100 éve született a legendás pantomimművész, aki zsidó gyerekeket mentett és a nácik ellen harcolt

Marcel Marceau először arra használta a pantomimet, hogy csendben tartsa a zsidó gyerekeket, akiknek a semleges Svájcba segített menekülni.

Marcel Mangel néven született 1923. március 22-én a franciaországi Strasbourgban, zsidó családban. Szülei Ann Werzberg Mangel és Charles Mangel, egy kóser hentes voltak. A fiatal Marcel ötéves korában fedezte fel Charlie Chaplint, amikor édesanyja elvitte moziba, és lelkes rajongójává vált. Barátait Chaplin-imitációkkal szórakoztatta, és arról álmodozott, hogy egyszer némafilmekben fog szerepelni.

Amikor Franciaország belépett a második világháborúba, a 16 évesen a családjával a franciaországi Limoges-ba menekült. Apját 1944-ben elfogták és az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan nem tért vissza. Édesanyja túlélte a holokausztot.

Öccsével Franciaország német megszállása alatt felvették a Marceau vezetéknevet, hogy ne lehessen őket zsidóként azonosítani. A nevet François Séverin Marceau-Desgraviers-re, a francia forradalom egyik tábornokára utalva választották. A két testvér csatlakozott a francia ellenálláshoz Limoges-ban, ahol zsidó gyerekek százait mentették meg a faji törvényektől és a koncentrációs táboroktól, majd Párizs felszabadítása után csatlakoztak a francia hadsereghez.

Marcel Marceau Franciaország megszállását követően először arra használta a pantomimet, hogy a zsidó gyerekeket csendben tartsa, miközben segített nekik a semleges Svájcba menekülni.

Cserkésznek álcázva magát evakuált egy kelet-franciaországi zsidó árvaházat. Azt mondta a gyerekeknek, hogy az Alpokba viszi őket nyaralni, és Svájcba vezette őket biztonságba. Háromszor tette meg a veszélyes utat, és több száz zsidó árvát mentett meg. Úgy tudta elkerülni a lebukást, hogy néma pantomimmal szórakoztatta a gyerekeket.

Phillipe Mora dokumentumfilmes, akinek édesapja Marceau mellett harcolt a francia ellenállásban, így mesélt róla:

„Marceau azért kezdett pantomimozni, hogy a menekülés közben csendben tartsa a gyerekeket. Ennek semmi köze nem volt a show-bizniszhez. Az életéért játszott.”

A szövetséges erők körében elterjedt figyelemre méltó pantomimtehetségének híre. Első nagyszabású fellépésén 1944 augusztusában, Párizs felszabadítása után 3000 amerikai katonát szórakoztatott. Később, életében nagy büszkeséggel töltötte el, hogy első kritikája az amerikai hadsereg újságjában, a Stars and Stripes-ben jelent meg. Kiváló angol, francia és német nyelvtudásának köszönhetően összekötő tisztként dolgozott George Patton tábornok alatt.

Csatlakozott Jean-Louis Barrault társulatához, és hamarosan megkapta Arlequin szerepét a Baptiste című pantomimben. Alakítása olyan elismerést váltott ki, hogy még abban az évben a Bernhardt Színházban bemutatta első mimodrámáját, a Praxitele és az aranyhalat. Az elismerés egyöntetű volt, és szilárdan megalapozta Marceau pantomimos karrierjét.

1947-ben megalkotta a Bip, a bohóc című darabot, amelyet először a párizsi Théâtre de Poche játszott. Megjelenésekor csíkos pulóvert és kopottas, virágos, cső formájú selyem operakalapot viselt. Az öltözék az élet törékenységét jelképezte, és Bip lett az alteregója, ahogyan a kis csavargó volt Charlie Chapliné. Bip kalandjai a pillangóktól az oroszlánokig, a hajóktól és vonatoktól a tánctermekig határtalanok voltak.

A következő hat évtizedben Marceau a csend művészetének világelső mestere volt. A popsztár Michael Jackson neki tulajdonította híres moonwalkjának inspirációját. 2001-ben megkapta a Wallenberg-érmet a holokauszt idején tanúsított bátorságáért. Amikor a díjat bejelentették, az emberek találgatták, hogy fog-e köszönőbeszédet. Azt válaszolta: „Soha ne szólaltass meg egy pantomimost, mert nem fogja abbahagyni”.

Le Mime Marceau

Le portrait d’un des plus grands artistes du XXe siècle, le Mime Marcel Marceau. https://www.filmsdocumentaires.com/films/5490-le-mime-marceau

Marcel Marceau a franciaországi Cahors versenypályáján halt meg 2007. szeptember 22-én, ami történetesen jom kipurra esett, 84 éves korában. Temetési szertartásán Mozart 21. zongoraversenyének második tételét játszották, amelyet Marceau sokáig pantomimműsorának kísérőzenéjeként használt, valamint Bach 5. csellószvitjét.

Marcel Marceau-t a párizsi Père Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra. (The Librarians, az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogja)