A börtönben Karim Younis jelentős személyiséggé vált, politikai műveket írt, és megállapodásokat követelt Izraellel.
40 év börtön után szabadon engedték az Izrael által leghosszabb ideig fogva tartott palesztin foglyot – írja a BBC. Karim Younis-t 1983-ban ítélték el egy izraeli katona, Avi Bromberg 1979-es elrablásáért és meggyilkolásáért a megszállt Golán-fennsíkon.
A börtönben jelentős személyiséggé vált, politikai műveket írt, és megállapodásokat követelt Izraellel. Younis-nak izraeli állampolgársága van, de az izraeli belügyminiszter annak visszavonására szólított fel.
Aryeh Deri egy ombudsmannak azt mondta, hogy ez fontos üzenet lenne azoknak, akik „a terrorcselekmények elkövetésének szimbólumává váltak”.
Mahmúd Abbász palesztin elnök szerint Younis „a palesztin nép és a világ szabad népei számára az állhatatosság szimbóluma”.
Karim Younis barátok és rajongók körében a szabadulása után
Az izraeli sajtó arról számolt be, hogy Younist csütörtökön, még hajnal előtt engedték szabadon a közép-izraeli Raanana városában anélkül, hogy családját értesítették volna, hogy megelőzzék az ünneplést. Később rokonok és barátok köszöntötték szülőfalujában, az észak-izraeli Arában, ahol a rendőrség Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter utasítására figyelemmel kíséri a fogadtatását.
A miniszter arról tweetelt, gondoskodni fog arról, hogy az ilyen embereket csak „megalázva” engedjék ki a börtönből, amíg az új jobboldali kormány el nem fogadja a terroristákra halálbüntetést kiszabó törvényt.
„Nagyon büszke vagyok arra, hogy egyike vagyok azoknak, akik áldozatot hoztak Palesztináért, és készek voltunk még több áldozatot hozni Palesztina ügyéért” – mondta Younis.
Szabadulása előtt azt írta, hogy szomorúságot érez a palesztin rabok miatt, akik vele ellentétben maradnak a börtönben. Közéjük tartozik unokatestvére, Maher Younis is, akit ugyanezért az emberrablásért és gyilkosságért ítéltek el, és akit várhatóan még ebben a hónapban szabadlábra helyeznek.
Avi Bromberg nővére, Adah kedden az Izrael Hayom című újságnak azt mondta, hogy „elképzelhetetlen, hogy ilyen emberek közöttünk járjanak, nevessenek és szórakozzanak”.
