A búcsú szabadsága: Heisler András pészachi üdvözlete
“Az idei lesz az utolsó Széderem a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökeként”, írja Heisler András.
Az első gyümölcsfák ebben a tavaszi hónapban, ilyenkor virágoznak. Mi kötelesek vagyunk áldást mondani rájuk. Örülni a teremtésnek, amely remélhetőleg túlél majd bennünket. Általuk folytatódik, de nélkülünk. Ez lenne az élet természetes rendje, vagy inkább az élet csodája.
Náhmánidész – a Rámbán – a spanyol aranykor misztikus gondolkodója is ezt tanítja. A csoda iránti fogékonyságot, a meglepődés, a megértés örömét, mert az, hogy élünk, egyáltalán nem magától értetődő. Kosztolányi Dezső arról írt, hogy mindannyian egy nagy ismeretlen Úr vendége vagyunk itt, a földön. Aki megérti, hogy az élet egy csodálatos ajándék, az képes kiszabadulni saját kényszerei Egyiptomából, s elindulhat önmaga szabadsága felé.
Az tud elköszönni, fájdalom nélkül, aki úgy érzi, megtette, amit meg kellett tennie, vagy legalább azt, ami tőle tellett.
Aki nem az érdekeit, hanem meggyőződéseit követte – tévedéseivel együtt. Aki nem kizárólag mások elvárásai szerint dolgozott, hanem saját belső hite szerint. Aki úgy tudja, hogy amit elrontott, azt ki fogják javítani. Ki tudják javítani, mert ahol van mód a kritikára, ott adódik lehetőség a korrekcióra is. Aki tehát szabad, amíg feladata van, szabad lesz az elválásban is – amikor mennie kell. A szabadság nem külső feltétel, hanem belső hangoltság. S végső soron ez vezeti Izraelt is a Tórához, ami úgy szabályozza életünket, hogy közben megtartja a gondolkozás teljes szabadságát.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökeként az idei lesz az utolsó Széderem. Családi szédert ülünk, négy generációval. Ez is a választás szabadságát jelenti.
Utoljára ünnepelek annak a szervezetnek a vezetőjeként, amelyikhez már édesapám is tartozott, amelyikért vezetőként dolgozott és amelynek szolgája lehettem az elmúlt tíz évben én is. Az eredményekkel teli tíz esztendő mellett talán a legfontosabb, hogy hozzájárulhattam szervezetünk kultúrájában a korrigálás képességéhez. Azaz reménykedhetem, hogy ha bármiben hibáztunk, az kijavíthatóvá válik. Hozzájárultam ahhoz, hogy senki ne lehessen bármennyi ideig a szervezet vezetője, elnöke. Mert a hibákat javítani így lehet. Új szakasza kezdődik az életemnek, s üzenem mindenkinek: nem csak első számú vezetőként lehet hasznos az ember.
A lelkiismeret szabadsága a fontos, ez kell a nyugodt búcsúzáshoz is.
Pészachkor minden zsidó számára elérkezik a szabadság, amely nekem idén a búcsút is jelenti. Az Omer-számlálás nagy önismereti útjának végén, Sávuot ünnepén már valaki más fogja vezetni a magyar vallásos zsidóság legnagyobb szervezetét. Eljött a váltás ideje, ahogy minden tavasz, minden széder este figyelmeztet rá.
Kívánok az egyelőre ismeretlen új elnöknek sikereket és bölcsességet,
hogy egy hosszú és veszélyeket rejtő úton indulhasson tovább a megígért Föld boldogsága, a Kánaán felé, tudva, hogy ő sem ér majd a küldetés végére, de talán még az ő utódai sem. Hacsak úgy nem lesz, ahogy reméljük, hacsak el nem jön az idei széderre Illés próféta, hacsak jövőre nem tényleg Jeruzsálemben ünnepelünk majd együtt – ahogy írva vagyon. Legyen így, legyen így minél előbb. Addig pedig, legyen bármennyire hosszú vagy rövid a hátralévő utunk, menjünk tovább, s időről időre adjuk át a stafétabotot.
Megtiszteltetés volt Önöket szolgálni, mindent köszönök.
Boldog ünnepet kívánok!
A cikk eredetileg a mazsihisz.hu-n jelent meg.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!