A finn zsidókat nem érte bántódás a második világháború alatt, sőt még harcoltak is a Harmadik Birodalomért. Az okok egy még félelmetesebb közös ellenségben keresendők.
1939 november 30-án, miközben a világ Lengyelország német lerohanására figyelt, a Szovjetunió váratlan nagyszabású támadást indított Finnország ellen – Sztálin célja a katonai akcióval a korábban 110 éven keresztül az Orosz Birodalomhoz tartozó ország bekebelezése volt.
A téli háborúnak nevezett konfliktusban a Vörös Hadsereg 1 millió gépfegyverrel felszerelt katonát, 3000 tankot és 3800 repülőgépet vetett be a finnek ellen, akik mindössze 250 ezer fővel, 30 harckocsival és 130 repülővel szálltak szembe az invázióval – mindenki gyors és masszív szovjet győzelemre számított, a létszámban, felszereltségben és technikai fejlettségben is jócskán alulmaradt finnek azonban meglepetésre szívósan ellenálltak, és megszorongatták az ellenséget. A szovjeteket meglepték a jeges, fagyos Finnországban tapasztalt éghajlati és földrajzi körülmények, ellátási hiánnyal küzdöttek, a sztálini tisztogatások során eltávolított katonai vezérkar helyett pedig frissen végzett, tapasztalatlan parancsnokok irányították a hadműveletet.
A harcoknak végül az 1940 márciusában megkötött moszkvai béke vetett véget, melyben Finnország lemondott területe kb. 10 százalékáról, köztük Karéliáról.
1941 júliusában a finnek megállapodtak Hitlerrel: a németek felszereléssel és értékes hadianyagokkal látták el, illetve saját egységeikkel segítették a finneket, akik cserébe megnyitották előttük az utat Karélián keresztül Leningrádba, írja a divany.hu.
Az ekkor mintegy 3,5 milliós Finnország lakosságának elenyésző része, összesen kb. 2300 fő volt zsidó származású és vallású, akiknek többsége finn területeken letelepedett cári orosz katonák leszármazottja volt.
A Szovjetunió elleni háború idején mintegy egy hetedüket, 300 személyt – férfiakat és nőket egyaránt – soroztak be a finn hadseregbe, akiknek a náci Németország csapataival együtt kellett harcolniuk a fronton; a Wehrmacht katonái egyáltalán nem tiltakoztak ez ellen, sőt, még vallásuk és szokásaik gyakorlásában sem korlátozták zsidó szövetségeseiket.
A finn zsidó katonák úgy fogták fel a kelletlen szövetséget, mint kényszerű, de sajnos elkerülhetetlen dolgot, a közös ellenséggel szembeni összefogást; emellett többségük egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy a Német Birodalom mindeközben szisztematikus tömeggyilkosságok sorozatát követi el a kontinens más részein, zsidók és más alacsonyabb rendűnek tekintett népcsoportok millióit küldve a halálba.
