Marc Chagall volt a múlt század nagy újító festői közt az egyik legnépszerűbb, aki irányzatokhoz nem sorolható képein a jelenségek helyett azok emlékképét ábrázolta, álomszerű témáit gazdag színekkel és könnyed stílusban jelenítette meg.
Moise Segal néven egy vallásos vityebszki zsidó családban született 1887. július 7-én. A zsidó iskola, majd a helyi orosz gimnázium után egy helyi műhelyben, később Szentpéterváron képezte magát. Egy pártfogója segítségével 1910-ben Párizsba utazott, ahol avantgárd költők és festők társaságába került, erősen hatott rá a kubizmus.
Itt kezdett élénkebb színeket használni, és egyre komplexebb művein szétszórt, montázsszerű motívumok jelezték: a művész álmainak belső terét látjuk. Képzeletének fő forrása a gyermekkor, a képek jiddis tréfát, orosz tündérmesét vagy zenés színdarabot idéznek. 1914-ben a berlini Der Sturm galériában nyílt meg első saját tárlata, művei erősen hatottak a német expresszionistákra.
Vityebszkbe hazatérve viszonylag realista képeket festett, 1915-ben elvette egy kereskedő lányát. 1917-ben üdvözölte a forradalmat, a vityebszki körzet képzőművészeti népbiztosaként helyi múzeumot és akadémiát próbált szervezni, ám két és fél év után feladta, ezután Moszkvában Sólem Áléhem darabjaihoz tervezett díszleteket és jelmezeket.
1922-ben végleg emigrált, Berlinben, majd 1923-ban Párizsban telepedett le. A rézmetszést kitanulva Gogol Holt lelkek című regényét, majd La Fontaine meséit illusztrálta, és elkezdte a Biblia feldolgozását. Ekkor kevesebbet festett, de a Cirkusz és Az Eiffel-torony szerelmesei költőisége igen népszerűvé tette, ő sokat utazott és kiadta önéletrajzát. 1941-ben a nácik elől Amerikába menekült, ahol számos képén megfestett felesége három évvel később meghalt.
1948-ban visszatért Franciaországba, 1952-ben újra megnősült. Új korszakának művein Párizs képei dominálnak, emellett díszleteket festett, üvegablakot tervezett, elkészítette a párizsi Opera mennyezetfreskóit, falfestményeket a New York-i Metropolitan Operának, s ő tervezte a jeruzsálemi parlament pannóit. 1973-ban Nizzában múzeuma nyílt, 1977-ben a Louvre retrospektív kiállítással tisztelgett előtte. Marc Chagall 1985. március 28-án halt meg Párizsban.
Chagall művészetében inkább a belső költői erőre, mint a festészet logikájára támaszkodott. Gazdag látomásaival, a virágcsokrok, repülő szerelmesek, bohócok, fantasztikus állatok, bibliai próféták, háztetőn játszó hegedűsök motívumaival a tárgyakat szabadon társította azok érzelmi jelentősége szerint, legjobb képeinek vizuális metaforái példátlanok a modern művészetben.
Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből. (MTI Archívum, Wikipédia)