Drámai, de nem meglepő a változás. Szakértők eredtek a népszámlálás adatai szerint eltűnt hívek nyomába az OR-ZSE kerekasztal-beszélgetésén.
A 2022-es népszámlálás vallási közösségekre vonatkozó adatainak nyilvánosságra kerülésével világossá vált, hogy először kerültek kisebbségbe Magyarországon az egyházak hívei. A legfeltűnőbb visszaesés a római katolikus egyház tagjainak számában tapasztalható, de a többi történelmi egyház hívei között is számottevő. Ezenkívül feltűnően magas a vallási, felekezeti hovatartozás kérdését válasz nélkül hagyók aránya.
A magyar zsidók több mint 90%-a rejtőzködött a népszámláláson
Az egymástól különböző szociológiai, vallástörténeti, szociálpszichológiai és egyházpolitikai következtetéseket, hipotéziseket és lehetséges magyarázatokat járta körül az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) által Az eltűnt hívek nyomában címmel szervezett kerekasztal-beszélgetés, melynek résztvevői voltak:
- Dobszay János vallásszociológus, a HVG vezető szerkesztője
- Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár, ORZSE
- Kovács András szociológus, egyetemi tanár, CEU
- Máté-Tóth András valláskutató teológus, egyetemi tanár (HUN-REN-SZET Convivence Vallási Pluralizmus Kutatócsoport)
- Rosta Gergely vallásszociológus, egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
- Sáhó Eszter jogász, a Szemlélek volt főszerkesztője
- Schweitzer Gábor jogász, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Jogtudományi Intézet – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar
A beszélgetést Vörös Kata, az OR-ZSE szociológusa moderálta.
A meghívott szakértők egyetértettek abban, hogy az előző felmérésekhez képest drámai, azonban nem meglepő a változás, mivel a tendenciák eddig is világosan felismerhetők voltak. Lényeges adat, hogy a vallásosabbak nagyobb arányban vannak jelen az idősebb generációkban, ahol a halálozási ráták magasabbak. Tehát a fiatalok körében csökkent leginkább az egyházhoz tartozók aránya. Meglepő módon a legnagyobb csökkenés a községekben tapasztalható, a legkisebb pedig a „bűnös” fővárosban.
Fontos tényező az online bevallás, ami szorosan összefügg az internettel való lefedettség kérdésével, hiszen minél lejjebb megyünk a társadalmi ranglétrán, értelemszerűen annál kisebb a lefedettség. Így szinte eltűntek a mélyszegénységben élő – főként roma – csoportok, ahol a személyes kérdezések száma is minimális volt. Ennek oka, hogy a kérdezőbiztosok nem mennek szívesen a szegregátumokba, valamint az ott élők sem szívesen válaszolnak a feltett kérdésekre.
Sáhó Eszter szerint azonban
nem a hívek tűntek el, csak az intézményes egyháztagok, eközben pedig egyre intenzívebbé válik az istenkeresés, a keleti filozófiák felfedezése, de ugyanígy a transzcendencia keresése a keresztények és a zsidók körében is.
A Szemlélek volt főszerkesztője arra biztat, ne higgyünk ezeknek az adatoknak, és jó lenne ha a nem válaszoló negyven százalékról rengeteg szociológiai felmérés készülne, hogy megtudjuk, a válaszadók miért nem jelölték be magukat.
Véleménye szerint római katolikusként nem a népszámlálási adatokból kellene megtudnia a hívek számát, hanem az egyházi adatoknak nyilvánosaknak kellene lenniük.
Kovács András megemlíti, hogy egyes vélemények szerint szentírási források a zsidók számára tilalmasnak tartják a megszámláltatást – amely egyfajta erőfitogtatás a hatalom részéről. Természetesen ilyen hivatkozásokkal nem lehet delegitimálni a népszámlálást, hiszen a II. világháború előtt is minden zsidó hitközség számontartotta a tagok és adófizetők létszámát.
