Iszlamofóbia helyett Hamász-ellenes érvelésre van szükség Izrael védelmében

Európában élő zsidóként soha ne bizonygassuk, hogy Izrael és a nyugat ellensége az összes palesztin, sőt en bloc közel kétmilliárd muszlim, akik mind primitív, alsóbbrendű terroristák. Határozottan utasítsuk azonban vissza, hogy a Hamász valójában nem egy terrorszervezet, hanem a palesztin nép érdekében szorgosan dolgozó, becsületes emberek gyülekezete, akik néhanapján kénytelenek fegyverrel is megvédeni a gázaiakat, hősies küzdelmek közepette – írja véleménycikkében Őri Ádám.

A Közel-Keleten ismét fellángolt konfliktus kapcsán számos – néha rémisztően – szélsőséges álláspontot képviselő posztot láttam. Ezzel egyidőben sajnos nagyon sok helyen kimutathatóan megnövekedett a gyűlölet-bűncselekmények száma. Példának okáért Londonban, október első felében, az antiszemita támadások több mind ezerháromszázszorosára, az iszlamofób támadások pedig több mint száznegyvenszeresére növekedtek a tavalyi év azonos időszakához képest. Ezért azt gondolom, hogy a gyűlölet elleni küzdelem jegyében érdemes volna foglalkozni azzal, hogy miért nem helyes és nem is célszerű szélsőséges álláspontra helyezkednünk az Izrael-Hamász háború kapcsán.

Miért ne tekintsünk mindenkit az ellenségünknek?

Izraelnek jelenleg is rettenetes a viszonya például Iránnal, Katarral vagy éppen – az ismét a tálibok kezébe került – Afganisztánnal. Azonban Jordánia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek már elismerték Izraelt, és jelenleg is teljesen békés, diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn Izrael Állammal. Már csak ezért sem érdemes általában a muszlim emberekre en bloc ellenségként tekinteni. A világon jelenleg nagyjából 1,9 milliárd iszlám vallást követő ember él, akiknek jelentős része feltehetően valóban kritikus Izraellel, de ez nem azt jelenti, hogy a Hamász, a Hezbollah, az Iszlám Dzsihád vagy bármelyik más, hasonló terrorszervezettel szimpatizálna. Márpedig, ha nem szimpatizál velük, akkor egy ilyen, mérsékelt muszlim ember kritikája semmivel sem problematikusabb, mint egy keresztényé vagy egy zsidóé, aki szintén antipatikusnak találja Izrael politikájának bizonyos elemeit.

Ezért a mérsékelt, de kritikus hangokat megütő embereket nem szabad tűzzel-vassal üldöznünk, csak azért, mert történetesen muszlim emberekről van szó. Minél több mérsékelt kritikussal értünk szót, annál valószínűbb, hogy a mostanihoz hasonló fegyveres konfliktusok egyre ritkábbak lesznek. Izraelnek ugyanis deklaráltan nem ellenségei sem általában a muszlimok, sem általában a palesztinok. Izrael ellenségei a szélsőséges, vallási fanatikus terrorszervezetek és országok (pl. Irán).

Miért ne próbáljuk meg dehumanizálni egy vallás összes hívét?

Evidencia kellene, hogy legyen, de nagyon sok ilyen tartalmat láttam, ezért szeretném leszögezni, hogy a „logikus érvek” mögé bújtatott fajelmélet és rasszizmus használata teljesen elfogadhatatlan és visszataszító. Aki általában a muszlimok alsóbbrendűségét, szélsőségességét, civilizálatlanságát és primitív mivoltát hangoztatva próbálja meg védeni Izraelt, az nemhogy nem segít, hanem kifejezetten árt Izraelnek, a világ összes zsidójának és nem zsidójának egyaránt. Szerintem egy európai zsidótól több mint elvárható, hogy a rasszizmus és a fajelmélet eszközeivel semmilyen helyzetben ne éljen. Akik a nemzetszocialista eredetű fajelméletek nélkül képtelenek igazolni mondanivalójukat, azok ne számítsanak arra, hogy a gyűlölet és az ellenségeskedés terjedésén kívül bármilyen eredményt el fognak tudni érni.

