Jónás Etelka cigány értelmiségiként az OR-ZSÉ-n végzett. Egyetemi évei alatt sok hasonlóságot fedezett fel a zsidó kultúra és a roma kultúra között. Jelenleg szociális munkásként dolgozik.

A cedaka, a társadalmi igazságosság, a zsidó értékek mindig fontos alapja volt az OR-ZSE társadalomtudományi képzésének, ahol többek között cigány diákok is sikeresen végeztek az elmúlt években. A befogadás pedig közelebb hozta egymáshoz a különböző háttérből származó embereket. Háromrészes sorozatunkban két végzett és egy másodéves hallgatót mutatunk be, akik mesélnek az életükről, munkájukról. Mindhárom volt és jelenlegi hallgató is vállalja a cigányságát.

Jónás Etelka cigány értelmiségi pályafutása figyelemre méltó. Előadásokat is tart a cigányság helyzetéről a mai Magyarországon.

„Egy szabolcsi kis faluban éltünk, aminek Olcsva a neve. Onnan költöztünk fel Budapestre, hogy tudjunk tovább tanulni, a nővérem itt kezdte el a főiskolát, én a középiskolát.

Mivel egy leszakadt térségben nőttünk fel, ahonnan az emberek nem igazán tudtak kitörni, így természetes lett mind a hármunknál, hogy a szociális területet választjuk.

Nekünk szerencsénk volt a családi háttér miatt, de sajnos a többségnek nem. Így kezdtem el gyerekekkel dolgozni, először civil alapítványokban.

Az OR-ZSE-n sokat tanultam és jó eredményekkel végeztem. Nagyon fontos volt számomra, hogy személyes kapcsolatunk volt a tanárokkal, nagyon odafigyeltek ránk.

Diploma után pár hónapot a hajléktalan ellátás területén dolgoztam. Ezután a budapesti Józsefváros Magdolna negyedében található önkormányzati fenntartású Kesztyűgyár Közösségi Házban kezdtem dolgozni, mint közösségi szociális munkás, és 2021-ben pedig a Közösségi Ház által működtetett tanodának lettem a szakmai vezetője egy évig. Itt több általános-, illetve középiskolás tanuló fejlesztheti magát a jobb tanulmányi eredmény elérése érdekében, valamint képességeinek, tehetségének kibontakoztatásában. Célunk elsősorban azoknak a képességeknek, készségeknek a fejlesztése, melyek segíti a hátrányos helyzetű fiatalok a sikeres iskolai pályafutását.

Ezután egy óvodai de-szegregációs programban segítettem 2-3 hónapot. Az ukrán-orosz válság kirobbanása után egy menekült szállón is dolgozni kezdtem.

Az OR-ZSE-n a gyakorlati tapasztalatok mellett rengeteg elméleti tudást is kaptunk.

Nagyon különleges volt számomra, hogy a tanárok lehetővé tették az eszmecserét, a vitát, és így ténylegesen tudtunk tanulni. Tehát ha valamiben mondjuk nem értettünk egyet vagy más nézőpontot hoztunk be, azt nyugodtan kifejthettük, mert volt terünk rá. Az oktatók is nyitottak voltak ránk.

Ezen kívül sok hasonlóságot fedeztem fel a zsidó kultúra és a roma kultúra között. Nem feltétlenül tudok a vallási útmutatásokkal minden szempontból azonosulni, de a zsidó kultúrának ez a része sem volt idegen a számomra.”

A cikk a MAZSÖK támogatásával készült.

Az előző történet itt olvasható: