A Jeruzsálemi-dombságban található barlangrendszerben fakadó gyógyító forrásoknak hosszú ideje varázserőt tulajdonítanak.

Egy új tanulmányban olyan bizonyítékokat írnak le, amelyek alapján a késő római korban halottidézéses szertartásokat végeztek az izraeli Te’omim-barlangban – írja a National Geographic a Heritage Daily nyomán. A szájhagyományban régóta élnek történetek olyan gyógyító forrásokról, amelyek a Jeruzsálemi-dombságban található barlangrendszerben fakadnak, úgy tűnik, a lelőhelynek hosszú ideje varázserőt tulajdonítanak.

Az üreg régóta ismert, már 1873-ban vizsgálták, 2009 óta viszont fellendültek a helyi kutatások. Az elmúlt években mintegy 120, az időszámítás szerinti 2-4. századra datálható lámpát fedeztek fel itt. A tárgyakat a korabeliek a barlang falában lévő szűk hasadékokba és törmelékhalmok alá tették, a lámpák mellett gyakran emberi koponyákat és fegyvereket is elhelyeztek.

Eitan Klein és Boaz Zissu kutatók szerint a leletek arról árulkodnak, hogy az üregben nekromanciával, azaz halottakkal kapcsolatos mágiával foglalkoztak, a barlang halotti jóshely lehetett. Az olajlámpások, fegyverek és koponyák a periódusban gyakran társultak a halottidézéshez, a térség egykori lakói alvilági lejáratként tekinthettek az üregre.

A szertartások célja a jóslás és a halottak szellemeinek megidézése lehetett. Az olajlámpák khthonikus, azaz az alvilághoz kötődő erőkről árulkodnak.