Kortárs zsidó kulturális fesztivállal vette kezdetét a Zsidó Budapest 150 Éve programsorozat, amely az elkövetkezendő hét hónapon keresztül zajlik Erzsébetváros szívében.
„Magamat egyszerre tartom magyarnak, tősgyökeres Budapestinek és zsidónak is”
– indokolta Jordán Adél, miért mondott igent arra felkérésre, hogy a Zsidó Budapest 150 Éve programsorozat arca legyen. A Csányi5-ben vasárnap megtartott megnyitó eseményen a színművész felvezetőjében arra is kitért, hogy a hét hónapon keresztül zajló programsorozat nem csak a zsidóságról, de „mindannyiunk közös történelméről, múltjáról és hagyományairól szól”.
Arról, hogy mennyire gazdag ez a közös múlt, a felszólalók beszédeikben rendre kitértek. A programsorozatot szervező Erzsébetváros polgármestere, Niedermüller Péter arról beszélt, miként gazdagították a városrészt az oda már a 18. században betelepült zsidók. Ady Endrét idézve, hozzátette:
„Ezt a várost a zsidók tették európai nagyvárossá.”
Niedermüller szerint Budapest és az egész ország története elképzelhetetlen a zsidók által hozzáadott vallási, kulturális és tudományos értékek nélkül. A kerület pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek az értékek továbbra is fennmaradhassanak. Ezzel a rendezvénysorozattal a városrész nyitottságát szeretnék megmutatni, hogy itt mindenki otthon érezhesse magát, legyen ortodox zsidó vagy ukrán menekült.
A polgármester kiemelte a programsorozat összeállításáért felelős Szokolay Örs nevét, valamint, az egész rendezvénysorozat „lelkét”, Borgula Andrást, a Gólem Színház művészeti vezetőjét, aki nem lehetett jelen, mivel éppen a megnyitóval párhuzamosan a Csányi utcában zajló Kultutca fesztivált koordinálta. „Nyilván most is székeket cipel a hátán” – mondta Niedermüller Péter, hozzátéve, hogy
„András és a Gólem Színház nélkül ez a rendezvény soha nem valósulhatott volna meg.”
Az erzsébetvárosi polgármester után felszólaló Karácsony Gergely úgy látja, Budapest azért különleges város, mert csak saját magára hasonlít, ahol nagyon sokféle kultúra forrt össze. Ezt hívjuk „budapestiségnek”, amely nagyon szorosan kapcsolódik a zsidó Budapest kulturális tradíciójához is, fogalmazott a főpolgármester. Emlékeztetett azokra a politikai kísérletekre, amelyek a város történetének 150 éve alatt a nemzet és Budapest megosztására törekedtek.
A főpolgármester felidézte Molnár Ferenc egyik beszédét, amelyet az író a szomszédos Király utcában mondott el, és amely arról szólt, furcsának tartotta, hogy azok, akik szerint Budapest nem eléggé magyar, miért éppen a zsidók által teremtett értékekkel büszkélkednek vendégeik előtt.
„De ki emlékszik ma már azoknak az újságcikkeknek az íróira, amelyek megkérdőjelezték Molnár Ferenc magyarságát?”
– tette fel a kérdést Karácsony Gergely.
Ha az antiszemita szerzőkre már nem is mindenki emlékszik, azokra a magyar zsidókra, akik a 19. század második felétől hozzájárultak Budapest szellemi, kereskedelmi és ipari életének virágzásához, bizonyára sokkal többen. Róluk beszélt Grósz Andor is, a Mazsihisz elnöke, aki kiemelte, hogy az ordas antiszemita közhelyekkel ellentétben ezek az emberek nem egyszerűen csak pénzben mérték a várható hasznot.
„Ők nagyobb történelmi távlatokban gondolkodtak, és mi tagadás, ehhez a nagyobb történelmi távlathoz valóban hozzájárulhatott az a tény, hogy a zsidóság történelme több ezer évre nyúlik vissza” – hangsúlyozta a Mazsihisz elnöke, hozzátéve, hogy a gyárakat alapító zsidó iparosok az üzemek dolgozói számára olyan szociális intézkedések sorát hozták, amelyek végső soron a közjót szolgálták.
