A gender, vagyis a társadalmi nem mára egy tudományos területből egyfajta politikai szlogenné vált. A Bálint Házban szakértők beszélgettek arról, hogy mi a gender valójában, miért fontos kutatni és miért baj az, ahogy a propaganda mindezt kezeli.
A gender volt a téma a JCC Budapest – Bálint Ház Közös ügyeink című sorozatának harmadik beszélgetésén, ahol Moskovics Judit televíziós riporter és Radó Péter oktatáskutató ezúttal a „nőügyeket” elemezte ki Balogh Lídia, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa és Fodor Éva, a CEU professzora segítségével. (A Közös ügyeink első, a Budapest és a vidék ellentétekről szóló részét ebben a cikkben foglaltuk össze.)
De mi is az a gender, és akik ezt kutatják, mivel is foglalkoznak valójában? – fogalmazta meg Moskovics Judit az első kérdést, amire először Balogh Lídia válaszolt, aki elmondta, a gendert már nagyon sokféleképpen definiálták. A szociológusok például úgy gondolnak a nemekre, hogy azokat társadalmilag konstruálták, ami annyit tesz, hogy a nemek nem biológiailag meghatározottak, hanem a különböző társadalmakban mást és mást jelentenek.
Amikor megszületik egy kisbaba, akkor bizonyos biológiai jelek alapján kategorizálják, ám ez is bizonyos társadalmi meghatározás alapján történik, hiszen a csecsemőket másféle módokon is lehetne csoportosítani. Hogy éppen két nem van, és ezekhez a nemekhez milyen szerepeket párosítanak, azt szintén a társadalmak határozzák meg. Erre bizonyíték, hogy
ezek a szerepek nagyon sokat változtak az évek során, hiszen egészen mást jelent ma nőnek vagy férfinak lenni, mint száz évvel ezelőtt,
fogalmazott Fodor Éva.
Balogh Lídia azzal egészítette ki a meghatározást, hogy a gender kifejezés különböző szövegkörnyezetben mást és mást jelent. A társadalomtudományokban pedig két széttartó tendencia kezd kibontakozni, az egyik, amikor a nők és a férfiak a társadalomban való érvényesülését, egymáshoz való viszonyát kutatják, a másik esetben inkább a kategóriák, maga a csoportosítás kerül a vizsgálat középpontjába.
Radó Péter szerint azért fontos, hogy elválasszuk a biológiát a társadalmi nemtől, mert ezek a társadalmi egyenlőtlenségek nem biológiai különbségekből fakadnak. A társadalom konstruálja ezeket a különbségeket, amire az oktatáskutató a normann társadalmakat hozta fel példának, amelyek gender szempontból egalitáriusok voltak, egészen addig, míg fel nem vették a kereszténységet. Vagyis egy társadalmi változás hozta meg az egyenlőtlenséget.
Ezzel szemben Balogh Lídia úgy gondolja, hogy a társadalmi konstrukció nem független a biológiai valóságtól, a két nem közötti, a reprodukcióban való eltérő szerepekből fakadóan. Ezeket a különbségeket, hogy a nők szülik és szoptatják a gyerekeket, még a tudomány sem tudja eltűntetni. Azt viszont, hogy ezekre a biológiai adottságokra milyen sztereotípiák, elvárások épülnek fel, már társadalmanként, koronként eltérő lehet.
A nők és a férfiak közötti fizikai különbségek manapság esetleg a sportban vagy egyes fizikai munkák kapcsán merülnek fel, de mondjuk egy irodában, a számítógép előtt ülve ennek már nincsen jelentősége, magyarázza Fodor Éva. A társadalmi változás pedig azt is magával hozza, hogy a fizikai munkák egy részét ma már gépek végzik el, ami szintén a nemek közötti különbségek csökkenéséhez vezet. De az is sokat változott az idők során, hogy mit jelent egy nő számára a gyerekszülés. Míg ez régen a nők életének jelenős részét lefoglalta, ma már nem ez a helyzet, a társadalmi és technológiai változásoknak köszönhetően a nőknek nem kell az életük nagy részét gyerekszüléssel tölteniük.
