Egészen a közelmúltig az orosz volt az ukrán zsidó közösség elsődleges nyelve. Az új fordítás a közösség Oroszországgal való szakítását szimbolizálja.

Michal Stamova számára a Peszach alapszövegének ukrán nyelvre fordításának nehézségei a címmel kezdődtek.

A haggada „h” hanggal kezdődik mind héberül, mind magyarul vagy angolul. Az orosz nyelvben, amely a közelmúltig a szervezett ukrajnai zsidó élet elsődleges nyelve volt, nem volt ilyen hang, ezért a könyvet ott régóta „agada” néven ismerik.

Az ukrán nyelvben van „h” hang. De ezt a karaktert oroszul g-nek ejtik. Így sok ukrán zsidó – akik elsősorban oroszul beszélnek – Stamova fordítását „Gagadá”-nak olvassa majd.

Ennek az egyetlen hangnak az útja tükrözi annak a feladatnak a bonyolultságát, amelyet Stamova vállalt, hogy segítse a peszachot ünneplő ukrán zsidókat országuk Oroszországgal való háborújában. Stamova egyébként nyugat-ukrajnai zenetudós, aki röviddel az orosz invázió után Izraelbe menekült, majd felkérték az ukrán fordítás elkészítésére, amely az orosz hagyományokkal való kapcsolat megszakításának erőteljes szimbóluma.

Részlet az ukrán fordításból – A 4 kérdés

Stamova tudta, hogy fordítását nem a már meglévő orosz fordításra akarja alapozni, hanem az eredeti héberre és arámira. Ez nehéznek bizonyult, mert a haggada szövegének nagy része más forrásokból származik a zsidó kánonból, de ezeknek a szövegeknek az ukránra fordítása most zajlik először.

Stamova fordítása a „Szabadságunkért” alcímet kapta, és az április 5-én kezdődő peszachi ünnep előtt jelent meg az interneten. Ez egyike azoknak azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek a zsidó szövegek ukrán nyelvre fordítását célozzák.

A Chabad-Lubavics mozgalomhoz kötődő fordítók zsoltárkönyvet készítettek, és egy imakönyvön dolgoznak, céljuk pedig a Tóra teljes fordítása. Arra is törekednek, hogy lefordítsák a Jom Hasoah-hoz, vagyis a zsidó holokauszt emléknapjához kötődő újabb szöveg egy fejezetét az idei április 18-i megemlékezés előtt.

Háttér

Ukrajnában nagyon sok zsidó él, és ezeknek a fordításoknak a hiánya jól tükrözi a hely zsidóság sajátos nyelvtörténetét. Az Orosz Birodalom idején a mai Ukrajna területén élő zsidók a 19. században a jiddis mellett inkább az oroszt beszélték, mint az ukránt, mivel az ukránt a parasztság nyelveként fogták fel, és ez kevés előnyt biztosított a számukra. Ez még hangsúlyosabbá vált a második világháború és a holokauszt után, amikor a jiddis mint zsidó népnyelv hanyatlott, és az orosz lett a Szovjetunió fő nyelve. A történelem segít megmagyarázni, hogy bár az oroszul beszélő ukránok száma az elmúlt évtizedben meredeken csökkent, a zsidók miért beszéltek továbbra is túlnyomórészt oroszul.

Valójában Oroszország tavalyi Ukrajna inváziója sok orosz ajkú ukránt arra késztetett, hogy a nemzeti szolidaritás jeleként nyelvet váltson – és ez lökést adott az ukrajnai zsidó élet ukrán nyelvre fordításának.