A jeruzsálemi Jad Vasem bemutatja a Nevek könyvét, amely az intézmény által több évtizeden keresztül összegyűjtött 4,8 millió holokauszt-áldozat nevét tartalmazza.
A jom hasoa, a holokauszt izraeli emléknapjához közeledve a jeruzsálemi Jad Vasem kedden megnyitja a Nevek könyve elnevezésű kiállítását, ahol bemutatásra kerülnek a holokauszt 4,8 millió áldozatának nevei, amelyeket az intézmény 70 éves működése során gyűjtöttek össze a munkatársai. A Jad Vasem szakértőinek becslései szerint az elkövetkező években mintegy 200-300 ezer további név gyűlhet össze, ami után az arány jelentősen csökkenni fog. A szakértők úgy vélik, a számlálás körülbelül 5,1 millió névnél fog megállni, ami azt jelenti, hogy a holokauszt áldozatainak több százezer nevét soha nem fogjuk megismerni.
“A name for eternity” – Yad Vashem’s Book of Names.
The Book of Names features the names of 4,800,000 Holocaust victims currently documented and included in Yad Vashem’s Central Database of Shoah Victims’ Names.
Az évek során a kutatások becslései szerint a holokausztban meggyilkolt zsidók száma 5,8 millió és 6,2 millió közé tehető, bár a legmegbízhatóbb tanulmányok ma 5,8 millióról beszélnek. Évtizedekig a 6 milliós szám rögzült a köztudatban.
Tavaly mintegy 40 ezer új nevet sikerült azonosítani és rögzíteni az intézményben. A Jad Vasem holokauszt áldozatait összegyűjtő adatbázisában szereplő és a weboldalán elérhető nevek több évtizedes gyűjtési munkának az eredményei. A Nevek könyvének fizikai bemutatása arra szolgál, hogy a zsidó áldozatok visszakapják személyazonosságukat, hogy mindenki megismerhesse és megérinthesse a nevüket, és megértse a veszteség nagyságát.
A Jad Vasem holokauszt áldozatok névadatbázisának igazgatója, Alexander Avraham a Nevek könyve kiállítás megnyitója előtt a Ynet-nek elmondta, hogy becslése szerint a következő években további neveket találnak majd, amelyek az adatbázist továbbfejlesztik. A cél az 5,1 millió név elérése. Ettől kezdve a munka sokkal nagyobb kihívást jelent majd. „Az eredmények az évek múlásával csökkenni fognak, és lehetséges, hogy ez a szám marad, bár tudjuk, hogy a valós szám sokkal nagyobb” – mondta Avraham.
„Természetesen a holokauszt túlélői és kortársaik lassan eltávoznak, és ha haláluk előtt nem adtak le tanúvallomást vagy neveket, akkor már nem is tehetik meg. A holokauszt korszakából származó nevek dokumentálása a kelet-európai országokban rendkívül részleges. Mi kapcsolatban vagyunk számos levéltárral és testülettel, amelyek az emlékezettel és a megemlékezéssel foglalkoznak a világon, de közel vagyunk ahhoz, hogy kimerítsük ezeket a lehetőségeket.”
Minden, a holokausztban meggyilkolt zsidónak volt neve, arca és egyedi élettörténete, és nem személyazonosság nélküliek voltak, mint ahogy a nácik akarták láttatni. Még 70 év után is kötelességünk minden archívumhoz és információforráshoz eljutni, és minden követ megfordítani, hogy minden elérhető nevet megtaláljunk” – mondta Dani Dajan, a Jad Vasem elnöke.
„A gyűjtés kezdetétől fogva nehézségekbe ütközött a gyermekek nevének felkutatása, mivel sok esetben nem rögzítették, amikor családjukkal együtt meggyilkolták őket. Soha nem lesz teljes a nyilvántartásunk az összes névről, mert a nácikat szándékosan nem érdekelték bűneik rögzítése, sőt, megpróbálták eltussolni azokat. Ezért minden új név, amit sikerül felfedeznünk és rögzítenünk, egy újabb kis győzelem a nácik és segítőik felett, valamint azon kísérletük ellen, hogy eltöröljék a zsidókat a föld színéről”
– tette hozzá Avraham.
Az összes eddig megtalált név megjelenik a Nevek könyvében. A könyv tartalmazza az áldozatok nevét, születési helyét és idejét, valamint meggyilkolásuk helyszínét, amennyiben ismert. Az áldozatok nevei egy méter széles és másfél méter magas merev lapokra vannak nyomtatva, a lapok között finom fénysugárral világítják meg az információk részleteit.
A könyv hossza nagyjából nyolc méter. Óriási mérete az emberiség egésze és különösen a zsidó nép óriási kollektív veszteségét jelzi. A könyv utolsó oldalai üres lapok, amelyek azokat a neveket szimbolizálják, amelyeket még nem találtak meg, és talán soha nem is fogják megtalálni.
A könyvet egyfajta kollektív, szimbolikus sírkőnek szánják, a családtagok, hozzátartozók, ismerősök érzelmi igényét próbálják kielégíteni egy olyan fizikai és kézzelfogható hely iránt, ahol nem csak láthatjuk a neveket, de meg is érinthetjük azokat.
