Ez az első szobor, amely Weisz Árpádot ábrázolja.
A Solton zsidó családban született Weisz Árpád labdarúgóként a Törekvés, a Maccabi Brünn és az Internazionale játékosa volt, 1922 és 1923 között hat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Az 1930-as években a fasiszta Olaszországban dolgozott edzőként. A modern edzési tudomány egyik megalapozójaként és korának egyik legjobb edzőjeként tartják számon. Az általa irányított Bologna zsinórban kétszer hódította el az olasz bajnoki címet.
A sikerek ellenére az erősödő zsidóellenesség miatt Weiszt 1938-ban elküldték a klubtól, családjával Franciaországba, majd Hollandiába távozott, ahol a Dordrecht csapatánál kezdett el dolgozni. Hollandia német megszállását követően Weisz Árpádot 1942 augusztusában letartóztatta a Gestapo, családjával együtt Auschwitzba deportálták, feleségét és két gyermekét még ugyanabban az évben, Weiszt magát pedig 1944 elején gyilkolták meg a nácik.
A sikeres edző emlékére a X. kerületi Eiffel Műhelyház (itt volt annak idején Weisz első csapatának, a Törekvésnek a klubhelyisége) előtt állítottak fel szerdán egy félalakos szobrot, amely futball-labdával a kezében ábrázolja Weisz Árpádot. A szobor Bíró Lajos Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotása.
Az emlékmű leleplezését Eli Cohen budapesti látogatására időzítették, így az izraeli külügyminiszter is részt vett az eseményen. Cohen szerint Weisz legendás tréner volt, akinek öröksége a mai napig edzőket és játékosokat inspirál.
„Tanulnunk kell a múltból és mindent meg kell tennünk azért, hogy ilyen pusztítás soha többé ne fordulhasson elő”
– fogalmazott az izraeli külügyminiszter az MTI beszámolója szerint, és hozzátette, ez az első szobor, amely Weisz Árpádot ábrázolja. Úgy vélte, ez egyfajta síremlékként is szolgál Weisznek és családjának, valamint a hatmillió zsidó áldozatnak.
„Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy minden szónak következménye van, és az is lényeges, hogy a futballstadionok biztonságosak maradjanak, mert ez is Weisz öröksége” – hangoztatta Cohen.
„Weisz Árpád életútja tanúságtétel és figyelemfelhívás, amely egyszerre szól a legnagyszerűbb sportág, a labdarúgás szépségéről és a XX. század náci népirtásának borzalmáról” – fogalmazott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki felelevenítette Weisz sportolói és edzői pályafutását, megemlítve többek között az Internazionaléval és a Bolognával trénerként nyert olasz bajnoki címet.
„Mindazzal, amit a sportban elért akkor is szobrot érdemelne, ha sorsa nem volna tragikus. Ugyanez fordítva is igaz, mert emberek millióinak legyilkolása soha nem merülhet feledésbe”
– hangsúlyozta a miniszter.
„Mivel ami történt, egészében felfoghatatlan, csak az egyes emberi sorsok megismerésén keresztül érthetjük meg és érezhetjük át a holokauszt tömeggyilkosságának borzalmát” – utalt Gulyás arra, hogy Weiszet és családját Auschwitzban megölték.
Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke azt mondta, hogy Weisz Árpád a két világháború közötti időszak legsikeresebb magyar edzője volt Olaszországban. Emlékeztetett rá, hogy ő fedezte fel a kétszeres világbajnok Giuseppe Meazzát, tragikus életútja miatt pedig Olaszországban a rasszizmus elleni harc jelképévé vált.
„Példája és élettörténete a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a XX. század történelmi viharai, népelnyomó diktatúrái és antiszemitizmusa milyen tragikus hatást tudtak gyakorolni a legnagyobb tudású szakemberekre is”
– mondta az MLSZ elnöke, és felhívta a figyelmet a szövetség által életre hívott “A gyűlölet nem pálya” elnevezésű programra, valamint hangsúlyozta, hogy a zéró tolerancia elvét alkalmazzák minden diszkriminatív megnyilvánulással szemben.
Giuseppe Saputo, a Bologna labdarúgóklubjának elnöke emlékeztetett rá, hogy Weisz a pályafutása csúcsát náluk érte el edzőként a két olasz bajnoki címmel. „Több mint hatvan évig nem tudtuk pontosan, hogy mi történt vele, ma pedig felelősségünk arról gondoskodni, hogy az övéhez hasonló esetek soha ne történhessenek meg” – mondta.
A műalkotást Gulyás Gergely, Eli Cohen, Csányi Sándor és Giuseppe Saputo közösen leplezte le.