David Rosenberg kabbalista képzőművész Tokajról származott, sokáig Párizsban élt a 19. században. A vallási ortodoxiát a világi modernitással összeegyeztethetőnek tartotta, a legfontosabb értéknek a toleranciát tartotta. David Rosenberg 1793-ban született Tokajban, és 1812-ben hagyta el Magyarországot, majd német földön, kisebb közösségekben dolgozott mindenes rabbiként, 1827-ben távozott Hollandiába, Groeningenben, Amszterdamban és Brüsszelben él, és
1830-ban, a júliusi forradalom előtti napokban érkezett Párizsba, ahol a „haladó” erők oldalán részt is vett a forradalomban, belépett a Nemzeti Gárdába.
Képzőművészeti pályájának ez a párizsi időszak a zenitje, a júliusi monarchia (1830–1848), Lajos Fülöp országlásának ideje volt. Hol kabbalisztikus, hol szabadkőműves, hol pedig kabbalisztikus-szabadkőműves szimbolikájú litográfiákat is készített, amelyek kontinenseken és korszakokon átívelően válhattak jelentésessé az életét kutató Lánchidi Péter művészettörténész szerint, hangzott el a Szombatnak adott interjúban.
Lánchidi Péter elmondta, hogy Rosenberg a kabbalisztikus és a szabadkőműves szimbolikát innovatívan ötvöző műveiben összeházasítja a zsidó népművészeti hagyományokat, tárgyi kultúrát a kabbala vizuális reprezentációival. Az 1841-es, sok szempontból főművének tekinthető litográfiája tele van szövegekkel, szimbólumokkal, narratív jelenetekkel, a zsidó vallási hagyomány egyfajta képi-narratív bemutatása, „katalógusa”.
Rosenberg írt hozzá egy 70 oldalas magyarázó jellegű könyvet franciául, a korabeli zsidó vallási reformtörekvésekkel vitatkozik benne, ezek ellenében érti és érteti meg saját műve szimbolikáját.
Azt állítja, hogy a zsidó rítusokban a teremtés rendjének működése képeződik le, ahogy a kabbala belátásai megmutatják, a makrokozmoszt a mikrokozmoszban. Ezért a teremtés rendjének változatlanságát követő liturgiának és vallásgyakorlatnak is változatlannak kell lennie.
Lánchidi Péter szerint Rosenberg egyszerre volt társadalmi forradalmár és vallási konzervatív, ez az attitűd jól kitapinthatóan jelen volt a korabeli zsidóság bizonyos szegmenseiben: a vallásban mindent megtartani, az a mi zsidóságunk, de egyebekben pont olyan franciák vagyunk, mint a nem zsidó szomszéd.
A művészettörténész úgy véli, Rosenberget már Tokajban megérintette a hászidizmus légköre, ez is lehet a kabbala iránti fogékonyságának egyik forrása. Tokaj-Hegyalja a magyar hászidizmus bölcsője. Járhatott Sátoraljaújhelyre jesivába, az a hászid befolyást erősítené, vagy Pozsonyba, a modern ultraortodoxia fellegvárába.
Emellett kifejezetten felvilágosodott nézeteket vallott: Németalföldön már iskolareformot sürget, keresztény iskolákban és magánházaknál is tanít gyerekeket rajzolni, fontosnak tartja, hogy a zsidó gyerekek részesüljenek világi oktatásban, tanulják meg a környezetük anyanyelvét és tanuljanak szakmát.
“Egy felvilágosult hászid volt. Hasonló szellemi vonzalmaik másoknak is voltak a korban, a vallási ortodoxiát a világi modernitással mások is összeegyeztethetőnek tartották. A gondolkodása egyik kulcsfogalma a tolerancia, ez szintetizálja vallási jámborságát és „haladáspárti” társadalmi nézeteit” – mondja Lánchidi Péter.
