Kisiskolás korában lefekvés után azzal szórakoztatta magát, hogy sokszor kiszámolta, egy nap hány másodpercből áll. Elmondása alapján ezt azért találta szórakoztatónak, mert mindig más eredmény jött ki.

Teller Ede Budapesten született 1908. január 15-én. Édesapja jónevű ügyvéd volt, ezért a család megengedhette, hogy fiuk neves gimnáziumban tanuljon, 1925-ben kitűnő érettségi bizonyítványt szerzett, majd Budapesten és Németországban tanult kémiát és matematikát. A termonukleáris folyamatokkal kapcsolatos kutatásai miatt sokan a hidrogénbomba atyjaként ismerik.

Teller Ede hároméves korági nem beszélt, de ezt az elmaradását hamar feledtette. Szeretett fejben számolni, kisiskolás korában lefekvés után azzal szórakoztatta magát, hogy sokszor kiszámolta, egy nap hány másodpercből áll. Elmondása alapján ezt azért találta szórakoztatónak, mert mindig más eredmény jött ki.

Gimnazista éveiben ismerkedett meg a szintén briliáns elméjű kollégáival és barátaival: Neumann Jánossal, Szilárd Leóval és Wigner Jenővel. 1928 őszén már a Lipcsei Egyetemen tanult, itt megírta Az ionizált hidrogénmolekula gerjesztett állapotairól című doktori értekezését. Rövid angliai kitérő után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ott a George Washington Egyetemen oktatott kvantummechanikát.

1939-ben Teller egy elméleti fizikai konferenciát szervezett, melyen Niels Bohr bejelentette a maghasadás felfedezését. Az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás után felgyorsultak az események. Teller és az olasz Enrico Fermi együtt dolgoztak a chicagoi atomreaktor megalkotásán,

Fermi ekkor kérdezte meg Tellertől, hogy lehet-e atombombával termonukleáris folyamatot előidézni. A kérdésre Teller Ede nemleges választ adott, de innentől kezdve nagyon foglalkoztatta ez a kérdés.

1942-ben, miután Chicagoban sikeresen beindult az atomreaktor, meghívást kapott a Manhattan tervben résztvevő tudósok körébe.

Céljuk az volt, hogy még Németország előtt sikerüljön megalkotniuk a hidrogénbombát. Hirosima bombázása azonban megrendítette a Los Alamos-i tudósokat, ezért leálltak a kutatással.

A szünet egészen 1949-ig tartott, ekkor Truman elnök felszólította a tudósokat, hogy folytassák a munkálatokat, hiszen a Szovjetunió végrehajtotta az első kísérleti atomrobbantást. Ekkor már Teller Ede vezetésével zajlottak a kutatások, de a munka sikeressége elmaradt a szünet előttitől, mivel a második világháború hatására egy másik kutatócsoportot kellett szervezni, akik nem tudtak olyan hatékonyan együtt dolgozni. Végül két elmélet született, Stanisław Ulam szerint az atombomba mechanikus lökéshullámát kell felhasználni a fúziós töltet sűrítésére és a robbanás létrehozására. Teller úgy vélte, hogy az atombombából létrejövő sugárzás kell a sűrítéshez és a robbanás előidézésére. Végül ezt a két elméletet ötvözték és létrejött a Teller-Ulam konfigurációként ismert megoldás, létrehozták a hidrogénbombát.

A Los Alamosban megalkotott első töltetet 1951 májusában, a Csendes-óceánon, Ewington szigetén robbantották fel. A sziget ma már senki nem találhatja meg, mivel megsemmisült a robbantásban.

Ronald Reagen amerikai elnök 1982-ben Teller Edének átadta a Nemzeti Tudományos Érem kitüntetést. 1990-ben, ötvennégy év után visszatért Magyarországra, haláláig minden évben hazalátogatott.

1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrendet, majd elsőként megkapta 1998-ban a Magyarság Hírnevéért kitüntetést. 2003-ban, életének 95. évében hunyt el a kaliforniai Stanfordban.