Kalandos úton tért vissza a kihaltnak hitt dámvad az izraeli természetbe

A filmvászonra kívánkozó történetben egy nyugalmazott izraeli tábornok, egy iráni herceg, egy holland vadász, két Mercedes márkájú gépkocsi és egy idős kőszáli kecske is fontos szerepet játszik.

Öt mezopotámiai dámszarvas (Dama mesopotamica) született a Szegedi Vadasparkban, már a legkisebb, alig több mint egyhetes borjút is megfigyelhetik a látogatók a vadaspark erdei kifutójában – tájékoztatta Veprik Róbert, az állatkert igazgatója néhány héttel ezelőtt az MTI-t. A ritka szarvasok születéséről szóló hír megemlíti, hogy a faj gyakorlatilag már vadon kipusztultnak számított, és ma sem él belőle több kétezer egyednél a világon.

A nem túl népes populációból úgy 340 példány jelenleg is Izrael hegyei között legelészik, nagyjából 300-an az ország északi részén, 40 szarvas pedig Jeruzsálem környékén éldegél. Ezen a vidéken a mezopotámiai dámszarvas őshonos állat volt, a héber Bibliában, a Tanakhban több helyen is említik. Salamon király például jóízűen falatozott a húsából, amit minden gond nélkül megtehetett, hiszen Mózes ötödik könyve a fajt a kósernek számító vadon élő állatok közé sorolja.

Az egykoron a Közel-Kelet egész területén élő, az európainál valamivel nagyobb dámvad vesztét végül – ahogy sok más kipusztított faj esetében – élőhelyük fokozatos elvesztése, valamint a modern lőfegyverek megjelenése, ezzel vadászatuk hatékonyabbá válása okozta. A mai Izrael területéről úgy a 19. század vége felé tűnt el végérvényesen, a múlt század közepére pedig már világviszonylatban is teljesen kipusztultnak vélték.

A mezopotámiai dámszarvas csillaga azonban mégsem áldozott le teljesen, az Irán délnyugati részén lévő Huzesztán tartományban 1956-ban ugyanis német kutatók egy kisebb, 25 fős populáció nyomára bukkantak. Megmentésük érdekében a németországi Königsteinben található Opel Zoo-ba szállítottak két pár szarvast, amelyek később alapjául szolgáltak a faj megmentésének és a természetbe való visszatelepítésének. Az állatkertben vígan szaporodó egyedek leszármazottaiból kerültek vissza Iránba, de az izraeli populációt is részben nekik köszönhetően sikerült megalapozni.

Az izraeli visszatelepítés azonban nem volt minden akadálytól mentes. Kellett hozzá némi elszántság, jó sok szerencse és egy kiöregedett kőszáli kecske, amely tulajdonképpen áldozati állatként szolgálta a dámvad diadalmas visszatérését a Szentföldre. De mindenekelőtt szükség volt valakire, aki szívén viselte a szarvasok ügyét.

Avraham Joffe elsősorban katona volt, a II. világháború idején a brit hadseregben szolgált, majd a Hagana és az izraeli védelmi erők tisztje lett. A hatnapos háborúban, amikor tartalékosként visszahívták, már tábornoki rangban irányított több fontos hadműveletet a Sínai-félszigeten. Joffe nem csak az országért, Izrael földjéért, de a természetért is rajongott. Leszerelését követően kinevezték az 1964-ben frissen létrehozott Természetvédelmi Hatóság élére, ténykedése során létrehozta a Hai-Bar elnevezésű természetvédelmi rezervátumokat, ahová olyan állatokat tervezett visszatelepíteni, amelyeket megemlít ugyan a Tanakh, de már kipusztultak Izrael területéről. Köztük a mezopotámiai dámszarvast.

Az izraeli Természetvédelmi Hatóság munkatársai 1975-ben kezdtek el puhatolózni az iráni sah testvérénél, Abdul Reza Pahlavinál annak érdekében, hogy két pár dámszarvast kaphassanak a sah privát állatparkjából. A herceg nem igazán akart kötélnek állni, egészen addig, amíg Izraelbe nem látogatott, hogy levadásszon egy olyan kőszáli kecskét, amelynek a szarva hosszabb annál, mint amilyen a sah gyűjteményében a legnagyobb volt.

