Egy 102 évet élt magyar holokauszttúlélő: a nyugalom a hosszú élet titka

A budapesti gettót túlélő Hedvig néni sorsa összefonódik a Dohány utca 94-ben található ház történetével, mint ahogy az a Kaiser család életének is több évtizeden át meghatározó helyszíne volt. A város életében szinte láthatatlan épület rengeteg emberi sorsot rejt magában. Kaiser B. György írása.

A Dohány utca régebben Tabakmacher Gasse, azaz Dohánykészítő utca volt, míg 1817-ben Tabakgasse, 1850-től egy részén végül 1874-től teljes jelenlegi hosszában Dohány utca lett.

Amikor Kaiser Sámuel dédapám és felesége, a Gyöngyösről származó Teven Vilma dédanyám a Vág melletti Szeredről 1890 táján nyolc gyerekkel Hatvanba települt, már épület állott a mai Dohány utcai ház helyén.

Dédapámék költözésében szerepet játszhatott a főváros közelsége, a jobb megélhetés és gyerekeik iskoláztatása, hiszen két fiuk, Oszkár és Hugó Budapesten, az 1889-ben alapított VII. kerületi nyilvános polgári fiúiskolába jártak 1891-1894 között. Az iskola a mostani Kazinczy utca 3. alatti bérházban kezdte el működését, itt tanult a két fiú is.

Oszkár kereskedelmi akadémista lett, később építőmester vizsgát tett, míg Hugó a Magyar Királyi Felső Ipariskola építőipari tagozatán végzett, majd 1904-ben már ő is építőmester. A századeleji konjunktúrában építési vállalkozóként dolgoztak, és a kerületben közreműködtek a Hernád u. 22. valamint a Huszár u. 10. szám alatti bérházak építésében. A kerületen kívül további épületek is a nevükhöz köthetők, így a két fiú feltett néhány pixelt Pest, de elsősorban Erzsébetváros arcképére.

Mindketten tervezői és 1914-től egy ideig tulajdonosai a Dohány u. 94. szám alatti lakóépületnek. Építtetőként Hugó van feltüntetve.

Az épület szecessziós jegyeket mutat a korabeli bérházak visszatérő elemével, a három zárt erkéllyel, de a főbejárat oromzata az 1910-es években újraéledő klasszicizálás jele. A korabeli szokásoknak megfelelően az utcafronton nagyobb polgári lakások, míg a ház hátsó frontján a függő folyosókról megközelíthető szoba-konyhás bérlakások voltak. A homlokzatot a háborús sérüléseket eltakaró jellegtelen burkolattal fedték a II. világháború után. Milyen lehetett eredeti állapotában?

Az I. világháború kitörésekor népfelkelőként, azaz önkéntesként először Oszkár vonul be, ám 1915 áprilisában belehal háborús sérüléseibe. Ebben a hónapban Hugó is bevonul, és a háború végéig műszaki tisztként szolgál, ezért Koronás Arany Érdemkereszt a Vitézségi Érem szalagján kitüntetést kap. Oszkár tulajdonrészét dédanyám örököli, akinek halála után 1916 novemberében Hugóra száll a ház tulajdonjoga, akivel testvérei, Hedvig, Blanka, Adél, Margit, Dávid és Frida vélhetőleg osztályos egyezséget kötöttek, azonban lehetőségük maradt a ház használatára. A Kalocsára férjhez ment Frida kivételével mindegyiküknek köze lett a házhoz.

Itt lakott Margit és 1939-ben bekövetkezett haláláig Blanka. Adél, Imre fiával, itt élte túl a vészkorszakot, de másik három gyermeke 1944 novemberében innen „tűnt el”, és itt élte utolsó éveit 1946-ban bekövetkezett haláláig Dávid nagyapám is, aki a zsidó törvényekig apja nyomdokaiban Hatvanban sörnagykereskedő és kocsmáros. Ide tér vissza a munkaszolgálatból apám, Kaiser György, miután megszökött Borból és harcolt a jugoszláv partizánok oldalán.

Hedvig életének 40 éve kötődik ehhez a házhoz. 1905-ben Hatvanban férjhez megy Darvas Lipóthoz, akivel Újpesten kezdik meg közös életüket. Lipót üzletemberként nem volt sikeres. Prudens kereskedés helyett 1909-ben eladta a nagykereskedőtől bizományba kapott áruval megrakott üzletét, majd felesége nevére Rákospalotán üzletet nyitott. Újpesten születik István és György fiuk. Ezután Ercsibe költöztek, ahol 1909-ben világra jön Imre, de 1911-ben már ismét Hatvanban élnek, vélhetőleg Hedvig atyjának, azaz dédapámnak oltalma alatt, ahol 1911-ben Lajos fiuk születik. 1914-ben Lipót, Hedvig férje önkéntesként bevonul, ahonnan sebesülése miatt leszerel. Ez a sebesülés hozzájárul korai halálához.

A budapesti ház elkészülte után Hedvig a gyerekeivel a Dohány utcai házba költözik, és 1915-ben Hugó bevonulásakor közjegyző előtt felhatalmazást kap a ház gondnoki teendőinek ellátására, a lakbérek beszedésére. Ekkortól tulajdonképpen házmestere annak a háznak, melynek testvérei, Hugó és Oszkár a tulajdonosai.

1915 januárban már ide születik Magda lánya, majd innen temeti el György fiát, aki 1922-ben 14 évesen tüdőbajban meghal. (A zsidó hagyományok szerint nem illett élő személy után elnevezni az újszülöttet, ezért okkal feltételezhető, hogy a korán elhalt fiúra emlékezve két évvel később született apámat Györgynek nevezik el. Születésemkor anyám rám testálta e nevet, mintegy semmibe véve, bizonyosan nem is ismerve a zsidó szokásokat. Pár évvel ezelőtt a családomat kutatva döbbenten néztem az adatokat, hiszen elsőszülött fiam születésekor még mit sem tudtam Dávid nagyapámról és a zsidó névadási hagyományokról, sőt, a származásomról sem, a fiamat mégis Dávidnak neveztem el. Működött az isteni sugallat, a ruách hákodes?)

Darvas Lipót 1923-ban meghal szervi szívbajban, így Hedvig egyedül marad négy gyerekkel. Felneveli őket, Magdát férjhez adja.

A háború alatt mindhárom fia munkaszolgálatosként elpusztul és Magda lányát Dachauba deportálják.

 Bár a Dohány utca 94. csillagos ház volt, Hedvig 1944-ben megjárja a gettót, és ekkor közel áll ahhoz, hogy véget vessen az életének.

Magda csodával határos módon életben marad és visszatér, de férje 1943 januárjában a keleti fronton tűnik el, három sógorával és sokezer munkaszolgálatos társával együtt.

            A háború után Hedvig Magda lányával és annak második férjével hármasban már nem jogosultak a nagy, második emeleti lakásra, de az ötödik emeleti kétszobás házmesterlakásra még igen, ahol Hedvig 80 éves koráig laknak.

Hedvig 102 évet élt. Századik születésnapján az akkori tanácselnök helyettes és a Hazafias Népfront munkatársa köszöntötték. A riporter kérdésére, mi a hosszú élet titka, azt válaszolta, a nyugodt élet.