A férfiakra és nőkre kiosztott szerepkörök terén a világ elképesztő módon változott, ennek lenyomata azonban valahogy a magyarországi oktatásban nem fedezhető fel, kezdte feszegetni a téma pedagógiai problémáját Moskovics Judit. A beszélgetés résztvevői itt olyan példákat hoztak, amelyek arra világítanak rá, hogy ebben a szegmensben is történtek változások, ma már jobban felfigyelnek arra, ha egy tanár a fiúknak kedvez inkább, ugyanakkor az is látszik, hogy a diákok nagyobb tisztelettel vannak egy férfi tanár iránt, mint egy női pedagógus esetében.
Ahol viszont erőteljesen megmutatkozik a nemek közötti eltérés, az az erőszak kérdése. Aránytalanul jobban sújtják a nőket a párkapcsolati és a szexuális erőszak következményei.
Hogy miért fontos a társadalom számára a genderrel kapcsolatos témák kutatása, arra jó példa egy Európai Bizottság által finanszírozott kutatás arról, hogy megvalósulnak-e az EU-s irányelvek a nők és férfiak közötti egyenlőség terén. Az Európai Unió számára ugyanis gazdasági érdek a nemek közötti egyenlőség, hiszen az EU gazdasága akkor marad működőképes, ha nők a szülésen túl dolgozni is tudnak, ezért fontos, hogy a nők és a férfiak egyenlőek legyenek a munkaerőpiacon és a nőket ne érje diszkrimináció a terhességük vagy az anyaságuk miatt, mondta Balogh Lídia.
Magyarországon az Alkotmányban találhatók olyan kitételek, mint az „apa férfia, anya nő” vagy „az élet a fogantatástól kezdődik”, amelyek lehetőséget nyújtanak a nők reprodukciós jogainak korlátozására, Fodor Éva szerint. Magyarország ugyan papíron remekül teljesít a család és a munka összeegyeztethetősége terén, de egy nőnek, akinek van egy négy és egy hat éves gyereke, igen szűkösök a lehetőségei arra, hogy a munkahelyén is jól tudjon teljesíteni. Magyarországon egy anyának sokkal nehezebb karriert építeni és gyerekeket nevelni, mint számos más uniós országban.
A jogi kérdés kicsit leegyszerűsíti a problémát, ezért Radó Péter azon a véleményen van, hogy ahol egyenlőtlenségeket tapasztalunk, ott kutatni kell. Oktatáskutatóként sok mindenre választ várna a gendert kutatóktól, például arra a kérdésre, hogy a lányok miért teljesítenek rendszerint jobban az iskolában? Vagy a szociális státusz hogyan függ össze a tanulási sikeresség tekintetében a társadalmi nemekkel kapcsolatban?
Ezzel kapcsolatban a kutatók azt mondták el, hogy annak ellenére, hogy 10 százalékkal több a diplomás nők aránya a munkaképes korú lakosság körében, a munkahelyi hierarchiák magas szintjein mégis több férfit találni. Az iskolákban, ahol a tanárok 80 százaléka nő, mégis az igazgatók 60 százaléka férfi. Sokkal több, mint ami elvárható lenne a tanárok arányából kiindulva.
Bár azt gondoljuk, hogy a fiúk matematikai képességei jobbak, de ez nem feltétlenül igaz. Egy kutatás szerint például Japánban és Dél-Koreában a lányok jobbak voltak matekból, viszont amikor ezen országokból Amerikába kivándorolt gyerekeinek teljesítményét vizsgálták meg, akkor a fiúk bizonyultak jobb matekosoknak. Tehát a társadalmi közeg hatása itt egyértelműen kimutatható volt. Németországban ugyan kevés nő van matematika szakon az egyetemeken, az a kevés pedig többségében lányiskolákból érkezik. Ami azt a hipotézist erősíti, hogy azokban a tantárgyakban, amelyeket bizonyos sztereotípiáknak megfelelően valamelyik nemhez párosítanak, ott segítheti a másik nem erősödését a szegregált oktatás.
