Reményt ad, hogy a zsidó közösség itt van, hogy támogasson minket, menekülteket

Andrij szinte az ukrajnai krízis kezdete óta a JCC Budapest – Bálint Ház adományboltjában segédkezik. A háború egy éves évfordulója alkalmából mesélte el történetét.

Az ukrán Andrij a Bálint Ház csapatát erősíti szinte a krízis eleje óta. Mivel ma pont egy évvel ezelőtt rohanta le Oroszország Ukrajnát, ezért úgy gondolták, bemutatják, hogy ki az, aki minden nap tartja a frontot a Bálint Ház Charity Shopjában:

„A nevem Andrij Szljuszarev, és az ukrán fővárostól, Kijevtől 10 kilométerre fekvő Bojarka városban születtem és nőttem fel.

Számviteli és könyvvizsgálói diplomát szereztem, és egy nyugdíjalapnál dolgoztam, ahol az ellenőrzési részleg vezetői pozíciójáig jutottam. Két év ottani munka után otthagytam az alapot, és testvéremmel, Szerhijjel közösen létrehoztunk egy mérnöki szolgáltatásokat nyújtó céget építőipari vállalatok számára.

Szabadidőmben szerettem hegyi kerékpározni és utazni, gyakran jártam Ukrajna hegyvidékein (Kárpátok és Krím) és tengerein. 2022. február 19-én barátommal együtt elhagytuk Kijevet, hogy síelni menjünk az Alpokba. Február 24-én hajnali 4 óra körül kitört a háború Ukrajnában.

Eleinte nem teljesen értettem, mi történik, ezért hazatelefonáltam, és egyértelmű választ kaptam a családomtól: ne térj haza. Ezután felhívtam az unokatestvéremet, aki Budapesten él, és megkérdeztem, hogy maradhatnék-e náluk.

Február 25-én részt vettem egy sábáton a Bálint Házban, ahol elmondták, hogy egy közeli szállodában önkéntes munkalehetőség van a zsidó menekültek megsegítésére. Azóta a Bálint Házzal dolgozom, és a menekülteket segítő csapat tagja vagyok.

A zsidó értékek szinte kötelezővé teszik, hogy segítsünk

A legörömtelibb, ugyanakkor a legszomorúbb pillanatok közé tartoznak a jótékonysági akcióink.

Gyakran látom a szomorúságot az érkezők szemében, de a remény szikráját is, tudva, hogy a zsidó közösség itt van, hogy támogasson minket, menekülteket.

A sporton, a programokon és a táncon keresztül különböző lehetőségek nyíltak számunkra, hogy baráti közösséget hozzunk létre itt Budapesten.

Bár a jövőm még mindig bizonytalan, most már több reményt érzek, hogy talán az Egyesült Államokba vagy Kanadába mehetek. Addig is tudom, hogy továbbra is támogatni fogom menekült társaimat itt Budapesten és a rokonaimat otthon, Ukrajnában, ahogy csak tudom.”