van attól, hogy az illetőnek nagy esélye legyen megbetegednie ebben a ráktípusban. A legtöbb teszt ezért nem alkalmas arra, hogy abból ilyen következtetéseket vonjunk le.
Gervai Judit azért sem csináltatott soha DNS-tesztet, mert úgy gondolja, az, amiben felnőtt legalább olyan mértékben alakította őt, mint a génjei. Ez pedig számára sokkal fontosabb, mint hogy tudja, az édesapja és az édesanyja, illetve az ők ősei zsidók voltak-e.
Izrael után Magyarországon a legmagasabb a zsidó leszármazottak aránya
