A hosszú évszázadokig szunnyadó vallási nyelvet ma már világszerte emberek milliói használják, Izraeltől kezdve az Egyesült Államokon át egészen Kínáig.
Ma a héber egy virágzó nyelv, amelyet emberek milliói használnak világszerte, hogy közöljék gondolataikat és vágyaikat. Ez alig 150 évvel ezelőtt, amikor úgy gondolták, hogy a nyelv csak az ősi vallási szövegekben létezik, szinte lehetetlennek tűnt.
Mintegy kétezer évig a héber nyelv szunnyadt, miközben a zsidó közösségek szétszóródtak a világ minden táján, és átvették új otthonaik nyelvét. Az 1800-as évek végére a héber szókincs a héber Biblia, a Tanach archaikus és vallási fogalmaira korlátozódott, és nem létezett héber szó az újságra, az akadémiára a muffinra vagy éppen az autóra.
A National Geographic cikke most egy rövid bepillantást enged a héber nyelv modernizálásának rögös útjába és a mai napig tartó fejlődését övező vitákba.
A zsidó népet egykor hébereknek nevezték nyelvükről, amely nagyjából az i. e. 13. századtól az i. e. második századig virágzott, ekkor született meg a Tanach. A szakértők szerint a héber nyelvet a mindennapi életben legkésőbb az i. e. második századig használták.
Innentől kezdve azonban a zsidó népet egyre inkább kiközösítették és elnyomták. Róma felemelkedése és bukása, a középkor, a reneszánsz és azon túl, Európa-szerte vándorolni kényszerültek, és átvették annak az országnak a nyelvét, ahol éppen tartózkodtak. Olyan új nyelveket is kialakítottak, mint a jiddis, amely a héber, a német és a szláv nyelveket keverte.
A jiddis attól lett valódi zsidó nyelv, hogy elkezdték nem német környezetben használni
A zsidó népet mégis a könyv népe néven ismerték. Az olyan hagyományok részeként, mint a Tóra tanulmányozása és hangos felolvasása, a zsidók továbbra is megtanultak héberül, hogy felolvashassanak a Tanachból, és az írott héber több mint egy évezreden át élt tovább, főként a vallási gyakorlaton keresztül.
Voltak kivételek: a képzettebb zsidók héberül váltottak üzeneteket, néha kereskedők között az üzleti ügyek feljegyzése céljából, mondja Meirav Reuveni, a Jeruzsálemi Héber Egyetem nyelvtörténésze. Egy 10. századi dokumentumhalmazból kiderült, hogy egyes nők, akiket akkoriban általában a háztartási feladatokra korlátoztak, szintén héberül írtak leveleket, cseréltek jogi dokumentumokat és jegyeztek fel üzleti ügyeket. A 10-14. században a spanyolországi Andalúziában a világi héber költészet robbanásszerű fejlődésnek indult.
A 19. században a legtöbb európai zsidó még mindig másodrangú állampolgár volt, amikor egy új mozgalom alakult ki, amely a héber nyelvben látta a zsidó nép dicsőséges múltján keresztül a reményt, mondja Reuveni. A héber nyelvújítók a Tanach absztrakt fogalmain túl akarták kiterjeszteni a nyelvet – a modern eseményekről, a politikáról, a filozófiáról és az orvostudományról akartak beszélni vele.
A mozgalom vezetői között volt Eliezer Ben-Jehuda, akit a modern héber nyelv atyjaként tartanak számon.
„Egy ember nem tud feltalálni egy nyelvet”
– állítja Reuveni. „De jó hős lesz belőle, ami fontos egy társadalmi mozgalom számára.”
Ben-Jehuda 1858-ban született Litvániában, ahol a zsidókat erősen diszkriminálták, és rendszeresen erőszakos pogromokkal terrorizálták a zsidó közösségeket. Amikor Ben-Jehuda 1878-ban Párizsba utazott, az ott tapasztalt növekvő zsidó nacionalista mozgalom erőt adott neki.
