Egy genetikai kutatásban a középkorban élt németországi zsidók DNS-ét elemezték.
Egy nemzetközi kutatócsoport fogakból származó DNS-t vizsgálva tekintett bele a németországi Erfurtban egykor virágzó középkori askenázi zsidó közösség életébe. A Cell című folyóiratban közölt eredmények azt mutatják, hogy az erfurti zsidó közösség genetikailag sokszínűbb volt, mint a mai askenázi zsidók.
A mai zsidók mintegy felét askenázi zsidóként azonosítják, ami azt jelenti, hogy Közép- vagy Kelet-Európában élő zsidóktól származnak. A kifejezést eredetileg a 10. században Németországban, a Rajna-vidéken letelepedett zsidók egy különálló kulturális csoportjának meghatározására használták. A sok spekuláció ellenére számos hiányosság van eredetük és a második évezred során bekövetkezett demográfiai változások megértésében.
„Ma, ha összehasonlítjuk az Egyesült Államokban és Izraelben az askenázi zsidókat, genetikailag nagyon hasonlóak, szinte ugyanannak a népességnek tűnnek, függetlenül attól, hogy hol élnek”
– mondta a tanulmány társszerzője, Shai Carmi genetikus, a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora. A mai genetikai hasonlósággal ellentétben azonban kiderült, hogy 600 évvel ezelőtt ez a közösség lényegesen sokszínűbb volt.
A középkori Erfurtból származó 33 askenázi zsidó DNS-ét vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy a közösséget két csoportra lehet osztani. Az egyik inkább a közel-keleti népességből származó egyénekhez, a másik pedig az európai népességhez köthető, beleértve valószínűleg a keletről Erfurtba bevándoroltakat is. Az eredmények arra utalnak, hogy a középkori Erfurtban legalább két, genetikailag különböző csoport létezett. Ez a genetikai változatosság azonban a modern askenázi zsidóknál már nem létezik.
Az erfurti középkori zsidó közösség a 11. és a 15. század között létezett, egy 1349-es mészárlást követő rövid szünetet leszámítva. Egy időben nagyon virágzó közösség volt, Németország egyik legnagyobbja. A zsidók 1454-es kiűzését követően a zsidó temetőre egy magtárat építettek. 2013-ban pedig a város engedélyezte, hogy parkolóvá alakítsák át a területet. Ehhez azonban további építkezésekre és régészeti mentőfeltárásra volt szükség.
„A célunk az volt, hogy az askenázi zsidóság korai történelmével kapcsolatos ismereteinkben meglévő hiányosságokat az ősi DNS-adatok segítségével pótoljuk”
– magyarázta Carmi. Míg az ősi DNS-adatok hatékony eszközt jelentenek a történelmi demográfiai következtetések levonásához, ősi zsidó DNS-adatokhoz nehéz hozzájutni, mivel a zsidó vallási törvények a legtöbb esetben tiltják a halottak háborgatását.
A helyi németországi zsidó közösség jóváhagyásának köszönhetően a kutatócsoport levált fogakat gyűjthetett a 14. századi erfurti zsidó temetőben talált maradványokból, ahol a régészeti mentő ásatásokat végezték.
A kutatók azt is felfedezték, hogy az alapítói esemény (amikor egy nagy létszámú populációból kiválik egy kisebb csoport és új népességet alapít), amely hatására ma minden askenázi zsidó egy kis populáció leszármazottja, a 14. század előtt történt. A mitokondriális DNS-t, az anyától örökölt genetikai anyagot elemezve például arra jöttek rá, hogy az erfurtiak egyharmada, akiktől mintát vettek, osztozik egy bizonyos szekvencián. Az eredmények arra utalnak, hogy a korai askenázi zsidó népesség olyan kicsi volt, hogy a vizsgálat alanyait képező erfurtiak egyharmada egyetlen nőtől származott anyai ágon.
Az erfurti mintákban legalább nyolc olyan betegséget okozó genetikai mutációt is azonosítottak, amely a mai askenázi zsidóknál gyakori, de más populációkban ritka – ez az askenázi zsidó alapítói esemény jellemzője.
„A zsidók Európában vallási kisebbségnek számítottak, amely társadalmilag elkülönült, és időszakos üldöztetésnek voltak kitéve” – ismertette David Reich, a tanulmány egy másik társszerzője a Harvard Egyetemről. Bár az antiszemita erőszak 1349-ben gyakorlatilag kiirtotta Erfurt zsidó közösségét, a zsidók öt évvel később visszatértek, és Németország egyik legnagyobb zsidó közösségévé váltak. „Munkánk közvetlen betekintést nyújt ennek a közösségnek a szerkezetébe.”
A kutatócsoport úgy véli, hogy a mostani tanulmány segít megteremteni a zsidók DNS vizsgálatának etikai alapjait. Számos kérdés ugyanis továbbra is megválaszolatlan maradt, például az, hogy a középkori askenázi zsidó közösségek hogyan differenciálódtak genetikailag, hogyan viszonyultak a korai askenázi zsidók a szefárd zsidókhoz, valamint hogyan viszonyulnak a modern zsidók az ókori Júdeából származókhoz.
Bár ez az eddigi legnagyobb középkori zsidó DNS-vizsgálat, csupán egyetlen temetőre és egy időszakra korlátozódik. Ennek ellenére sikerült eddig ismeretlen genetikai alcsoportokat kimutatni a középkori askenázi zsidók körében. A kutatók remélik, hogy tanulmányuk megnyitja az utat más helyszínekről származó minták jövőbeni elemzése előtt, beleértve az ókorból származó mintákat is, hogy folytathassák a zsidó történelem összefüggéseinek feltárását.
„Ez a tanulmány egyúttal mintát ad arra, hogy a modern és a középkori DNS-adatok együttes elemzése hogyan világíthat rá a múltra”
– zárta gondolatait Reich. „Az ehhez hasonló tanulmányok nemcsak a zsidó történelem, hanem bármely népesség történetének megértéséhez nagy ígéretet hordoznak.” (Phys.org)
