Hitler győzne, ha hagynám, hogy úrrá legyen rajtam a depresszió

A holokauszt egyik legfiatalabb túlélője, Tova Friedman még csecsemő volt, amikor kitört a háború. Szerinte a legtöbbször csak a szerencsén múlt, hogy túlélte a háborút. Nemrég könyve jelent meg magyarul Auschwitz lánya címen.

„Úgy érzem, én képviselem azt a másfélmillió gyereket, akiket elgázosítottak, halálra éheztettek vagy más borzasztó módon öltek meg” – mondja Tova Friedman, ma már amerikai pszichoterapeuta: egyike annak az öt embernek, akik a gyerekek közül túlélték a holokausztot Tova szülővárosában. 1938-ban született Lengyelországban, és mivel születése után hamar kitört a második világháború.

Továt és édesanyját Auschwitzba szállították, de máig meg nem magyarázott okból nem ölték meg azonnal, ahogy azt a hasonló korú kisgyerekekkel máskülönben mindig tették. Később a többi gyerekkel együtt aztán a gázkamrába vezényelték őket, de hosszas fejetlenség után mégsem gyilkolták meg őket aznap sem; vagy mert az előző napi fogolylázadás robbantása miatt meghibásodott a gázkamra, vagy egy épp akkor érkezett utasítás miatt. A tábor felszabadításakor sérült anyjával együtt nem élték volna túl a nácik halálmenetét sem, így elrejtőztek a halottak között, és megmenekültek. Tova édesapja is hazatért Dachauból, jó néhány évtizeddel később pedig a felnőtt, előbb Izraelben, majd Amerikában letelepedő Tova túlélte a mellrákot is, írja a hvg.hu.

Életéről hosszú idő után írt csak könyvet, amely nemrég magyarul is megjelent, Auschwitz lánya címen. Úgy érzi, kötelessége beszélni arról a másfélmillió gyerekről, akiket meggyilkoltak a holokauszt alatt.

Szerinte a legtöbbször egyszerűen a szerencsén múlt, hogy életben maradta, nem volt semmilyen különleges oka. Csak a szerencse. “Úgy szoktam folytatni a gondolatot: ha viszont túléltem, mi lehet a kötelességem, mi lehet a feladatom? Számomra inkább ez a fontos kérdés” – mondta a hvg.hu-nak.

Tova arról is beszélt, hogy sosem érezte magát jó anyának:

„Nem értettem, mi az, hogy játszani. Még ma sem értem. Márpedig a játék a felnövés része, a gyerekek így tanulják meg az osztozkodást, a fájdalmat, a gyászt, amikor elvesztenek egy plüssállatot, az együttműködést a játszótéren. Én semmi ilyesmit nem tanultam meg. Így amikor a gyerekeim ilyen korúak lettek, nem tudtam, hogyan tanítsam meg őket minderre. […] Azt akartam, hogy állandóan csak olvassanak, hogy gondolkodjanak, mindig legyenek komolyak, és tegyenek valami jót az emberiségért ahelyett, hogy – szerintem – teljesen haszontalan játékokkal játsszanak.

Arra a kérdésre, hogy miért nem vált a holokauszt nyomán sötéten gondolkodó, depressziós emberré, azt válaszolta:

Ha megengedném, hogy ez eluralkodjon rajtam, azzal Hitler győzelmet aratna.

Épp pár hete voltam legutóbb a Jad Vasem holokauszt-múzeumban, és ott találkoztam egy idézettel valakitől, akit megöltek Auschwitzban; nem fotóztam le, de valahogy így szólt: „Ha életben vagy, élvezz minden pillanatot. Énekelj, táncolj, szagolj meg egy virágot. Ne fecséreld el az idődet a Földön.”

Kapcsolódó cikkek

Egy holokauszt-kiállítás pszichológiai vonatkozásai

2024.10.03.17 óra ago
A trauma kirajzolódása: kerekasztal-beszélgetés az Így történt. A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain című kiállításhoz kapcsolódóan.

Kiskamaszsors a csillagos ház árnyékában

2024.09.27.7 nap ago
Zágoni Balázs A csillag és a százados című, új ifjúsági regényének hőse, Dávid tizenévesen éli át azokat a történéseket, amelyeket a felnőttek sem értettek igazán: kilakoltatást, bujkálást, megaláztatást – és az összefogást a legnehezebb helyzetekben.

Rendkívüli Sorstalanság-előadás a Magyar Nemzeti Galériában

2024.09.26.1 hét ago
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Magyar Nemzeti Galéria közös holokauszt-kiállításához kapcsolódva adják elő a Katona József Színház művészei Kertész Imre regényének színpadi változatát.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »