Csúcsot dönött a fiatal izraeli a Mount Everest megmászával

Aviad Sido az eddigi legfiatalabb hegymászóként járt fent a legmagasabb csúcson. Édesanyja halála utáni gyászévben tette meg az utat, hogy emléket állítson neki.

A világ legmagasabb csúcsáról nyíló kilátás lélegzetelállítóan lenyűgöző volt. Május 19-én reggel Aviad Sido bámult ki a felhők között a lenti világra, és el volt bűvölve, de tudta, hogy gyorsan kell haladnia. A 26 éves izraeli számára egy személyes utazás beteljesülése volt, amely magában foglalta édesanyja halálát és egy hegymászótársa közelgő halálát is, de azt hangoztatta magában, hogy haza kell jutnia a családjához. Csak 10-15 percig maradt a csúcson.

“Az ember érzi a veszélyt” – mesélte Sido a JNS-nek adott interjújában. – “Nem akarsz sokáig ott maradni.”

Az IDF különleges erőinek egykori parancsnoka múlt hónapban történelmet írt azzal, hogy megmászta a Mount Everestet, és ezzel ő lett a legfiatalabb izraeli, aki ezt megcsinálta. Olyan utazás volt ez, mint maga az élet, tele szomorúsággal, elszántsággal, bátorsággal, tragédiával és az újrakezdés reményével.

A természet és a sport gyermeke
„Mindig is az volt az álmom, hogy megmásszam az Everestet, de sosem gondoltam volna, hogy meg fogom csinálni” – meséli Sido a jns-nek adottt interjúban.

Fiatalkorától a szabadtéri sportok és a természet szerelmese volt, az izraeli Jezréel-völgyben található Adi faluban nőtt fel, túrázott, túrázott és úszott. A katonai szakzsargont alkalmazva azonban hozzátette, hogy „sosem voltak konkrét hadműveleti tervei” arra vonatkozóan, hogy miként sikerülhet ez az álom.

Bevonult az Izraeli Légierő Shaldag egységébe, végül tiszt lett, és öt évig dolgozott a hadseregben. A Shaldag a titkos műveletekre, a harci kutatásra és mentésre, a kommandós razziákra, a túszmentésre, az irreguláris hadviselésre, a nagy hatótávolságú behatolásra, a hírszerzési műveletekre és az ellenséges területen belüli felderítésre specializálódott.

Szolgálata utolsó évében édesanyjánál rákot diagnosztizáltak. Ugyanebben az évben Sido két és fél éves kapcsolata a barátnőjével hirtelen véget ért. – Összetörtem – mondta.

Újrakezdés
Sido barátai tavaly nyáron mondták neki, hogy menjen el egy külföldi útra most, hogy nem dolgozik majd a hadseregben.
„Az Everestre való feljutás álma hirtelen újra előbukkant” – mondta. Komolyan gondolkodni kezdett a dolgon, majd akcióba lendült, és elhatározta, hogy az édesanyja halálát követő gyászévben megmássza a hegyet.

Az elkövetkező hat hónapban intenzív edzéseken vett részt, és búvárkodott, hogy megszokja az oxigénhiányt. „Az IDF-ben végzett kiképzésem határozottan segített nekem” – mondta Sido.

Ambiciózus célja sokkolta apját és két nővérét. „Nagyon nehéz volt a családomnak elfogadni ezt a tervet, de megértették, hogy a lelkemnek szükségem van rá” – mondta.

A túra
Pészah estéjén Sido a nepáli Katmanduban, a Chabad-házban széderezett. A terveit nem osztotta meg ott senkivel.
„Személyes és egyéni utazás volt” – mondta.

Másnap megkezdte vándorútját az Everest alaptáborain keresztül, miután három másik hegymászóval – egy ausztrál, egy görög és egy macedón – állt össze. Május 14/15 éjszaka indultak a csúcsra. mindez négy napig tart, és további két nap a leereszkedés. Felfelé menet Sido műholdas telefonon tartotta a kapcsolatot apjával. „Ha úgy éreztem, hogy rosszul vagyok, visszafordultam volna” – mondta.

A mérsékelt hőmérséklet –30 Celsius fokra (-22 Fahrenheit) is süllyedhet, a csípős szél pedig még hidegebbnek érezteti a levegőt. De a szélsőséges körülmények között, beleértve a hóvihar okozta kiesést is, a csoport feljutott a Föld legmagasabb hegyének tetejére.

Sidónak egy dolgot kellett tennie abban a néhány percben, amíg ott volt. Az anyjáról készült fényképet felragasztotta a hegytetőre.

„Ez egy valóra vált álom volt számomra, és egy személyes utazás befejezése” – mesélte. „Bizonyos értelemben anyámhoz éreztem magam a legközelebb.

De Sido azt is tudta, hogy ki kell jutnia onnan, hogy biztonságosan lejusson – és hazaérjen. Valójában a balesetek 80%-a a csúcsról való leereszkedéskor történik, miközben lecsökken az adrenalin – mondta. Fél órával a csúcs elérése előtt Sido rájött, hogy baj van a jobb kezével, így csak a bal kezét tudta használni a leereszkedéskor. Az orvosok kétnapos útra voltak tőle.

Aztán két órával az ereszkedés után az ausztrál hegymászó, Jason Kennison (40) megbetegedett. „Nagyon kimerült volt, és nem tudott mozdulni” – mondta Sido. A többi hegymászó egyénileg haladt lefelé (“le kellett menni, hogy megmentsük magunkat”). A serpa kalauz megpróbálta újraéleszteni Kennisont, de órákkal később meghalt a hegyen, mert nem jutott elég oxigén az agyához.

Az elmúlt hét évtizedben több mint 6000 ember mászta meg az Everestet; több mint 300-an vesztették életüket a túra során. A csoport többi tagja másnap reggel értesült az ausztrál hegymászó haláláról.

„Tisztában voltunk a kockázattal” – mondta Sido.

Az évek során nyolc izraeli túrázó, köztük egy nő mászta meg az Everestet, míg egy másik hegymászó, Nadav Ben-Yehuda a csúcstól 300 méterrel megállt, hogy megmentse egy túratársa életét.

A túra befejezése után Sidót helikopterrel Katmanduba szállították, ahol attól tartottak, hogy esetleg amputálni kell ujjait. Családja Izraelbe szállította kezelésre a jeruzsálemi Ein Keremben található Hadassah-University Medical Centerbe, ahol az orvosok megmentették az ujjait, és ahol továbbra is kórházban van.

Sido következő céljai a rehabilitáció és a gyógyulás, időtöltés a családjával, majd ősszel beiratkozik a jeruzsálemi Hebrew University orvosi karára. „Intenzív személyes utazás volt számomra az érzelmi válságból való kilábalás” – mondta.