Grósz Andor felelevenítette Konrád György történetét, akinek egy bihari kisvárosban vaskereskedést működtető édesapja minden egyes megházasodó inasának vett egy lakást nászajándék gyanánt, függetlenül attól, hogy az az inas zsidó volt-e vagy nem volt zsidó.
„Igen, így is lehet a közjót szolgálni, kis lépésekben, de mindig előre és mindig fölfelé. Erre tanít minket a zsidó hagyomány!”
A Zsidó Budapest 150 éve programsorozat fővédnöke, Jakov Hadasz-Handelszman izraeli nagykövet arra emlékeztetett, hogy Budapest zsidósága az idén 75 éves Izrael történelméhez is hozzájárult. Herzl Tivadar innen nem messze született, és ő volt az a spirituális vezető, aki cionizmust létrehozta.
A nagykövet elmondta, hogy Budapesten ma egy virágzó zsidó közösség él, aminek eredményeképpen a város nagyon kedvelt turisztikai célpont az izraeli állampolgárok számára. Hadasz-Handelszman megosztotta, hogy mindig figyelmezteti idelátogató ismerőseit, hogy vigyázzanak, amikor héberül beszélnek, mert nem lehet tudni, hogy ki érti, amit mondanak, különösen ebben a városrészben nagy valószínűséggel érteni fogják őket.
Azt nem tudni, hogy a Gólem Központ által szervezett Kultutca alatt éppen hány izraeli turista fordult meg a Csányi utcában, de héber beszédet bőven lehetett hallani a fesztivál idején. Ha máshol nem is, a Bálint Ház és a ZsiFi minimozijában biztosan, ahol izraeli rövidfilmeket tekinthetett meg a közönség. Akinek nem volt kedve filmeket nézni, az hallgathatott zsidó gasztronómiai előadásokat, például a bólesz nevű édességről (erről hamarosan részletes cikkel jelentkezünk), tanulhatott a zsidó vallásról, részt vehetett kvízjátékon, ahol izgalmas nyeremények várták, vagy hozzájárulhatott a LeGólem megszületéséhez.
Az egész napos programok között volt zsidó irodalmi felolvasás, a Gólem Színház előadásai, valamint gyereksarok a kisebbek számára. Az érdeklődők továbbá nyomon követhették, hogyan készít képregényt Roskó Gábor festő, grafikus. A Kultutca egyik végében a látogatók megismerkedhettek a Merkaz programjaival, az utcán és a Csányi5 falai között pedig az 1930-as években a nácik elől Németországból Brazíliába menekült festő, Hannah Brandt alkotásait lehetett megtekinteni.
Brandt művei kapcsán Susan Kleebank, Brazília budapesti nagykövete elmondta, a becslések szerint 15 ezer európai – a döntő többségükben zsidók – menekült el a nácik elől Brazíliába. A menekültek kétharmada végül Brazíliát fogadta el hazájának. Az ott letelepedett menekültek számos területen felbecsülhetetlen hozzájárulást tettek a dél-amerikai ország számára. Még a labdarúgásban is fontos szerepet töltöttek be, hiszen az 1930-as években egy korábbi MTK-játékos volt a brazil válogatott edzője.
A Brazíliába menekültek között magyar zsidók is szép számmal voltak, ismertette Heisler András volt Mazsihisz-elnök, aki immáron a Csányi5 intézményét működtető Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány kuratóriumának elnökeként mondott beszédet. Kiemelte, hogy Brazília nem jöttmentekként tekintett az Európából menekültekre, hanem otthont kínált nekik. Integrációban azonban nem csak Brazília, de az eltérő kultúrákból érkező zsidókat befogadó Izrael is jeleskedett.
Heisler András elmondta, hogy Hannah Brandt kiállítására azért pont itt került sor, mert Erzsébetváros történetét is a különféle kultúrák befogadása jellemzi. A Csányi5 egy olyan intézmény szeretne lenni, amely a kisebbségek, különösen a budapesti zsidóság hagyományaira és értékteremtésére koncentrál, itt, Erzsébetváros szívében.
A Zsidó Budapest 150 Éve programsorozat főszervezője: Erzsébetváros. Partnerei: Budapest150, Gólem Színház, Izrael Állam Nagykövetsége, Merkaz, Mazsihisz, BZSH, Spinoza Színház, JCC Budapest – Bálint Ház, Zsidó Kulturális Fesztivál. A részletes program ide kattintva érhető el: bp150.erzsebetvaros.hu.
