A Pulitzer-díj, az amerikai újságírás legrangosabb díjának az alapítója, Pulitzer József egy makói zsidó családban született 175 éve. Sajtómágnás és befolyásos politikus lett Amerikában, aki mindig büszke volt a magyarságára, és kulcsszerepet játszott Munkácsy Mihály 1886-os amerikai látogatásának a megszervezésében.
Joseph Pulitzer A klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljét teremtette meg, ez a fajta újságírás ugyanakkor továbbfejlődve az amerikai demokrácia és média fejlődése számára ösztönzőnek bizonyult: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikaiak tömegei előtt, és ez új törvények elfogadásához vezetett.
Élete utolsó éveire a következőképpen fogalmazta meg a hitvallását:
„Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel vagy bukik el. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek a kezében lesz.”
Sajtómágnás a makói szegény zsidóból
Egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer Fülöp és a pesti születésű Berger Elize fiaként, 1847. április 10-én, 175 éve látta meg a napvilágot. A középiskolát József már Pesten végezte, ahová az apja költöztette a családot. 17 évesen, az anyja akarata ellenére kivándorolt, először Hamburgba, majd Amerikába. Katona akart lenni, de rosszul látott, így végül újságíró lett, ezzel szinte egyszerre indult a politikai karrierje.
Csatlakozott a Republikánus Párthoz, majd 1869 decemberébenMissouri állam törvényhozása alsóházának a tagjává választották, pedig mindössze 22 éves volt, azaz a hatályos törvények szerint még nem volt nagykorú.
1872-ben újabb ismeretlen terepre lépett, és üzletember lett. Lapokat vett meg, és kifejlesztette azt a szerepet, amely hozzájárult későbbi sikereihez: a kisemberek bajnoka lett, és a keményen populista megközelítésektől sem idegenkedett.
1883-ra a még mindig csak 36 éves Pulitzer már gazdag ember volt, a kezdetekhez képest már nagyságrendekkel nagyobb üzleti akciókra képes. Ebben az évben vásárolta meg 346 000 dollárért Jay Gouldtól a New York World című újságot, amely addig évi 40 000 dollár veszteséget produkált, Pulitzer keze alatt azonban az amerikai sajtó történetének egyik legjelentősebb lapjává vált.
A World példányszáma egy évtized alatt 15 000-ről 600 000-re szökött fel, és az ország legnagyobb újságja lett.
Pulitzer New Yorkban sajtómágnásként hamarosan nagy politikai befolyásra tett szert. 1884–1885-ben az Egyesült Államok képviselőházának a tagja, de 1886-ban lemond, és csak az újságírásnak él.
Kapcsolata a magyarokkal
Pulitzer St. Louis városában mind a magyarokkal, főleg a Rombauer családdal, mind a németekkel jó kapcsolatokat ápolt. 1875-ben járt Magyarországon, volt a Császár fürdőben, s Temesváron meglátogatta egy barátját. Pulitzer ekkor már tekintélyes ember volt Amerikában, de Magyarországon nem vették észre – ez feltehetően rosszul esett neki.
Pulitzer kulcsszerepet játszott Munkácsy Mihály 1886-os amerikai látogatásának a megszervezésében. A festő megérkezésekor Pulitzer angol nyelvű újságja az „Éljen Munkácsy Mihály” magyar felirattal köszöntötte őt. Pulitzer az otthonában is vendégül látta Munkácsyt, és a köszöntőjében kiemelte, hogy nemcsak azért üdvözli, mert nagy művész, hanem azért is, mert két nagy országot reprezentál – azt az országot, amelyben él: Franciaországot, és azt az országot, amelyben született: Magyarországot. Maga Pulitzer is mindig büszkén vállalta a szülőhazáját,
Pulitzer a New York-i magyarság mozgalmait is figyelemmel kísérte. Ha egy rendezvényre meghívták, mindig megérkezett a csekk, némi felülfizetéssel.
Egészségügyi problémák, visszavonulása
Pulitzer egészsége, amely eleve nem volt erős, a rengeteg munka következtében már a World megvásárlásának az idejére jelentősen megromlott.
1890-ben vissza is kellett vonulnia az újság aktív szerkesztésétől, miután a Charles Anderson Dana, a The Sun tulajdonosa által indított személyes támadások hozzájárultak az egészsége további romlásához.
Teljesen megvakult, depresszió gyötörte, az orvosok nem találtak gyógymódot számára, és élete következő két évtizedének jó részét hangszigetelt helyiségekben töltötte.
