Nádas Péter: Szükségszerű, hogy a traumák feledésbe merülnek

Az író szerint már benne vagyunk a harmadik világháborúban.

Öt éve „elég nagy pozitívumként” említette, hogy a legtöbb nemzedékkel ellentétben eddig az öné megúszta a háborút. Most hogy látja a megúszási esélyeket?

Ma már semmiféle megúszási esélyt nem láthatok, gyakorlatilag benne vagyunk a harmadik világháborúban. Ezt nem mondják ki, nem mondjuk ki, én sem szívesen mondom ki, biztonsági szakértők említik, de elég egyértelmű a hadiszállítmányokból és az élénk titkosszolgálati működésből. Hogy meddig fog tartani és milyen arányokat ölt, azt még a nagyokosok sem tudják, én meg végképp nem. S ha nem Oroszország, akkor majd Kína jön a háborújával. Öt évvel ezelőtt két belátásra hagyatkoztam: egyrészt a mértéktelenségből és a végletesség felé való sodródásból következtettem a háború közeliségére, másrészt abból a tapasztalatból, hogy két nemzedék kell hozzá, hogy a tudatlanok egy újabb háborút kezdeményezzenek, s minden hetedik hadra fogható férfinak el kell pusztulnia, hogy befejezzék. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik. Ami nagyon nagy csapás, súlyos regresszió, nem személyesen rám nézve, mindenkire nézve.

Szükségszerűnek látja, hogy pár generáció alatt feledésbe merüljenek a traumák és tapasztalatok, amik visszatartó erővel bírhatnának?

Több okból merülnek feledésbe. Egyfelől igazi tapasztalata sosem a túlélőnek van, hanem az áldozatnak. Ő viszont nem tud beszélni. Másfelől a túlélők alig, vagy nagyon keveset beszélnek arról, amit átéltek. Ami több szempontból szükségszerű. A testi és a lelki fájdalom, az éhség, a tehetetlenség, a megvertség, a kiszolgáltatottság élménye és az állandó nélkülözés azon dolgok közé tartozik, amelyek nem megoszthatók. Nincs hozzá szótárunk, olyan költészet sincs, amelyik át tudná adni az élményét vagy a túlélők szégyenét. Ennek ellenére a súlyos háborús sérülést, amit magam is megszereztem, továbbörökítettem. Anélkül, hogy sokat beszéltem volna róla.

Európában valamennyien háborús sérültek vagyunk. Ez már maga a fertőzöttség, a katasztrófák sorozatától sokkolt személyek tartós némasága, amit tulajdonképpen nem lenne szabad továbbadniuk.

Az ember inkább fogja a száját, még akkor is, amikor látja, hogy a gyanútlanságtól egyre veszélyesebb körülötte a felnövekvők helyzete.

A teljes interjú itt olvasható:

Nádas Péter: Nincs költészet, ami át tudná adni a túlélők szégyenét | 24.hu

Interjú Nádas Péterrel, aki úgy véli, gyakorlatilag benne vagyunk a harmadik világháborúban. Új regénye egy Duna menti faluban mesél az emberi kiszolgáltatottságról, függőségekről, erőszakról, a műveltség és a barátság megtartó erejéről és a kísérteni visszajáró halottakról. De vajon milyen kísértethistóriáktól félt gyerekkorában? Interjú.