Hogy milyen apa volt József, arról nem beszél a Biblia, de azok az események és apró jelek, ahol a nevét említik, azt bizonyítják, hogy mindent megtett, amit a korban egy gondos apának tennie kell. Sőt, annál jóval többet is. A wmn.hu írását ajánljuk.
Ez a hozzáállás eleve meghaladta a saját korát, mivel akkoriban a vérségi kapcsolatok, és a leszármazás döntőnek számított. Főleg az elsőszülöttségi jog, ami kifejezett privilégiumokat biztosított. Az adoptált gyermek valójában csak akkor volt olyan státuszban, mint a vér szerinti leszármazottak, ha a szülőnek valamiért nem születtek saját gyermekei. Egyébként lehet, hogy megtűrték a fattyút a családban, de leginkább szolgaként kezelték, és amint elérte a felnőttséget, tehát 12 éves korában kiadták az útját.
Józsefnek pedig több fia is született Máriától, mégis úgy nevelte Jézust, mintha elsőszülöttje lenne.
Az apai elfogadás első momentuma, amit lényegében nem bont ki a Biblia, hanem tényként kezel, a névadás. Ám ez egy jelentős mozzanat, ami az apa kötelessége volt. A névadással saját fiaként ismerte el a családfő a gyermeket. Jézus esetében ez gyakorlatilag adoptálást jelentett. Ráadásul az apa joga volt a névválasztás. József pedig azt a nevet adta a gyermeknek, amit az angyal Máriának mondott, és neki is megüzent, ezzel jelezve, hogy elfogadja Jézus Isten fiúi mivoltát.
A nevelőapja mentette meg a csecsemő Jézust, különben megölték volna Heródes katonái a betlehemi gyermekgyilkosság során (Mt2,13kk), ha József – megint csak egy álombeli figyelmeztetésre hallgatva – fel nem pakolja a családot és el nem menekülnek Egyiptomba.
Menekültnek lenni ma sem egyszerű, de abban a korban, ha lehet, még nehezebb volt. József mégis vállalta az életveszélyt, és azt is, hogy akár rabszolgasorsra is juthat, ami gyakran megesett akkoriban a menekültekkel, csakhogy mentse a fiút, akit sajátjának tekintett.
A teljes cikk itt olvasható:
https://wmn.hu/kult/59086-miert-volt-jo-fej-jozsef-jezus-neveloapja
