Révész Tamásként túlélte a holokausztot, harckocsiparancsnokként három honvédő háború hőse és súlyos sebesültje volt, majd túl a nyolcvanon megírta bestsellerét.
Révész Tamás a Szabadkától húsz kilométerre fekvő Bajmokon született 1934-ben. A holokauszt után, 1948-ban, alig 14 évesen alijázott Izraelbe, ahol már Tuvja Raviv néven folytatta az életét. Édesanyjával és bátyjával kizárólag magyarul beszéltek otthon, így aztán sokáig nem is tanult meg rendesen héberül, a helyesírással pedig talán még ma is gondjai vannak, olykor keveri a betűket, az álefet és az ajint.
Tuvja Raviv az Izraeli Védelmi Erők nyugalmazott ezredese, legendás harckocsiparancsnok, az 1956-os, az 1967-es és az 1973-as jom kippuri háború hőse, aki végigharcolta az 1967 és 1970 között dúló, úgynevezett felőrlő háborút (War of Attrition) is.
„Csoda, hogy élek, nem is egyszer kis híján otthagytam a fogamat”, mondta a budapesti könyvbemutatón, amelyről az Index számolt be.
„Először az 1956-os háborúban, amikor az Isherman harckocsim telitalálatot kapott, és felrobbant. Én kirepültem a tankból, a testem összeégett, már ott akartak hagyni a szanitécek, mert azt hitték, meghaltam. Végül mégis kórházba kerültem, ahol meglátogatott Eszter, a feleségem, de kiment a kórteremből, mert azt mondta, nincs ott a férje. Annyira összeégett az arcom és a kezem, hogy nem ismert rám. ”
Tuvja a leszerelése után is aktív maradt, és döntő szerepet vállalt például a szarajevói zsidók kimentésében a délszláv háború rémségeiből. Aztán 2014-ben megírta emlékiratait, amelyet először csak belső használatra szánt, később azonban kiadták többek között nemrég magyarul is Egy izraeli páncélostiszt élete címmel. A könyv a hazai történelmi kiadványok bestsellerlistáján a harmadik helyen áll, összesítésben pedig a huszonhatodik a legolvasottabb könyvek között.
