A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2022-ben kezdte meg az izraeli magyar diaszpóra kutatását.
A Skanzen szakmai együttműködést alakított ki a Zefatban működő Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumával és annak vezetőjével, Ron Lustiggal – idézte fel az előzményeket Sári Zsolt, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum általános főigazgató-helyettese. Az ő közreműködésével kezdték meg a kutatást az ország északi részén lévő Parod kibucban, amely Zefattól (Cfat) mintegy 15 kilométerre található.

Az együttműködés keretében egy magyar alapítású kibuc egyik épületét kívánják áttelepíteni.

A Skanzen területén újraépülő házban a második világháború, a holokauszt borzalmai után kivándorolt magyar zsidók életmódját mutatják majd be.

„A kibucot Magyarországról Izraelbe bevándorolt holokauszttúlélők alapították 1949-ben, s ma is virágzó helység, sok fiatal családdal” – mondta Sári Zsolt.

A kiválasztott – de már korábban bontásra ítélt – épület egy betonalapon álló, deszkafalú, cseréppel fedett építmény, amely másodikként épült meg a kibucban. Az egyszerű épületet az 1960-as évek elején bővítették, s ekkor alakították ki két beugró hozzátoldásával a mosdókat. A faépítmény évtizedeken keresztül gyerekházként működött, később különböző funkciókat látott el. A teljes bezárása előtt fodrászüzlet volt benne. Jelenleg megkezdődött az épület szakszerű bontása, írja a kultura.hu.

Az 1920-as évek elejétől a 1980-as évek végéig az erec izraeli kibucok ideológiájának egyik legfontosabb része volt az úgynevezett közös nevelés, amelynek lényege az egyenlő esélyek biztosítása volt minden gyerek számára – magyarázta Sári Zsolt, a projekt kurátora.

A kibucok gyerekházai – melyekben a gyerekek csecsemőkoruktól serdülőkorukig éltek – a közös nevelés jelképei lettek. A gyerekek nevelése az egész kibuc közösségének feladata volt. A gyerekházakat a kibuc legbiztonságosabb területére, házakkal körülvéve helyezték el.