Akkor mégis hogyan érveljünk?

Ha a most zajló háború kapcsán vitába keveredünk, akkor ahelyett, hogy azt próbálnánk bebizonyítani, hogy palesztinok nem léteznek, a muszlimok pedig mind szörnyetegek, inkább próbáljuk meg arra felhívni a figyelmet, hogy ez a háború nem Palesztina és Izrael között zajlik, hanem a Hamász és Izrael között. A Fatah irányítása alatt álló területek, azaz Palesztina nagyobbik része, jelenleg egyáltalán nem áll háborúban Izraellel, mivel ők nem gondolják, hogy a zsidó nép kiirtásának kísérlete lenne a palesztin nép érdekeinek képviselete.

Elmondhatjuk, hogy a Hamász nevű terrorszervezet nem a palesztin nép, de még csak nem is a gázaiak érdekében folytatja tevékenységét. Nyilvánosan vállalt céljuk az, hogy elpusztítsák Izrael Államot, a lakóit pedig kiirtsák. Gázában a Hamász egy mérsékelten sikeres választást követően fegyveres puccsot hajtott végre. Választásokat soha többé nem rendeztek. Ehelyett rettenetes, iszlamofasiszta diktatúrát építettek ki. A rezsim egyik sarokköve, hogy a gázaiaknak küldött segélyek jelentős részét ellopják, és ezekből a pénzekből egyrészt fenntartják teokratikus diktatúrájukat, másrészt finanszírozzák az állandó terrorakcióikat Izrael ellen. Nem véletlen, hogy a Hamászt csak olyan országok támogatják, melyek maguk is vallásos diktatúrát tartanak fenn. Ilyen országok például Irán, Katar vagy Kuvait.

Beszélhetünk arról is, hogy most vagy akár 2011-ben izraeli túszok elengedéséért a Hamász nem földet, támogatást, új határpolitikát, hanem izraeli börtönökben fogvatartott, többszörös életfogytiglanra ítélt, tömeggyilkos Hamász-tagok százainak szabadon engedését kérte cserébe. A jelenlegi konfliktus kapcsán a Hamász tisztségviselői maguk nyilatkozták, hogy készek „mártírokként” feláldozni a gázaiakat, és ezt nem szégyellik kimondani – az alagutakat ugyanis kizárólag a Hamász fegyvereseinek védelmére hozták létre.

Az október 7-i terrortámadás után Izrael a Hamász ellen indított háborút. Ennek a háborúnak az áldozatai most a gázaik, akik ezrével halnak meg. Izraelnek azonban nem célja a gázaiak vagy a palesztinok kiirtása. Természetesen jogosan kritizálhatja bárki az izraeli hadműveletek magas civil áldozatainak számát, de ettől még ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ez nem genocídium. A Britannica enciklopédia szerint a népirtás egy embercsoport szándékos és szisztematikus megsemmisítése etnikai, nemzetiségi, vallási vagy „faji” hovatartozásuk miatt. Márpedig Izraelnek sosem volt célja a palesztinok vagy gázaiak szisztematikus megsemmisítése.

Izrael háborúja a Hamász megsemmisítéséről szól. A Hamász egy ország és egy nép megsemmisítéséért harcol, és ezért hajlandó akárhány gázai civilt feláldozni. Rasszizmus és fajelmélet helyett mondjuk el, hogy Izrael és a palesztinok közötti, valóban létező konfliktus feloldásának fő akadálya a Hamász és más szélsőséges csoportok, akár muszlim akár zsidó hátterűek. Világos, hogy zsidóként nem lehetséges értelmes párbeszédet folytatni valakivel, aki az izraeli zsidók kiirtását tekinti fő céljának. Ugyanakkor szintén ellehetetleníti a békére törekvő kommunikációt az, ha a Hamász jogos kritizálása helyett muszlimok milliárdjait próbáljuk meg dehumanizálni.