Értéket ment és közösséget épít a Dokuforte, az izraeli Fortepan

Budapesten, alulról építkezve indult el a Dokuforte, egy ingyenes online fotóarchívum, amely Izrael és annak diaszpórája fényképeit gyűjti. Most önkénteseket és támogatókat keresnek a projekt felpörgetéséhez.

Németország, Bulgária, Románia, Bécs, Budapest, Egyiptom, Kanada és természetesen Izrael. Zsidó családok tagjai néznek jelentőségteljesen a kamerába, idősek, gyerekek, testvérek, katonák az első világháború kezdetén és az Izrael függetlenségéért vívott harcokban. Tálitba burkolózó imádkozók, fürdőruhában pózoló nyaralók, a fiatal Izraelt építő munkások, purimi ünnepségen jelmezbe öltözött diákok. Egy ismert rabbi avatása Budapesten, szakszervezeti gyűlés Izraelben, esküvő a Bálint Házban.

Ez a Dokuforte, egy online fotóarchívum, amely Izrael és annak diaszpórája generációkon és országokon átívelő pillanatait mutatja be. A projekt elsődleges célja, ahogy az alapító, Schiller Noa fogalmaz, az értékmentés és a közösségteremtés.

„A Covid alatt született meg bennem a felismerés, hogy szükség lenne egy izraeli Fortepanra” – kezdi mesélni a Kibicnek, miként született meg az online fotóarchívum ötlete. Azt tapasztalta ugyanis, hogy az archívumok többségében a képek nem elérhetőek könnyen és ingyenesen. Hiába van például az Izraeli Nemzeti Könyvtár internetes oldalán több mint 2,5 millió fénykép, ezek elérése igen nehézkes, a felhasználás pedig élvezhetetlen, nem alkalmas kutatásra, és ebben elmondása szerint több izraeli történész is egyetért.

A Dokufortén azonban nem csak Izrael, de az izraeli diaszpóra képeit is gyűjtik, mivel Izrael populációját nem lehet értelmezni az ott élők gyökerei nélkül, magyarázza az oldal alapítója. Mint mondja, fontos, hogy honnan jöttek az emberek Izraelbe, Marokkóból, Jemenből, Lengyelországból vagy éppen Magyarországról. Így azokat a felvételeket is gyűjtik, amelyek egy-egy izraeli család a diaszpórában élő múltjában készültek, valamint olyan családoktól is gyűjtenek fotókat, amelyeknek vannak izraeli kapcsolatai. És hát a legtöbb zsidónak vannak.

Ennek a közösségnek szeretnének készíteni egy nagy közös fotóalbumot, ami azt mutatná meg a gyerekeknek és az unokáknak, hogyan lett Izrael, miképpen építették fel az országot az évek során az ő elődeik. Schiller Noa szerint erre azért van szükség, mert mindez kezd elfelejtődni. Amikor meghal egy idős családtag sokszor nem őrzik meg a leszármazottak a régi fotókat, mert egyrészt nem tudják, kik vannak rajtuk, másrészt pedig sok helyet foglalnak, így általában a kukában végzik ezek a képek.

A mai világ viszont minden tekintetben a vizualitásra épül, vallja a Dokuforte alapítója, aki maga is egy budapesti fotósdinasztia sarja, nagypapája és a szülei is fotográfusok voltak. Mondhatni beleszületett a fotózásba, bár eleinte ódzkodott attól, hogy ő is ezzel foglalkozzon, végül mégis a szakmában kötött ki. Innen a jó kapcsolat többek között Kincses Károly fotótörténésszel, aki a Dokufortét működtető alapítvány alapítója lett, vagy éppen Tamási Miklóssal, a Fortepan létrehozójával.

A Dokuforte oldalára kattintva a Fortepan hasonlat rögtön szembetűnik, és ez egyáltalán nem véletlen. A Fortepan-modell nagyon szimpatikus volt, mondja Schiller Noa, és miután Tamási Miklóssal konzultáltak, megtudták tőle, hogy nyugodtan használhatják a Fortepan nyílt forráskódú elemeit. A Dokuforte dizájnját a Fortepan oldalának tervezője, Gazdik Richárd készítette el, Kerecsen Andrea pedig a programozásért felel. Mindketten önkéntes alapon sok munkaórát öltek bele abba, hogy a fotóarchívum elkészülhessen. Az egész jogi hátterét Nógrádi Péter ügyvédi irodája dolgozta ki.

