Hermann Göring, a Harmadik Birodalom második emberéről mindenki hallott már, az viszont kevésbé közismert, hogy a főnáci öccse, Albert számos üldözöttet mentett meg – Magyarországon is otthonosan mozgott, sőt ő maga is zsidó volt.
Albertnek és Hermannak már az 1923-as „sörpuccs” idején eltérő véleményük volt Adolf Hitlerről. De nemcsak nézeteik tértek el, az apjuk is más volt. Hermanné a mai Namíbiában, majd Haitin volt diplomata. Alberté minden valószínűség szerint egy tehetős zsidó orvos, a lovagi címmel is büszkélkedő, vagyonos Hermann von Epenstein volt, aki az idős családfőt, Heinrich Göringet – úgy másfél évtizeden át – asztalnál-ágyban „helyettesítette”. Kastélyaiban luxuskörülmények között nevelkedtek Frau Göring lányai és fiai.
Albert feltűnően hasonlított zsidó keresztapjára, és a főnáci vezérrel, Hermann Göringgel homlokegyenest ellenkező politikai nézeteket vallott. Ennek ellenére Albert kapta meg a bekebelezett csehországi Škoda Művek exportfőnöki posztját. Ez a jól fizető állás megnövelte Albert Göring mozgásterét. Kortanúk szerint Albert segített apróbb szabotázsakciók eltussolásában, okirat-hamisításban. A Gestapo tudott a tevékenységéről, de Hermann megvédte a testvérét a büntetéstől.
A hitleri rezsim összeomlása után Hermann Göringet kötél általi halálra ítélte a nürnbergi törvényszék 1946 őszén. Az ex-marsall az akasztás előtti napon szétharapott egy ciánkálikapszulát. Albert húsz évvel élte túl hírhedt bátyját. Noha Bajorországban őt is kihallgatták a bírák, Nürnbergben akadt elég megmentett ember, aki tanúskodott mellette. De a családneve az NSZK-ban élete végéig teher maradt a számára. Munkanélküliként, szegényen halt meg Münchenben, 1966-ban.