Úgy vélte, hogy a zsidóknak országra és nyelvre van szükségük a virágzáshoz. 1881-ben Jeruzsálembe költözött, ahol feleségével együtt úgy döntöttek, hogy csak héberül beszélnek, annak ellenére, hogy a lényeges modern tárgyakra és fogalmakra vonatkozó szavak hiányoztak. Fiukat, Itamar Ben-Avit úgy nevelték fel, hogy ő legyen az első héber anyanyelvű zsidó közel 2000 év óta.
Kezdetben a héber nyelv fejlődési nehézségeken ment keresztül: a nyelvnek sok új szóra volt szüksége. Ben-Jehuda szótárat készített az új héber szavakból (köztük a מילון, vagy milon, a szótár szóból). A héber újságok Európa-szerte szintén kitalálták a saját szavaikat, magyarázza Reuveni.
Sokan ezt nemkívánatos változásnak tekintették, hiszen egy ősi és szent nyelvet egy új és idegen nyelvre cseréltek. A hébert újraalkotók nehéz életmódot választottak azzal, hogy csak héberül beszéltek, mielőtt az megfelelt volna a modern élet igényeinek.
A 20. század elején fokozatosan egységesítették a nyelvet. Az első modern héber szótár 1922-ben jelent meg végleges formában. Héber nyelvű iskolák nyíltak, majd a jeruzsálemi iskolákban a héber lett minden tantárgy tanítási nyelve (az első ilyen 1913-ban történt).
Izrael állam 1948-as megalakulása után a világ minden tájáról özönlöttek ide az emberek. Sok fiatal felnőtt a fiatal nemzet kötelező katonai szolgálata révén tanult meg héberül, bár a legtöbb izraeli család egy-két generáció alatt vált héberül beszélővé.
Ma Izraelben a 9,5 millió 20 éves és idősebb ember közül szinte mindenki használja a héber nyelvet, és 55 százalékuk anyanyelvként beszéli. Világszerte mintegy 15 millióan beszélnek héberül; az Egyesült Államokban 195 375-en vannak.
A modern héber nyelv jelentősen megváltozott, de még mindig egyértelmű kapcsolatokat mutat a bibliai héber nyelvvel.
„Dávid király és én valószínűleg meg tudnánk érteni egymást”
– mondja Mirit Bessire, a Johns Hopkins Egyetem héber nyelvi programjának igazgatója, aki rámutat arra, hogy ez nem sokban különbözik attól, mintha a modern angolul beszélők megpróbálnának megérteni valakit, aki shakespeare-i angolt használ.
A Ben-Jehuda idején modernizálódó héber nyelv fejlődési nehézségei ma is visszaköszönnek a vitákban. Az olyan befogadó nyelvezet, mint a nem-bináris adaptációk nehezen elfogadhatónak bizonyultak, mivel a héber jelentősen nemi alapú, mondja Reuveni. Az olyan modern szavak és fogalmak, mint a gázlámpázás szintén vitát kavarnak arról, hogy a külső kultúrák mennyire befolyásolják a nyelvet.
„A nyelv természetesen fejlődik és gyarapszik. Ez elkerülhetetlen. Nem a mi kezünkben van, hogy mit történik a nyelvünkkel”
– mondja Bessire.
A nyelv a használóinak igényeit elégíti ki, teszi hozzá, és ma több igényünk van, mint valaha, mivel a közösségi média és az e-mail a héberül beszélők közösségeit messze Izraelen túl is összeköti. Bessire szerint Kínában például élnek olyanok, akik nem zsidók, de üzleti célból folyékonyan beszélik a nyelvet.
„A héber a tudás nyelve” – jelenti ki Bessire.
„Ez egy olyan nyelv, amelyet a mindennapi életben használunk, a technológiától az orvostudományig.”