A Dokuforte úgy egy évvel ezelőtt indult el, nagyjából száz képpel. Most már több mint ezer felvétel látható az oldalon, amely angol és héber nyelven érhető el, de Chrome böngészőt használva bármilyen nyelven, akár magyarul is. Az archívum felépítése a kronológiára épül, az oldalon egy csuszkát tologatva kereshetünk a különböző időszakok között keletkezett fényképekre. Az oldal még nincs teljesen készen, több közösségi fejlesztést is terveznek a jövőben.

Ami fontos szempont, hogy a felkerülő képek legyenek jó minőségűek, és ingyen lehessen letölteni, illetve felhasználni azokat, csakúgy mint a Fortepan esetében. Amiben viszont különbözik a két oldal, hogy itt a képek leadásán túl, lehetőség van fotók feltöltésére is, amire azért van szükség, mert a Dokuforte az egész világról gyűjti a képeket. A feltöltés részleteit több pontban magyarázatok segítik, a feltöltés regisztrációt követően lehetséges a jogi problémák elkerülése végett.

A fotókat 1998-ig bezárólag gyűjtik, egyrészt ekkor volt 50 éves Izrael, másrészt az azt követő digitális korszakban született képdömping már nem annyira érdekes egy fotóarchívum számára. A Dokuforte nem csupán magánszemélyektől várja a felvételeket, szívesen bemutatnának nagyobb gyűjteményeket is. A fotók felhasználása az adományozó megjelölésével lehetséges.

Schiller Noa hangsúlyozza, nem történeteket, hanem fotókat gyűjtenek. Ha dokumentumok is hozzájuk kerülnek, mondjuk a nagymama dobozából, akkor azt szintén beszkennelik és feltöltik a szerverre megőrzése, de nem publikálják azokat. Amennyiben viszont egy kutatót érdekli, akkor át tudják neki adni.

Az oldalnak azon túl, hogy a fotók közkincsé váljanak, van egy értékmentő küldetése is. További cél, hogy a gyűjtésbe bevonjanak közösségeket, ezért olyan önkénteseket is keresnek, akik a Dokuforte követeiként a saját közösségükben elkezdik gyűjteni és feltölteni a képeket. Az alulról szerveződő közösségi jelleg miatt így sokkal elfogadottabb lesz a gyűjtemény, mint ha egy hivatalos intézmény végezné ugyanezt a gyűjtőmunkát.

Követekből egyelőre Izraelben van néhány, de Schiller Noa több olyan zsidó szervezettel is felvette a kapcsolatot, amelyek szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Valamint megkereste a magyar nagykövetséget is Tel-Avivban.

A Dokuforte projekten mindenki önkéntesen dolgozik, egyelőre minden anyagot egyedüliként Noa szkennel és tölt fel az oldalra. Jelenleg önkénteseket keresnek adatfelvitelre és a fotók beszkennelésére. Nagyon sok segítséget kaptak a Mozaik Zsidó Közösségi Hubtól, amely révén anyagi és szakmai támogatáshoz is jutott a projekt. Az oldalt működtető alapítvány támogatására azonban további adományokat várnak. Források jelenleg pályázatok útján érkeznek, a jövőben a közösségi adománygyűjtés is tervbe van véve, amikor már ismertebbé válik az archívum.

Az alapító elmondta, hogy szeretne egy Dokuforte-minjent létrehozni, ami a rendszeres anyagi támogatóknak egy olyan köre lenne, akikkel időnként le is tudnának ülni, és beszámolni az eredményekről, át tudnák velük beszélni a projekt finanszírozási kérdéseit. És akik esetleg ötletekkel, további támogatók bevonásával tudnák segíteni az oldal működését.

„A fénykép adományozók mindig izgatottan küldik tovább a családtagoknak a feltöltött fotókat. Ezek kapcsán elkezdenek sztorizgatni, felelevenednek az emlékek, és mindenki iszonyú lelkes lesz. Legközelebb már azt mesélik el, hogy a rokonok hogyan reagáltak a képekre” – osztja meg Schiller Noa a fotók adományozóival kapcsolatos első tapasztalatokat.

„Ez egy olyan projekt, ami mindnekinek ad, és abszolút közösségkovácsoló minden tekintetben. Az előkészítési folyamattól kezdve egészen az eredményig. Az archívumot a közösség táplálja, és a közösség veszi ki belőle”

– teszi hozzá a Dokuforte alapítója.