Hányattatott sors várt a második világháború idején elpusztított tatabányai zsidó közösség egykori temetőjére 1946-tól, mivel a síremlékek nagy részét elhordták, megrongálták, s csak kevés maradt belőlük épen.
Az évtizedeken át tartó hallgatást a rendszerváltás törte meg, amikor is egy, az akkori városvezetéshez eljuttatott levél hívta fel a figyelmet a Tatabánya területén egykor létezett sírkertre.
A XVIII. században a tatai Esterházyak engedélyezték a főként kereskedelemmel foglalkozó zsidó családok letelepedését a környékbeli településeken, akik mindannyian a tatai közösséghez tartoztak, az ottani zsinagógát látogatták és oda is temetkeztek. A XIX. század elején az elődközségek területén mindössze egy-két zsidó család élt, a század végén meginduló szénbányászatnak köszönhetően létszámuk 300 főre emelkedett.
Az 1925-ös évben a közösség tagjai Tatabánya környékén is létrehoztak hitközségeket, és később Felsőgallán zsinagógát is avattak, valamint temetkeztek is ide, írja a Kemma.hu.
Dr. Simonik Péter anyakönyvi kutatásai alapján már sejteni lehetett, hogy a tatabányai temetőben lényegesen több sírhely lehet annál, mint amennyit az ott található sírkövek jeleznek. Tavaly márciusban a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány talajradaros vizsgálatot végzett a környéken. Ez minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy az addig ismert 18 sírhely mellett, még további 59 sír található a felsőgallai temetőben.
Temetői nyilvántartás hiányában nem tudták a halottakat beazonosítani, de a Mazsihisz támogatásával párnaköveket helyeztek el a jelöletlen sírokhoz, hogy méltó módon állítsanak emléket az itt nyugvóknak.
Mivel pontosan nem ismert az eltemetettek személye, ezért a táblák mindegyikére az alábbi felirat héber rövidítése lett vésve: Lelked legyen bekötve az élet kötelékébe.