Látványos térkép mutatja meg, hol élnek a magukat zsidónak vallók Magyarországon
Meghatározó tény a magukat zsidóknak vallók létszámcsökkenésében, hogy a vegyes házasságok aránya fiatalabb generációkban már hetven százalék fölé megy, így ezzel szorosan korrelál a valláshoz tartozás kérdése is. Ezenkívül ne felejtsük el, hogy a zsidó egyházak kevéssé attraktívan képviseltették magukat a népszámlálást megelőző kampányban, ami a válaszadások számán erőteljesen megmutatkozik.
Másrészt ugyanez a szempont mintha fordítottan arányosan jelentkezne: a katolikus egyház erőteljes kampánya sem volt eredményes, a római katolikusok száma húsz év alatt felére csökkent. Itt feltehetőleg nem a szekularizációról van szó, ez az adat nem általános csökkenést, hanem átstrukturálódást mutat.
Az egyik kulcskérdés, hogy be merik-e vallani az emberek vallási hovatartozásukat egy politikai indíttatású kampánynál, amely megelőzte a népszámlálást, és amellyel célzottan be akarták bizonyítani, hogy Magyarország keresztény illetve zsidó-keresztény ország. Úgy tűnik, ez a kevéssé titkolt cél nem vált valóra.
Ugyanis, ha a válaszadó bevallja felekezeti hovatartozását, azzal, bizonyos módon nemcsak saját egyházát támogatja, hanem a hatalmon lévő politikai erőt is. A hit így válik politikai eszközzé, és ezzel sok ember nem tud azonosulni.
Nem feltétlenül arról van szó, hogy a társadalom vallástalan lenne, hanem sokan nem találják meg a számukra vonzó felekezetet. Ez a tény pedig pedig hitelességi kérdéseket vet fel az egyházakkal kapcsolatban. Meghatározó szempont, hogy Magyarországon egyes nagy egyházak egyre inkább bürokratikus intézményként kezdenek működni, elszakadva a hívőktől.
Az egyházhoz való tartozás, az egyházi lét elképesztően átpolitizálódott, amit az emberek döbbenettel figyelnek. A hatalom beskatulyázza az embereket, aki fideszes, bizonyosan templomjáró, istenfélő ember, és fordítva. Az ellenzéki gondolkodású ember pedig nem is lehet más, mint ateista.
Ez az átpolitizáltság bizonyos gazdasági környezetet is ad. Miközben egymillió ember él mélyszegénységben, kétmillióan pedig a hivatalos létminimum alatt, azt látjuk, hogy az egyházakat felhizlalja az állam. Ez a folyamat pedig olyan reflexeket hív elő, amelyek miatt sok hívő sem tud azonosulni az egyházzal.
A nagy összegű támogatások pedig azt eredményezik, hogy az egyházak nem szólalnak meg olyan fontos társadalmi kérdésekben, amelyek növelhetnék a hitelességüket, megszólalnak viszont politikai kérdésekben, mint például a gender téma.
Alapvetően pedig azt is a politika határozza meg, hogy melyik szervezet lehet egyáltalán egyház. Ennek okán, egyfajta protest bevallással, egyedüliként Iványi Gábor Metodista Egyháza nőtt az adatok alapján.
A kerekasztal-beszélgetés fontos összegző tanulsága: a rendszerváltás időszakának nagy ideája, az állam és egyház elválasztása nem valósult meg teljesen. Bár a '90-es évek elején az állam vallási semlegessége fontos hívószó volt, 2011 óta éppen ellenkező tendenciákat figyelhetünk meg; az állam világnézeti semlegessége tovatűnt, és sokkal inkább az egyházakkal való együttműködésre helyeződik a hangsúly, ami nagyban hozzájárul a fentiekben kifejtett tendenciákhoz és a válaszadási hajlandóság csökkenéséhez.
Mind a zsidó, mind pedig a keresztény egyházak kénytelenek lesznek komolyan elemezni a beérkezett adatokat és az ezekből levont konzekvenciákat.