A vadászat során nem nagyon akadt megfelelő példány, mígnem az iráni herceg tudomására jutott, hogy a Negev-sivatag déli részén lévő Jotvata Hai-Bar területén él egy öreg kőszáli kecske, amelynek hatalmas méretű a szarva. A herceg meg is kereste a Természetvédelmi Hatóságot igazgató Avraham Joffét, és két Mercédeszt ajánlott fel az idős állatért cserébe. Joffe azonban nem gépkocsikat szeretett volna kapni, hanem két pár mezopotámiai dámszarvast.

Az alku megköttetett, a herceg is elégedetten távozott az elejtett kecseke szarvával, a dámvadak azonban csak nem akartak megérkezni Izraelbe. Egy évvel később néhány dámszarvast sikerült szereznie Izraelnek Németországból, amiket Tel-Aviv állatkertjében szállásoltak el ideiglenesen.

1978 végén, az iráni iszlám forradalom hevében, a sah testvére, aki akkor már az ország elhagyására készült, váratlanul üzenetet küldött Joffénak: jöjjenek gyorsan a szarvasokért, mert különben erre már nem lesz többet lehetőség. Joffe a Hai-Bar holland alkalmazottját, Mike van Grevenbroekot kérte fel dámszarvasok Izraelbe szállítására. Az állatok külföldről való beszerzésében tapasztalt Van Grevenbroek elutazott Teheránba, ahol a hercegnek és sah családjának már csak a hűlt helyét találta.

A később strucc farmot alapító Van Grevenbroek különféle engedélyekkel a zsebében és az izraeli katonai attasé segítségével sikeresen begyűjtötte a sah privát parkjából az állatokat, de amikor kitudódott, hogy a szállítmány Izraelbe menne, a hatóságok visszaküldték a szarvasokat a parkba, a hollandot pedig azonnali hatállyal felszólították a távozásra. A repülőtérre vezető út viszont pont a parkon keresztül haladt át, az állattenyésztéssel és vadászattal foglalkozó Van Grevenbroek így szerencsésen megpillanthatott négy nőstény szarvast, amelyeket sikeresen becserkészett, és eljuttatott a repülőtérre. Az EL AL utolsó teheráni járatával a mezopotámiai dámszarvasok is megérkeztek Izraelbe.

A négy nőstényhez csatlakoztak a korábban Németországból érkezett hímek, így az észak-izraeli Karmel hegységben található Hai-Bar területén megkezdődhetett a faj szaporítása. Az első példányokat, majd húsz évvel később, 1996-ban kezdték el visszaengedni a természetbe, amikor már a szarvasok száma elérte a kellő mennyiséget. Az első szakaszban Izrael északi részein, Galileában, majd a jeruzsálemi Bibliai Állatkert közreműködésével a júdeai hegyekben eresztették szabadon az állatokat.

שובם של היחמורים

סרטו של אייל ברטוב- ספור השבת היחמורים לטבע, חי בר כרמל. .גרסה מקוצרת לגיל הצעיר צילום : אייל ברטוב – Video photographer- Eyal Bartov הרצאות טבע , סביבה ומסעות – [email protected] 050-3410071 – www.eyalbartov.com

A mezopotámiai dámvad az izraeli természetbe való visszatelepítését mindenképpen egyféle sikertörténetnek lehet elkönyvelni, a fentebb már említett 340-es egyedszám is erre utal. Ezzel együtt a faj még mindig veszélyeztetnek számít. Izraelben leginkább a gázolások jelentenek veszélyt az állatokra, de a vadászat és a vadállatok támadása is csökkenthetik a populációt. Iránban különböző nemzeti parkokban nagyjából 370 szarvas élhet, míg az európai fajmegmentési programban részt vevő állatkertekben úgy 160 mezopotámiai dámszarvas található.

Magyarországon csak a Szegedi Vadasparkban lehet találkozni ezzel a fajjal, ahová 2014-ben érkezett egy hat példányból álló csapat, fele-fele arányban a Stuttgarti Állatkertből és az Opel Zooból. A mostani öt borjú születésével pedig immáron 21 fősre emelkedett a ritka dámszarvasok szegedi állománya.