Ami azért lényeges, mert az oktatás során felmerült különbségek később nagyon komoly egyenlőtlenségekként fordítódnak le a munkaerőpiacon, hangsúlyozza Fodor Éva. Elég csak megnézni egy BKK-s álláshirdetést, ahol a fotókon a férfiak sofőrök, a nők pedig irodai dolgozók. Ez a fajta szegregáció abból is következik, hogy a társadalom elképzelése szerint a fiúk matekban jók, a lányok pedig irodalomból. Ez pedig elképesztő egyenlőtlenségekhez vezet a szakértő szerint. A buszvezetők többet is keresnek, mint az irodai munkások, mert azt gondoljuk, hogy ez egy olyan szakma, amelyhez olyan képességek kellenek, amelyek csak férfiakban találhatóak meg.
Radó Péter úgy látja, hogy egyfelől valóban magasabb díjazásban részesülnek azok a munkák, amelyeket zömében férfiak végeznek, másfelől viszont az is fennáll, hogy a nők erőteljesebben koncentrálódnak a közszférában, mint a férfiak, akik inkább az üzleti, magánszférában helyezkednek el. A közszolgáltatásokban dolgozókat pedig rendszerint alulfizetik, nem csak Magyarországon, de más helyeken is.
A lányok hiába teljesítenek jobban az iskolában, utána ezt az előnyt nem tudják magasabb bérekre váltani a munkaerőpiacon, világított rá a problémára Balogh Lídia. Példa erre az „elnőiesedett” bírói pálya, mégpedig azért lett sokkal több női bíró, mert az igazságszolgáltatásban anyaként könnyebben lehet karriert építeni, mint mondjuk ügyvédként.
Ezzel ellentétben a törvényhozásban és a kormányban a nők megint csak alul vannak reprezentálva, hiába van női köztársasági elnök Magyarországon.
Bár gazdasági érdeke lenne egy országnak, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek szűköljenek, Magyarországon mégis üldözik azokat, akik a gender kutatásával foglalkoznak, hívta fel a hazai probléma súlyosságára a figyelmet Moskovics Judit. A magyar kormány szerint ez egyrészt nem is számít tudománynak, másrészt káros a „hagyományos magyar életmódra”, bármit is jelentsen ez.
Magyarországon eltörölték a gender szakokat, ilyen diplomát itt nem lehet szerezni. De Magyarország nem egyedülálló abban, hogy megkérdőjelezik a gender koncepciót, és azt hangsúlyozzák, hogy a nemek elsősorban biológiailag meghatározottak, és ennek így is kell maradnia. A gneder ma már eltávolodott attól, ahogy azt a kutatók használják, és egy politikai szlogenné vált, mondta Fodor Éva. Amit a politika és a propaganda ma a genderről állít, az nem értelmezhető a kutatók szempontjából.
Magyarországon egy olyan sajátos helyzet állt elő, hogy egyáltalán nincsen központi kommunikáció, csak politikai propaganda, aminek a gender egy újabb motívuma, véli Radó Péter. Az oktatáskutató szerint ez azért veszélyes, mert a magyar kormány a kultúrharcos propagandából csinál közpolitikát, és
ennek keretében a gendert elkezdték összemosni a woke vagy az LMBTQ fogalmakkal, illetve a „nemváltó óvodásokkal”, és mindebből egy zagyva politikai üzenetet kreáltak.
Pedig kutatások bizonyítják, hogy azok a cégek, ahol több női vezető is van, számos szempontból jobban teljesítenek. Konkrét mérhető gazdasági haszna van annak, ha a nők is vannak egy cég vezetőségében. Magyarországon a multik azok, amelyek nagy figyelmet fordítanak a nemi egyenlőségre. Ezeknél a cégeknél komoly programok vannak arra, hogy megvalósítsák a nők számára is a lehetőséget a munkahelyi előmenetelre. Tudják ugyanis azt, hogy elveszítik a lehetséges munkaerő felét, ha a nőket kizárják.
A Közös ügyeink sorozat május 17-én folytatódik a JCC Budapest – Bálint Házban, amikor is a propaganda és kommunikációs buborékok témakörbe mélyülnek el a beszélgetés résztvevői. A május 25-i sávuot éjszakáján pedig meglepetés témával várják az érdeklődőket.